Marder II

A Marder II-es (SdKfz 131) a náci Németország hadseregének páncélvadász harcjárműve volt a második világháborúban. A jármű a német gyártású PzKpfw II-es harckocsi alvázának és a német gyártmányú 7,5 cm-es PaK páncéltörő ágyú PaK40/2 változatának kombinációja. A Marder II-t egészen 1944-ig gyártották.

Marder II
Fejlesztő ország	Harmadik Birodalom
Gyártó	FAMO
Háborús részvétel	második világháború
Általános tulajdonságok
Személyzet	3 vagy 4 fő
Hosszúság	6,63 m
Szélesség	2,28 m
Magasság	2,2 m
Tömeg	11 tonna
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat	5 - 35 mm
Elsődleges fegyverzet	75 mm-es PaK 40/2 páncéltörő ágyú
Másodlagos fegyverzet	MG 34 vagy MG 42 géppuska
Műszaki adatok
Motor	Maybach HL 62 vízhűtéses hathengeres benzinmotor
Teljesítmény	140 Le
Sebesség	40 km/h
Fajlagos teljesítmény	12,96 Le/tonna
Hatótávolság	190 km
A Wikimédia Commons tartalmaz Marder II témájú médiaállományokat.

Tervezés

A Marder II páncélvadász története a Panzer II-es harckocsira nyúlik vissza, melyet tervezésekor kiképző feladatokra kívántak felhasználni, de az 1939 és 1942 közötti időszakban Németországnak nem állt rendelkezésre elég harckocsija, így a Panzer II-ket is frontszolgálatra vezényelték.

Annak ellenére, hogy a PzKpfw II jól szerepelt a harctereken, idővel megérett a leváltásra. A harckocsi lehetőségei korlátozottak voltak, toronygyűrűje alkalmatlan volt egy nagyobb löveg befogadására, de a meglévő gyártósorokkal lehetőség nyílt egy önjáró páncélvadász jármű legyártására. A Panzerjäger prototípusát egy 50 mm-es páncéltörő ágyúval szerelték fel, a gyártást azonban már a Pak40/2 páncéltörő ágyúval kezdték meg. A Panzer II átalakításakor eltávolították a tornyot, melynek helyére került a páncéltörő löveg és a személyzetet védő, nyitott 10 mm vastag páncélpajzs, ami korlátozott védelmet nyújtott a személyzet számára az elölről és oldalról érkező találatokkal szemben.

A jármű súlynövekedésének kompenzálására a motor hátrébb került, a motorháztetőt a személyzet lövegkezelői felületnek használta. A Marder II-ből több mint 1200 darabot gyártottak, a Wehrmacht legnépszerűbb önjáró lövege volt.

Alkalmazás

A Marder II-ket széles körben alkalmazták a hadjáratokban, alacsony felépítésű és jól manőverező harcjárműnek bizonyult, melynek lövege képes volt szinte az összes szövetséges harckocsi leküzdésére, kivéve az ISZ–2-t. A páncélvadász javadalomként 37 gránátot és 600 géppuska-lőszert szállított, melyek rekeszei a motorháztetőn kaptak helyet. A jármű gyártása 1944-ben véget ért, de folyamatos fejlesztése a háború végéig tartott.

Galéria

• 
  II. Marder (Sd.Kfz. 131) a Szovjetunióban, 1943.
• 
  A híres Marder II. „Szén tolvaj”, amelyet fel lehet ismerni a mindkét oldalra festett rajzfilm alapján, a keleti fronton, 1943-ban.
• 
  Ezt a Marder II-t "Kohlenklau" -nak (Szén-tolvaj) nevezték egy propagandakarikatúra után, amely 1942-től kezdve nagyon népszerű volt Németországban.
• 
  Két korai Marder II különböző testekkel, 5cm Pak 38 ágyúval felszerelve.

Lásd Még

• Semovente 75/18
• 44M Zrínyi
• TACAM R–2

Források

A Wikimédia Commons tartalmaz Marder II témájú médiaállományokat.

• Chris Chant, Tanks, Over 250 of the World's Tanks and Armored Fighting Vehicles, Summertime Publiching Ltd., 2004