Nyírség

A Nyírség, régies nevén Nyírország az Alföld északkeleti részén található középtáj. A táj nagy része Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében helyezkedik el, de vannak települések Hajdú-Bihar vármegyében, illetve a romániai Szatmár megyében is.

Nyírség
Homokhátakkal tűzdelt látkép Hajdúdorog keleti külterületén, a Nyírség határán
Elhelyezkedés	Alföld
Besorolás	középtáj
Fontosabb települések	Nyíregyháza, Mátészalka, Kisvárda
Földrajzi adatok
Terület	5100 km²
Legmagasabb pont	Hoportyó, 183 m
Folyóvizek	Keleti-főcsatorna, Lónyai-főcsatorna, Tisza, Kraszna, Szamos
Állóvizek	Vajai-tó, Bátorligeti ősláp, Kállósemjéni ősmohos, nyíregyházi Sós-tó
Időzóna	CET, UTC+1
Résztájegységek	Közép-Nyírség, Északkelet-Nyírség, Délkelet-Nyírség, Dél-Nyírség, Nyugati-Nyírség (vagy Löszös-Nyírség)
Térkép
Pozíció Magyarország térképén
Elhelyezkedése
Nyírség Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 54′ 36″, k. h. 22° 00′ 00″47.91, 22

Környezetétől szigetszerűen elkülönülő terület, északról a Bodrogköz és a Rétköz, keletről a Beregi-sík és a Szatmári-sík, délről az Érmellék és a Berettyó-síkja, nyugatról pedig a Hajdúság és a Hajdúhát határolja.

Természetföldrajzi jellemzők

A Pannon-tenger a miocénben

Ártéri erdő a Tisza mentén

A magyar kökörcsin

A Kraszna Mátészalkánál

Felszíne

A Nyírség az Alföld egy kisebb résztája. Felszínének kialakításában a folyók és a szél játszották a legnagyobb szerepet. A folyók hordalékkúpokat és elhagyott medreik mentén vastag üledéket raktak le. A hordalékkúpok anyagából a szél homokot halmozott fel. Jellemző geológiai képződményei a lösz, a barnaföld, a különböző homokformák, a futóhomok, az agyag és a tőzeg.

Átlagosan 20–50 m magasan emelkedik a Tiszántúl síkja felé, a legmagasabb pontja a Nyírbogát területén található Hoportyó, amely 183 méter magas.

Kialakulása

A Nyírség a Gömöri és Szolnoki–flis szerkezeti egységeken nyugszik. A középidőtől a neogénig vulkanizmus volt jellemző a térségre, egymás után több vulkáni ciklus is lezajlott, 2-3 millió éves különbségekkel. A Pannon-tenger üledékeinek és az alatta húzódó 10-15 millió éves tufarétegek határa átlagosan 2000-2500 méter, néhol a 4000 méteres mélységet is eléri. A pannóniai üledékrétegek vastagsága a Nyírségben 1000-2000 méter között ingadozik. A területet az Alföld ÉK-i részén található folyók töltötték fel, majd fel is szabdalták a pliocénben. Ekkor a Tisza és a Szamos a Nyírség déli részén folyt le.

A pleisztocén közepén a folyók a hegyvidékeken bevágódásnak indultak, majd hordalékkúpot kezdtek el építeni. A nyírségi hordalékkúp létrehozásában a Tapoly, Ondava, Latorca, Borsava, Tisza, Túr és Szamos folyók vettek részt. A pleisztocén végére a folyók három fő réteget hoztak létre, az első ezek közül egy alsó 70–80 m vastagságú folyóvízi homok, iszap és agyagfrakció. A második 30–40 m vastag, folyóvízi homokból, iszapból és agyagból valamint kavicsrétegekből áll, efölött található az 5–15 m vastagságú homokréteg.

A félig kötött homokterületek az würm eljegesedés után alakultak ki, a Nyírség északi részén a szélbarázdák, deflációs mélyedések, garmadák, maradékgerincek, a délebbi területeken pedig a parabolabuckák jellemzőek. A felszínt napjainkban lösz és futóhomok fedi, lerakódásukhoz eltérő éghajlat és növényzeti fedettség volt szükséges. Azonban a ma látható formák az emberi beavatkozásnak köszönhetőek, mivel a 18. és 19. századi erdőirtások miatt újból mozgásba jött a futóhomok.

Éghajlat

A Nyírség éghajlata kontinentális, területe hűvösebb, mint az Alföld többi része, viszont az éves napfénytartam nagyobb, 1975 óra. Az évi középhőmérséklet 9,6-9,7 C°, az átlagos éves csapadékmennyiség 583 mm. A hótakarós napok száma 40, a hótakaró átlagos vastagsága 17–18 cm. Az uralkodó szélirány: É-i, ÉK-i és DNy-i.

Élővilág

Növényzet: A természetes növénytakaró a nyír és a tölgy volt, ám napjainkra csak a Nyírség területének 10-12%-án találhatunk tölgyerdőket, helyette jellemző az akác. A természetes vegetáció csökkenésének oka elsősorban a mezőgazdasági termelés.

A Nyírség növényzete az Eupannonicum flóravidékbe, azon belül is Nyírségense flórajárásba tartozik. Jellemző társulások:

• Erdőtársulások: tölgy-kőris-szil ligeterdők, fűz- és égerlápok, pusztai tölgyesek, gyöngyvirágos tölgyesek
• Nyílt társulások: homokpusztagyepek, rétek, homoki legelők
• Lágyszárúak: nádfélék, tőzegeper, magyar kökörcsin, debreceni csormolya, réti angelica

Déli részének gyepterületein a csillagpázsit (Cynodon dactylon) a domináns faj Hajdúsámson térségében, de megtalálhatóak még az ezüstperje (Corynephorus canescens), a sovány csenkesz (Festuca pseudovina), a magyar csenkesz (Festuca vaginata) is.

Állatvilág: A Nyírség területén is jellemzőek a Magyarországon elterjedt vadak: őz, vaddisznó, róka. Rágcsálói a mezei nyúl, ürge, hörcsög, egérfélék, valamint jellemzőek a kis termetű ragadozók, például görény, nyest, hermelin. A vízparti területeken jellemzőek a vízi életmódhoz kötődő állatok: vízimadarak, vidra, halak, békák. Különlegessége a bátorligeti fauna, mely jégkorszaki maradványelemeket tartalmaz, pl. elevenszülő gyík.

Vízrajz

A Nyírség fontosabb folyó közé tartozik a Keleti-főcsatorna, a Lónyai-főcsatorna, a Tisza, a Kraszna és a Szamos. A jelentősebb állóvizeik közé tartozik a Vajai-tó, Bátorligeti ősláp, Kállósemjéni ősmohos és a nyíregyházi Sós-tó.

Az 1800-as évek közepéig a domborzati viszonyok sajátosságai miatt a Nyírség legnagyobb része lefolyástalan volt. A csapadékos időkben a homokdombok közötti mélyedésekben összegyűlt víz a terület nagy részén lehetetlenné tette a földek művelését. A helyzet rendezésére 1879-ben alakult meg a Nyírvíz Szabályozó Társulat, s készült el a Nyírség vízszabályozásának terve. A folyószabályozások következtében ma már a Nyírségnek egyetlen természetes állapotban lévő vízfolyása sincs.

• Tisza: A Tisza a Duna leghosszabb mellékfolyója, Közép-Európa legfontosabb folyóinak egyike, amely áthalad Magyarország, Románia, Szlovákia, Ukrajna, valamint Szerbia területén. Vízgyűjtő területe mintegy 157 000 km², vízállása erősen ingadozó. Átlagos vízhozama Szegednél 820 m³/s, de mértek már itt 97 m³/s-os legkisebb és 4700 m³/s-os legnagyobb vizet is. A Tisza magyarországi szakasza 597 km hosszú.
• Kraszna: A Kraszna Románia nyugati és Magyarország keleti részén folyik. Romániában, az Erdélyi-középhegységben, a Meszes-hegység nyugati szélén, 565 méter magasságban ered Kraszna mezőváros közelében és Magyarországon a Szamos torkolatának közelében ömlik a Tiszába (annak bal partján) Vásárosnamény és Kisvarsány között. Hossza 193 km (147 km Romániában, 46 km Magyarországon), vízgyűjtő területe 3142 km² (2255 Romániában, 887 Magyarországon).
• Szamos: A Szamos a Tisza bal oldali mellékfolyója, hossza 411 km, ebből Magyarország területére az alsó folyószakasz esik, mely 52 km. A folyó Magyarország mai határát Csenger szélén, Komlódtótfalunál éri el, és Gergelyiugornyánál torkollik a Tiszába. A szeszélyesen kanyargó folyó szabályozását 1890-ben fejezték be: összesen 22 átmetszés készült, mintegy 26 km hosszúságban. A folyó mindkét partján töltés húzódik.
• Keleti-főcsatorna: A Keleti-főcsatorna egy 98 km hosszú csatorna Tiszalök (Tisza) és Bakonszeg (Berettyó) között. A Tiszántúl vízgazdálkodását segítő csatornarendszer fontos része. A csatornát több, mint évszázaddal az első tervek felmerülése után, 1956-ban nyitották meg. Ma közvetlen gazdasági jelentősége mellett természetvédelmi szempontból is fontos, otthont ad a Tisza-vidék szennyezésre érzékeny halfajainak is.
• Lónyai-főcsatorna : A Lónyai-főcsatorna Berkesz-ről kiindulva a Nyírség vizeit gyűjti össze, és Gávavencsellő alatt vezeti a Tisza folyóba. A Lónyai-főcsatorna fő ága 1879-ben készült el. A főfolyások hossza 750 km volt, de a csatornahálózat végső kiépítése és befejezése csak 1939-ben történt meg. A Lónyai-főcsatornába délről hat nagyobb és több kisebb csatorna torkollik, hossza 91 km.

Tájegységek

Löszfal

Közép-Nyírség

A Közép-Nyírség területén futóhomokformák fordulnak elő nagyobb számban. A löszös felszínek laposak és kisebb területűek. A homokfelhalmozódások sokszor szabálytalan alakot vesznek fel, parabolabuckából is keveset találhatunk. A szélbarázdák az északi részeken elérhetik a 12-16 méteres magasságot is, viszont a Nyíregyháza - Nagykálló - Máriapócs vonaltól délre már alacsonyabbak, csak 3-8 méter magasságúak.

Északkeleti-Nyírség

Ez a résztájegység a Nyírség legidősebb területe, itt hatalmas futóhomokformák alakultak ki, különböző típusú szélbarázdákat, valamint maradékgerinceket lehet látni. A felszín nyugat, északnyugat irányba fokozatosan ellaposodik.

Délkeleti-Nyírség (Nagykárolyi-homokhát)

Itt is a futóhomok az uralkodó, kevesebb a szélbarázda. A kialakuló parabolabuckák aszimmetrikusak, magasságuk 2–15 m között változik. Ezen terület különleges formája a „nyírvízlaposok”, melyek egykori medermaradványokban alakulnak ki, pl.: Bátorligeti-láp.

Dél-Nyírség (Ligetalja)

Uralkodó a futóhomok a területen, de változatos, komplex formák is létrejöhetnek, jellemző hogy a garmadák parabolabuckává alakulnak, vagy ezek kombinációjából még újabb formák keletkeznek. A szegélybuckák 2 km hosszúak és akár 15–18 m magasak is lehetnek. Különlegessége, hogy a Dél-Nyírség területének közel 30%-át erdő borítja.

Nyugati- vagy Löszös-Nyírség

A Nyugati-Nyírség a Kótajt Újfehértóval összekötő vonal és a Hajdúság között terül el. Jellemző, hogy felszínét szinte csak lösz borítja, futóhomokot nem találhatunk. Megfigyelhető a folyóvölgyek hiánya is, a jellemző formák a szélbarázdák, garmadák, maradékgerincek.

Társadalomföldrajzi jellemzők

Híd a Keleti-főcsatorna fölött Hajdúnánás közelében

Nyíregyháza belvárosa

Máriapócs – Mária-kegyhely temploma

Települések

Az ember 7-10 ezer évvel ezelőtt telepedett meg itt, a nagyobb települések főként a kilencedik században jöttek létre a honfoglalás idején. A Nyírség később, a 11. és a 18. században elnéptelenedett. A Nyírség változatos etnikai összetételű, mivel a 18. században az elhagyatott területeket szlovákok, románok, oroszok és németek népesítették be, ezen népcsoportok napjainkra már teljesen asszimilálódtak.

A legnagyobb települése Nyíregyháza, mely Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye székhelye is egyben.

A Nyírség települései:

Apagy Baktalórántháza Balkány Berkesz Besenyőd Biri Bátorliget Bököny Csanálos Csaroda Dombrád Encsencs Érpatak Fábiánháza Fülöp Geszteréd Hodász Jármi Kemecse

Kisléta Kállósemjén Kántorjánosi Kótaj Laskod Levelek Lovastanya (Geszteréd) Lövőpetri Ludastó Magy Máriapócs Mérk Nagycserkesz Nagydobos Nagyecsed Nagykálló Napkor Nyírábrány Nyíradony Nyíregyháza

Nyírmada Nyírtura Nyírvasvári Nyíracsád Nyírbogdány Nyírbogát Nyírbátor Nyírbéltek Nyírcsaholy Nyírcsászári Nyírderzs Nyírgelse Nyírgyulaj Nyíribrony Nyírjákó Nyírkarász Nyírkáta Nyírkércs Nyírlugos

Nyírlövő Nyírmeggyes Nyírmihálydi Nyírmártonfalva Nyírparasznya Nyírpazony Nyírpilis Nyírszőlős Nyírtass Nyírtét Ófehértó Papos Penészlek Perkedpuszta Petőfitelep (Balkány) Piricse Pusztadobos Petneháza Pócspetri

Ramocsaháza Rétközberencs Rohod Szakoly Szakolykert Szállásföld (Geszteréd) Székely (település) Sényő Tamásipuszta Táncsicstelep Terem (település) Tiborszállás Téglás Újfehértó Vaja Vállaj Zsindelyes Ömböly Őr

Természeti erőforrások

Jellemző, hogy a Nyírség területén kevés energiaforrás és ásványkincs található, így az ipar helyett inkább a mezőgazdasághoz adottak a feltételek. A fontosabb természeti erőforrások közé tartozik a Tarpai-Nagyhegy dácitja, a gyepvasérc, a földgáz és az agyag.

• A tarpai Nagy-hegy: a hegy vulkáni kúpját dácitos kőzet építi fel, területén kőfejtő működik. Különlegességét az adja, hogy a dácitban diabázzárványok találhatóak.
• Gyepvasérc: A gyepvasérc a Nyírség „nyírvízlaposainak” képződménye, a vastartalmú talajvíznek köszönhetően alakulnak ki, koruk 3500-5000 év. A gyepvasérc készlet kicsi és nem gazdaságos kitermelése sem.
• Földgáz: A Nyírség területén található a penészleki földgázmező, mely közel 500 millió m³-es készlettel rendelkezik.
• Agyag: A Nyírség rétegsoraiban található agyag, több téglagyár is létesült emiatt a térségben, például Fehérgyarmaton, Tiszabercelen és a nyugat-nyírségi Tiszavasváriban.

Gazdaság

A Nyírség területén intenzíven mezőgazdasági termelés jellemző, fő termesztett növények a paradicsom, napraforgó, dohány és különböző gyümölcsök, főként az alma. A földeket öntözik. A homokos talajú területeken jellemző a szarvasmarha-tenyésztés.

Irodalom

• Magyarország földrajza, Nyírség, pp. 163–165. Tankönyvkiadó, Budapest, 1977. ISBN 9631718778
• Erdész Sándor: Nyírség, Gondolat, Budapest, 1974. ISBN 963-280-024-9
• Nagy Jenő: A Nyírség domborzati viszonyai (Doktori értekezés), Bonaventura Könyvnyomda, Kolozsvár, 1908.
• Frisnyák Sándor: A Nyírség és a Felső-Tisza-vidék történeti földrajza, A Nyíregyházán 2001. október 29-30-án megtartott tudományos konferencia előadásai, Nyíregyházi Főiskola Földrajz Tanszéke, 2002. ISBN 963-9385-32-8
• Borsy Zoltán: A Nyírség geomorfológiai kutatásának gyakorlati vonatkozású eredményei, Budapest, 1964.
• Márton Béla: A Nyirség helységei, Debrecen, megjelentette a Tisza István Tudományos Társaság Honismertető Bizottság, 1929.

Szakcikkek:

• Bíró Imre: Az akác a Nyírség aranya, Erdészeti lapok, 2008. (143. évf.) 5. sz. 166. oldal.
• Halasi-Kovács Béla - Kiss Béla - Müller Zoltán: A Dél-Nyírség és a Berettyó-Körös-vidék kisvízfolyásainak halfaunisztikai felmérése, Pisces Hungarici, 2007. 2. sz. melléklet 2. oldal
• Matus Gábor - Papp Mária: Adatok Hajdúsámson és Vámospércs környékének (Dél-Nyírség) flórájához, Kitaibelia, 2003. (8. évf.) 1. sz. 99-112. oldal
• Pálfai Imre: Frisnyák Sándor: A Nyírség és a Felső-Tisza-vidék történeti földrajza, Hidrológiai közlöny, 2003. (83. évf.) 4. sz. 220. oldal
• Lóki József - Négyesi Gábor: Adalékok a Nyírség talajainak erodálhatóságához, szélcsatorna vizsgálatok alapján, Természettudományi közlemények, 2003. (3. évf.) 1. sz. 185-194. oldal
• Lóki József - Szabó József: Újabb adatok a Nyírség-Hajdúhát (Hajdúság) közötti tájhatár kérdéséhez, A Miskolci Egyetem közleményei. A sorozat, Bányászat, 2006. 69. köt. 101-115. oldal (letölthető: [1])
• Szeidovitz Győző - Gribovszky Katalin - Hajósy Adrienne: Várható földrengések az Érmellék és a Nyírség területén, Magyar geofizika, 2002. (43. évf.) 4. sz. 161-179. oldal
• Juhász Lajos - Sallai Zoltán: A Dél-Nyírség halfaunája, A debreceni Déri Múzeum Évkönyve, 2001. 75. sz. 17-45. oldal
• Matus Gábor - Papp Mária: Újabb adatok a bagaméri Daruhegyek (Dél-Nyírség) flórájához, Kitaibelia, 2001. (6. évf.) 2. sz. 363 369. oldal
• Katona Gyula: Község a Nyírség déli peremén - Nyíracsád, Falu Város Régió, 1994. 8. sz. 55-56. oldal
• Lóki József - Hertelendi Ede - Borsy Zoltán: New dating of blown sand movement in the Nyírség, Acta geographica ac geologica et meteorologica Debrecina, 1994. 32. köt. 67-76. oldal
• Kovács Gábor: A hidrológiai viszonyok változásának hatása a Nyírség erdeire, Hidrológiai közlöny, 1993. (73. évf.) 1. sz. 46-49. oldal
• Mahunka Sándor - Tóth Zoltán: Ősláp a Nyírség peremén, Természetbúvár, 1992. (47. évf.) 2. sz. 20-23. oldal
• Papp László - Dudás Miklós: Adatok a Közép-, a Dél-Nyírség és környékének botanikai értékeiről III., Calandrella, 1990. (4. évf.) 1. sz. 5-33. oldal
• Völgyi László: A Nyírség potenciális szénhidrogénföldtana, Földtani közlöny, 1984. (114. évf.) 2. sz. 161-169. oldal
• Kiss István: Szikes vizek, szikes talajok algológiai vizsgálata a Nyírség és a Hajdúság területén, A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola tudományos közleményei, 1983. Ser. Biologica Geographica 3-26. oldal

További információk

• A Nyírség az utazom.com honlapján
• A Dél-Nyírség Bihari Tájvédelmi Egyesület honlapja Archiválva 2011. szeptember 17-i dátummal a Wayback Machine-ben