A odú-zengőlégy (Spilomyia) a zengőlegyek (Syrphoidea) öregcsaládjában a névadó zengőlégyfélék (Syrphidae) család herelégyfélék (Eristalinae) alcsaládjába sorolt darázszengőlégy-rokonúak (Milesiina) nemzetségének egyik neme 36 2004-ig leírt fajjal. További új fajok főleg a trópusi égövben várhotók

Odú-zengőlégy
Spilomyia sayi párzó tartása
Spilomyia sayi párzó tartása
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera)
Öregrend: Fejlett szárnyas rovarok (Endopterygota)
Rend: Kétszárnyúak (Diptera)
Alrend: Légyalkatúak (Brachycera)
Alrendág: Valódilégy-alakúak (Muscomorpha)
Tagozat: Homlokrés nélküli legyek (Aschiza)
Öregcsalád: Zengőlegyek (Syrphoidea)
Család: Zengőlégyfélék (Syrphidae)
Alcsalád: Herelégyfélék (Eristalinae)
Nemzetség: Darázszengőlégy-rokonúak (Milesiini)
Alnemzetség: Milesiina
Nem: Spilomyia
Meigen, 1803.
Típusfaj
Spilomyia diophthalma (eredetilag Musca diophthalma)
L., 1758
Fajok

szövegben.

Elterjedés
Spilomyia longicornis elterjedési területe
Spilomyia longicornis elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Odú-zengőlégy témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Odú-zengőlégy témájú kategóriát.

Hím Spilomyia interrupta szárnyának felépítése

Származása, elterjedése

szerkesztés

Legtöbb faja a holarktikus faunaterületen él. Onnan a délkeletnek átjutott az indo–maláj biorégióba, a újvilági faunatartományba (Neotroposz) pedig a nagy amerikai faunacsere alkalmával jutott át egészen Argentínáig. Európában 6 fajukat ismerjük plusz egyet Észak-Afrikában. 2017-ig Magyarországon három fajuk bizonyított, egy (Spilomyia digitata) valószínűsíthető:[1]

Megjelenése, felépítése

szerkesztés

Közepes vagy nagyobb (11–17 mm-es) zengőlégy. Torát és potrohát sárga sávok-foltok díszítik, amivel a redősszárnyú darazsakra (Vespidae) hasonlít.

Életmódja, élőhelye

szerkesztés

Lárvái alapvetően fák odvaiban, lombos fák nedves korhadékában fejlődnek, de moha és kő alatt is találták már őket. Feltételezik, hogy az elhalt, de még nem korhadó fákban is megélnek.

További információk

szerkesztés