Mastigamoeba
A Mastigamoeba pelobionta Archamoebae-nemzetség, melyet korábban a protiszták közé soroltak. Mitokondrium nélküli anaerob, polimorf nemzetség. Életciklusa során leggyakrabban ostoros amőba. Általában szabadon élő, de endobionta fajai is ismertek.
 | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
_(1910)_(17950796051).jpg) Mastigamoeba spp., fig. 3-4, fig. 16-18
| ||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||
| ||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||
| ||||||||||
| Fajok | ||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Mastigamoeba témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Mastigamoeba témájú kategóriát. |
Kevéssé tanulmányozott, vitatott összetételű nemzetség. Bár több tucat faját írták le (egyeseket más nemzetségekben, például a Phreatamoebában, a Dinamoebában és a Mastiginában, a jól ismert fajai a Mastigamoeba aspera Schulze 1875, a Mastigamoeba simplex Kent 1880, a Mastigamoeba chlamys (Frenzel 1897) Lemmermann 1914, a Mastigamoeba viridis Prowazek 1900, a Mastigamoeba trichophora Lauterborn 1901, a Mastigamoeba balamuthi (Chàvez et al. 1986) Simpson et al. 1997, a Mastigamoeba schizophrenia Simpson et al. 1997 és a Mastigamoeba punctachora Bernard, Simpson et Patterson 2000. A Mastigamoeba balamuthit korábban Phreatamobea balamuthinak nevezték, és nemzetség szintjén megkülönböztethetetlennek tartották, de ez nem teljesen elfogadott.[1] Minden faj sok hasonlóságot mutat más pelobiontákkal, például a Mastigella és az Entamoeba nemzetségekkel.
Ide tartozik egy humán patogén, a Mastigamoeba balamuthi is.[2]
Korábban a Breviata anathema is ide tartozott Mastigamoeba invertens ATCC 50338 néven.[3]
Történet
szerkesztésA Mastigamoebát üvegszerű sejtplazmával és ostorral rendelkező amőboid testű egysejtűek nemzetségeként írták le. A Mastigella és a Mastigina nemzetségekhez való hasonlóságai miatt 1891-ben módosították leírását, melyben csak azon üvegszerű sejtplazmájú ostoros amőbákat sorolták ide, ahol az ostor és a sejtmag közt közvetlen kapcsolat van, alkalmanként vannak laterális állábai, és sejtmagja nyújtott.[4] A 20. században több száz fajt soroltak a Mastigamoebába külső morfológiai jellemzők alapján, azonban az életciklusokról szóló újabb flefedezések alapján egy élőlény életciklusa során több morfológiát vehet fel, megkérdőjelezve a leírt fajok számát.[5] Jelenleg 9 igazolt és megkülönböztetett Mastigamoeba-faj van sok vitatott mellett. Thomas Cavalier-Smith 1983-ban írta le az Archamoebae csoportot, melybe többek közt a Mastigamoebidát is sorolta, melybe a Mastigamoeba tartozik.[6]
Korábban az ostoros amőbákat a pelobionták közé sorolták, melybe a Mastigamoebida mellett a Pelomyxida tartozik.[6] E csoportot Cavalier-Smith bazális, ősi eukarióta csoportnak tekintette.[7]
Élőhely és ökológia
szerkesztésA Mastigamoeba pelobionta. Az ilyen életmódú fajok mikrooxiás környezetben élnek, ahol az oxigénszint a légkörinek 10–20%-a, például felső sár- és homokrétegekben vagy sekély tavak víz-üledék felületében. Egyes fajai megtalálhatók szennyvíztisztítókban is. Legtöbb faja világszerte előfordul: több tanulmány jelentős elterjedését mutatta ki Európa és Észak-Amerika mérsékelt övezeti részeiben.[8] Élőhelyei közé elsősorban az édesvízi folyók és tavak tartoznak, leggyakoribbak az álló vízben, ahol gyakoriak az alacsony oxigéntartalmú környezetek, de tengerekben is megtalálhatók. Általában élőhelyeik szerves anyagban gazdagok.
Bár a legtöbb pelobionta szabadon élő, egyes fajai endobionták, vagyis csak gazdáik emésztőrendszerében élnek. Ezek teljesen anaerobok, és alacsony pH-jú környezetekben élnek. Számos gerinces és gerinctelen gazdájuk van, és elsősorban főemlősökben és kutyákban élnek.[9]
Morfológia
szerkesztésOstoros amőbák tartoznak ide átlátszó üvegszerű sejtplazmával. A Mastigamoeba polimorf – életciklusa során több morfológia közt váltakozik: lehet ostoros vagy ostor nélküli amőba, többmagvú amőba vagy ciszta.[10]
2 fő kládja van. Az A klád fajai szélesebb és nagyobb ostorúak, és nagyobbak – akár 200 μm hosszúak is lehetnek – (például M. balamuthi), a B kládéi kisebbek – gyakran kevesebb mint 80 μm-esek –, ostoruk kisebb és keskenyebb (például M. simplex). Az A klád farokszerkezetekkel, a B követő állábbal rendelkezik. Az ostor hossza 10–60 μm.[11]
Az egyetlen ostor 9+2-es mikrotubulus-szerkezetű. Az ostorszerkezet egyetlen alapi testből áll, melyből az ostor kiindul. Egy mikrotubuluskúp kapcsolja ezt a maghoz. Az A klád fajaiban ez széles, és az alapi test alapjából és laterális végéből indul ki, míg a B kládéiban e kúp keskeny, és csak az alapi test alapjából indul ki. Az ostorszerkezet elöl van, és segíti a sejt mozgását.[4]
A sejtet kívül egyenlőtlenül eloszló vékony szerves rostréteg borítja. Ez párhuzamosan fut a membránnal, legnagyobb vastagsága mintegy 1 μm. Ennek kémiai összetétele ismeretlen. Egyes Mastigamoeba-fajokon egyenlőtlenül eloszló, ismeretlen összetételű üreges tüskék vannak. A szerves rétegben alkalmanként prokarióta szimbionták vannak, ezek csoportosítása és kapcsolatai ismeretlenek.[12]
A cisztát ismeretlen összetételű fal veszi körül. A ciszta egymagvú, és szemcsékkel van tele.[10]
Golgi-diktioszómái nincsenek, azonban az endomembrán rendszer rokon elemeiben fennmaradtak ezek funkciói. Az endoplazmatikus retikulum kapcsolt szerkezetekkel és a diktioszómák funkcióit betöltő vezikulumokkal rendelkezik.[7]
Nincs minden fajában peroxiszóma, de egyes fajai rendelkeznek peroxiszóma-fehérjékkel – például peroxin-3-mal, -11-gyel és -14-gyel – és „anaerob peroxiszómákkal”, melyek nem rendelkeznek katalázzal.[13]
Az Archamoebae fajai nem rendelkeznek hagyományos mitokondriumokkal. A Mastigamoeba mitokondriumai némi mitokondriális funkcióval még rendelkező vagy teljesen megváltozott funkciójú sejtszervecskékké alakultak.[13]
Egyes fajok, például a M. balamuthi mitokondriumeredetű sejtszervecskékkel (hidrogenoszóma) rendelkeznek. Ezek az ATP-t a piruvát anaerob részleges oxidációjával termelik, genomjukat és az elektrontranszportláncot elvesztették, melléktermékük a hidrogén. A mitokondriumokból az aerob állapot elvesztésével alakultak ki. A vas-kén csoportok bioszintézise citoszolikussá vált horizontális géntranszferrel..[14]
Más fajok még tovább redukált sejtszervecskékkel, mitoszómákkal rendelkeznek. Ezek egyetlen funkciójává vált a vas-kén csoportok bioszintézise. Már nincs energiatermelő anyagcsere-funkciójuk, így máshonnan kell energiát szerezniük. Az ATP-termelés elvesztésének pótlására a mitoszómával rendelkező fajok az ATP-importra képessé váltak.[14]
Fő trofikus formája az egymagvú ostoros amőba, bár egyes fajok rendelkeznek többmagvú állapottal is. Például a M. schizophrenia akár 10 maggal is rendelkezhet többmagvú állapotában.[7] A M. balamuthi leggyakoribb trofikus formája a többmagvú állapot, ahol akár 46 magja is lehet. Mitózissal és azt követő csírázással szaporodik. Ha többmagvú, ez eltérő számú magvú utódsejteket okoz.[10]
Gyakorlati jelentőség
szerkesztésA Mastigamoeba balamuthi a legismertebb Mastigamoeba-faj, mivel a mitokondrium nélküli élőlények kutatásában és tanulmányozásában modellszervezetként használják.[15] A vas-kén csoport-bioszintézis módját és annak mitokondriumokból citoszolba való mozgását sokat tanulmányozták a M. balamuthiban. A M. balamuthi mitokondriummaradványai feltehetően köztes állapotok a hagyományos mitokondrium és a más fajokban talált mitoszómák közt.[2]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Milyutina IA, Aleshin VV, Mikrjukov KA, Kedrova OS, Petrov NB (2001. július 1.). „The unusually long small subunit ribosomal RNA gene found in amitochondriate amoeboflagellate Pelomyxa palustris: its rRNA predicted secondary structure and phylogenetic implication”. Gene 272 (1–2), 131–139. o. DOI:10.1016/S0378-1119(01)00556-X. PMID 11470518.
- ↑ a b Gill E, Diaz-Triviño S, Barberà M, Silberman J, Stechmann A, Gaston D, Tamas I, Roger A (2007). „Novel mitochondrion-related organelles in the anaerobic amoeba Mastigamoeba balamuthi”. Mol Microbiol 66 (6), 1306–1320. o. DOI:10.1111/j.1365-2958.2007.05979.x. PMID 18045382.
- ↑ Walker G, Dacks J, Martin Embley T (2006). „Ultrastructural description of Breviata anathema, n. Gen., n. Sp., the organism previously studied as "Mastigamoeba invertens"”. J Eukaryot Microbiol 53 (2), 65–78. o. DOI:10.1111/j.1550-7408.2005.00087.x. PMID 16579808.
- ↑ a b Frenzel, Johannes (1891. december 1.). „Untersuchungen über die mikroskopische Fauna Argentiniens: Vorläufiger Bericht” (német nyelven). Archiv für Mikroskopische Anatomie 38 (1), 1–24. o. DOI:10.1007/BF02954385. ISSN 0176-7364.
- ↑ Bernard C, Simpson AGB, Patterson DJ (2000. május 1.). „Some free-living flagellates (protista) from anoxic habitats”. Ophelia 52 (2), 113–142. o. DOI:10.1080/00785236.1999.10409422. ISSN 0078-5326.
- ↑ a b Cavalier-Smith T (1983). „A 6-kingdom classification and a unified phylogeny”. Endocytobiology II: Intracellular Space as Oligogenetic, Berlin, 1027–1034. o, Kiadó: Walter de Gruyter & Co.. DOI:10.1515/9783110841237-104.
- ↑ a b c Simpson AGB, Bernard C, Fenchel T, Patterson DJ (1997. január 1.). „The organisation of Mastigamoeba schizophrenia n. sp.: More evidence of ultrastructural idiosyncrasy and simplicity in pelobiont protists”. European Journal of Protistology 33 (1), 87–98. o. DOI:10.1016/S0932-4739(97)80024-7.
- ↑ Larsen J, Patterson DJ (1990. augusztus 1.). „Some flagellates (Protista) from tropical marine sediments”. J Nat Hist 24 (4), 801–937. o. DOI:10.1080/00222939000770571. ISSN 0022-2933.
- ↑ Walker G, Zadrobilkova E, Čepička I. Archamoebae, Handbook Of The Protists, 1349–1403. o. (2017)
- ↑ a b c Chavez LA, Balamuth W, Gong T (1986. augusztus 1.). „A light and electron microscopical study of a new, polymorphic free-living amoeba, Phreatamoeba balamuthi n. g., n. sp.”. J Protozool 33 (3), 397–404. o. DOI:10.1111/j.1550-7408.1986.tb05630.x. PMID 3746722.
- ↑ Ptáčková E, Kostygov AY, Chistyakova LV, Falteisek L, Frolov AD, Patterson DJ, Walker G, Čepička I (2013. május 1.). „Evolution of Archamoebae: morphological and molecular evidence for pelobionts including Rhizomastix, Entamoeba, Iodamoeba, and Endolimax”. Protist 164 (3), 380–410. o. DOI:10.1016/j.protis.2012.11.005. PMID 23312407.
- ↑ Frolov AO, Chystyakova LV, Malysheva MN (2011. február 1.). „Light and electron microscopic study of Pelomyxa flava sp.n. (archamoebae, pelobiontida)”. Cell Tissue Biol 5 (1), 81–89. o. DOI:10.1134/S1990519X1101007X. ISSN 1990-519X.
- ↑ a b Le T, Žárský V, Nývltová E, Rada P, Harant K, Vancová M, Verner Z, Hrdý I, Tachezy J (2020. január 28.). „Anaerobic peroxisomes in Mastigamoeba balamuthi”. Proc Natl Acad Sci U S A 117 (4), 2065–2075. o. DOI:10.1073/pnas.1909755117. PMID 31932444. PMC 6994998. (Hozzáférés: 2024. december 3.)
- ↑ a b Wai K, Slotboom DJ, Cox S, Embley TM, Fabre O, van der Giezen M, Harding M, Horner DS, Kunji ERS (2005. április 1.). „A novel ADP/ATP transporter in the mitosome of the microaerophilic human parasite Entamoeba histolytica”. Current Biology 15 (8), 737–742. o. DOI:10.1016/j.cub.2005.02.068. PMID 15854906.
- ↑ Gill EE, Diaz-Triviño S, Barberà MJ, Silberman JD, Stechmann A, Gaston D, Tamas I, Roger AJ (2007. október 17.). „Novel mitochondrion-related organelles in the anaerobic amoeba Mastigamoeba balamuthi: Novel mitochondrion-related organelles in M. balamuthi”. Molecular Microbiology 66 (6), 1306–1320. o. DOI:10.1111/j.1365-2958.2007.05979.x. PMID 18045382.
Fordítás
szerkesztésEz a szócikk részben vagy egészben a Mastigamoeba című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
