Nyári hérics

növényfaj
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. április 22.

A nyári hérics (Adonis aestivalis) Európában, Észak-Afrikában és Nyugat-Ázsiában elterjedt, a boglárkafélékhez tartozó szántóföldi gyomnövény.

Nyári hérics
Rendszertani besorolás
Ország: Növények
Törzs: Zárvatermők
Osztály: Kétszikűek
Rend: Boglárkavirágúak
Család: Boglárkafélék
Nemzetség: Hérics
Faj: A. aestivalis
Tudományos név
Adonis aestivalis
L.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Nyári hérics témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nyári hérics témájú médiaállományokat és Nyári hérics témájú kategóriát.

Egyéb elnevezései

szerkesztés

Kakasvirág, parlagi rózsa, tyúkvakító.

Megjelenése

szerkesztés

A nyári hérics egyéves, lágyszárú, 30–50 cm magas növény. Vaskos szára felálló, egyenes vagy elágazó, virágban végződő. Levelei sűrűn, váltakozó állásban helyezkednek el, kétszer-hármszor szárnyaltak, az egyes szeletek 1 mm-nél keskenyebbek, szélük ép, végük kihegyesedő. Sziklevelei nagyok, hosszuk eléri a 3 cm-t, hegyesen lándzsásak, élénkzöldek.

Május-júliusban virágzik. Nagy, skarlátvörös-sárgásvörös virágai a szárvégeken egyesével ülnek. 6-8 sziromlevele fordított tojásdad alakú, lekerekített csúcsú, belső oldalának tövénél sötét (többnyire fekete vagy ritkábban citromsárga) folt látható. Ismert sárga szirmú változata is. Öt csészelevele kopasz (ellentétben a hasonló lángszínű hériccsel), zöldek vagy sárgásak. A porzók kékes ibolyaszínűek.

Termése hosszú csövű, hengeres, benne 35-45 részterméske helyezkedik el. Aszmagtermése kúposan tojásdad, zöldes árnyalatú sárgásbarna színű, érdes, csúcsán felfelé görbülő csőrszerű nyúlvánnyal.

Elterjedése és termőhelye

szerkesztés

Észak-Európa kivételével egész Európában, valamint Észak-Afrikában, Kis- és Közép-Ázsiában egészen a Himalája északnyugati részéig honos. Észak-Amerikába dísznövényként vitték be, ahol aztán kivadult. Magyarországon a Nyugat-Dunántúl és a Nyírség kivételével mindenütt gyakran előfordul. A Mátrában megtalálhatóak állományai.[1]

Elsősorban kalászosok szántóföldjein, azok szélén vagy tarlókon fordul elő gyomnövényként. Kedveli a mészben gazdag agyagos vagy vályogtalajokat. Száma az utóbbi időben megfogyatkozott.

Jelentősége

szerkesztés

Gyomnövény, de nem okoz jelentős károkat. Enyhén mérgező, a szívműködésre ható glükozidokat tartalmaz. A lovak számára toxikus. A népi gyógyászatban összetört magvait, virágait borban áztatva vese- és májbaj ellen isszák, de hatása nem erős.

  1. [http://kitaibelia.unideb.hu/articles/Kitaibelia_vol81_p139-160.pdf Adatok a Mátra és környéke edényes flórájának ismeretéhez]. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 22.)