Nével
A nével (héber נֵבֶל) ókori zeneszerszám, a héber Bibliában a kinnór után a legtöbbet említett húros hangszer. Hangszertani besorolása vitatott, vagy a lírák, vagy a hárfák családjába tartozhatott. A magyar biblia-fordításokban a kinnórhoz hasonlóan leggyakrabban a „hárfa”, „citera”, „lant” szavakkal jelölik.
| Nével | |
| Más nyelveken | |
| héber: נֵבֶל ógörög: νάβλα latin: nablum | |
| Besorolás | |
| kordofon → lírák vagy hárfák pengetős | |
| Rokon hangszerek | kinnór? |
Neve
szerkesztésA nével szó etimológiája két értelmű, mert a nbl (נבל) gyök kétféleképpen is vokalizálható, akár mint návál (נָבָל), vagy mint nével (נֵבֶל). A návál jelentése ’bolond, értelmetlen (emberre, lásd Nábál)’, a nével pedig ’(bőr)tömlő’, a közös alapjelentés pedig az üresség fogalmával függ össze.[1] Athénaiosz 2.–3. századi író Szópatrosz Kr. e. 4.–3. századi költőt idézve említi a nével görög nyelvi megfelelőjét, a „szidóni nablát”, amit szerinte a föníciaiak találtak fel;[2] eszerint a hangszer és neve is föníciai eredetű lehet (a nével arámul נַבְלָא nablá, navlá).[3]
| nfr: nefer | ||
|
A szó egy lehetséges másik etimológiája a szép, kedves jelentésű egyiptomi nfr (ejtsd nefer), melynek hieroglifája minden valószínűség szerint egy hangszert ábrázol, így ez egy jövevényszó lenne a héberben (p/b illetve f/v megfeleléssel).[4] A sumer nyelvben a nab, nar és nargal szavak egyaránt zenészt jelentettek, ezek akkád megfelelője a nargallu.[5]
A héber Biblia Kr. e. 300 körül készült görög fordítása, a Septuaginta a kinnórhoz hasonlóan a nével szót is többféleképpen adja vissza: legtöbbször a nabla és a pszaltérion, egy-két alkalommal a kithara és az organon szavakat használja. Az 5. század elején készült latin nyelvű Vulgata legtöbbször psalterium, ritkábban lyra, nablum vagy cithara néven nevezi a hangszert.[6] A Szentírásban a nével összesen 28 alkalommal szerepel, ebből 22-szer közvetlenül a kinnór társaságában.[7]
Leírása
szerkesztésA névelt sokféleképpen próbálták hangszertanilag besorolni, hol lírának, lantnak, hol általában vett hangszernek, sőt nevének ’bőrtömlő’ jelentése alapján dudának is vélték. Mivel a Septuaginta és a Vulgata a névelt leggyakrabban pszaltérion, psalterium szavakkal fordítja, kézenfekvőnek tűnhet hárfaként való meghatározása. A görög pszaltérion szó[8] eredetileg kézzel pengetett hárfaszerű hangszerek gyűjtőfogalma volt (pszalló = ’hangszert kézzel, ujjakkal pengetni’),[9] szemben a lírafélékkel, amelyeket általában pengetővel, pléktronnal szólaltattak meg. Az, hogy Iosephus Flavius 1. századi író a névelt ujjakkal pengetett hangszerként írja le ellentétben a kinnórral, amit szerinte plektrummal használtak,[10] megerősíteni látszik a nével pszaltérionként való azonosítását.
A pszaltérion, a hárfa jellemzője, hogy húrjai hangolásuknak megfelelően eltérő hosszúságúak, ami miatt az ilyen típusú zeneszerszámok körvonala háromszögre emlékeztető. A középkorban Jeromos egyházatya, Cassiodorus és Sevillai Szent Izidor nyomán a bibliai húros hangszereket egyértelműen háromszögletűnek, delta formájúnak tekintették, és ez a vélekedés a Biblia értelmezésében, az egzegézisben fontos szimbolikai, számmisztikai szerepet kapott, a szentháromság fogalmával is kapcsolatba került.[11] A modern matematika képleteiben használt fordított delta alakú szimbólum: , az úgynevezett nabla operátor elnevezése is erre az elképzelésre vezethető vissza.
A nével húrozatáról annyi tudható, hogy a Misna szerint a juh vastagbeléből készült, míg a kinnóré a vékonybelekből.[12] Iosephus Flavius szerint a húrjainak száma tizenkettő, szemben a kinnór tíz húrjával,[13] és a Jeruzsálemi Talmud szerint is a névelnek több húrja van, mint a kinnórnak.[14] A Zsoltárok könyvében többször előforduló nével ásór (נֵבֶל עָשׁוֹר) kifejezés valószínűleg olyan névelre vonatkozik, melynek tíz (ásór) húrja van (Zsolt 33:2; 144:9). Egy helyütt a nével és az ásór két külön hangszer neveként tűnik fel (עֲלֵי־עָשׁוֹר וַעֲלֵי־נָבֶל alé-ásór vaalé-nável – ásóron és névelen[15] Zsolt 92:4).[16]
Napjainkban a tudósok többsége a névelt hárfának tekinti, de ez a nézet nehezen egyeztethető össze azzal az archeológiai ténnyel, hogy a hellenizmust megelőző időszakból a Kánaánt, az ókori Izraelt, Palesztinát magában foglaló területeken talált számos líraábrázolás mellett nem került elő hárfát ábrázoló lelet. Ennek megfelelően egy másik hipotézis is tartja magát, miszerint a nével egy ókori közel-keleti eredetű líraféle volt, amely a kinnór-lírától abban különbözött, hogy nagyobb számú, vastagabb húrjai voltak, melyeket kézzel pengettek. Hangszerteste a folyadékok tárolására szolgáló bőrtömlőhöz hasonló formájú volt, innen kaphatta nevét. Vastagabb húrjai révén mélyebb hangja lehetett, tenor- vagy basszushangszerként szolgálhatott a Második Templom zenekarában a Kr. e. 6. század végétől. Egy ilyen hangszer ábrázolása egy Bar Kohba-érmén látható is.[17]
Használata
szerkesztésA Bibliában a nével szinte mindig együtt szerepel a kinnórral, a két zeneszerszám funkciója sokban azonos. A templomi zenekar tagja, léviták hangszere, akik „Isten házának szolgálatában” kísérik vele éneküket (1Krón 15:16; 15:20; 25:1; 25:6). Szerepet kap a frigyláda szállításakor (2Sám 6:5; 1Krón 13:8), Jeruzsálem kőfalának felszentelésekor (Neh 12:27), győzelmi ünnepségeken (2Krón 20:28), a prófétai elragadtatás hangszereként (1Sám 10:5). Emellett a Szentírásban ellenséges hatalomhoz, idegen vallásokhoz is kapcsolódik (Ámos 5:23; 6:5), bűnösök ünnepein is megszólal (Iz 5:12).
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ The Braun-Driver-Briggs Gesenius Hebrew and English Lexicon, Hendrickson, 1979.
- ↑ Deipnoszophisztai 4.175.b.
- ↑ Bromiley, i. m. 441. o.
- ↑ Braun-Driver-Briggs, i. m.
- ↑ Assyrian languages
- ↑ van Schaik, i. m. 67. o.
- ↑ A Tanakh-beli sorrend alapján 1Sám 10:5; 2Sám 6:5; 1Kir 10:12; Iza 5:12; 14:11; Ám 5:23; 6:5; Zsolt 33:2 (nével ásór); 57:9; 71:22 (keli-nével); 81:3; 92:4 (ásor és nével); 108:3; 144:9 (nével ásór); 150:3; Neh 12:27; 1Krón 13:8; 15:16; 15:20; 15:28; 16:5 (kelé neválim); 25:1; 25:6; 2Krón 5:12; 9:11; 20:28; 29:25. ’Tömlő’ jelentéssel 1Sal 10:3.
- ↑ Greek-English Lexicon: ψαλτήριον
- ↑ Greek-English Lexicon: ψάλλω
- ↑ Braun-Stott, i. m. 23. o. szerint Antiquitates Judaicae 7.12.3.
- ↑ van Schaik, i. m. 78–79. o.
- ↑ Bromiley, i. m. 442. o. szerint Qinním 3.6.
- ↑ Braun-Stott, i. m. 18. o. szerint Antiquitates Judaicae 7.12.3.
- ↑ Bromiley, i. m. 442. o. szerint Szukká 5:6
- ↑ A nável a nével hangsúlyos alakja.
- ↑ Braun-Stott, i. m. 24. o.
- ↑ Braun-Stott, i. m. 23–24. o.
Források
szerkesztés- Joachim Braun, Douglas W Stott: Music in ancient Israel/Palestine, B. Eerdmans Publishing, 2002. (angolul) – ISBN 0802844774 (korlátozott online hozzáférés)
- Geoffrey W. Bromiley: The International Standard Bible Encyclopedia, Wm. B. Eerdmans Publishing, 1988. (angolul) – ISBN 0802837859 (korlátozott online hozzáférés)
- Marinus Jan Hendrikus van Schaik: The harp in the Middle Ages: the symbolism of a musical instrument, Rodopi, 1992. (angolul) – ISBN 9051833679 (korlátozott online hozzáférés)
További információk
szerkesztés- Szabolcsi Bence – Tóth Aladár: Zenei lexikon II. (L–Z). Budapest: Győző Andor. 1935. (zsidó zene címszó) Online elérés Archiválva 2009. július 5-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Naftali Kraus írása a Biblia zenéjéről
- Pávich Zsuzsanna: Az ének és zene szerepe az Ószövetség népének életében és az istentiszteletben[halott link]
