Ortit
Az ortit (névváltozatai:cériumepidot, allanit-Ce) a szoroszilikátok (vagy rétegszilikátok) között az epidotcsoport ásványegyüttesének tagja, víztartalmú kalcium, alumínium, cériumszilikát. A monoklin rendszerben kristályosodik, oszlopos prizmás kristályokban, leggyakrabban mikrokristályos formában jelenik meg, ikerkristályi is ismertek. Első alkalommal egy skót ásványgyűjtő Tomas Allan fedezte fel 1810-ben Grönlandon akitől egyik névváltozata származik.
Ortit | |
Mikrokristályos ortit | |
Ásványrendszertani besorolás | |
Osztály | Szilikátásványok |
Alosztály | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Ortit témájú médiaállományokat. |
Kémiai és fizikai tulajdonságai
szerkesztés- Képlete: (Ce,Ca,Y92(Al,Fe3+)3(SiO4)3·OH.
- Szimmetriája: a monoklin kristályrendszerben, kevés szimmetriaelemet mutatnak kristályai.
- Sűrűsége: 3,5-4,2 g/cm³.
- Keménysége: 6,0-6,5 (a Mohs-féle keménységi skála szerint).
- Hasadása: rosszul hasad..
- Törése: egyenetlen, kagylós törésű.
- Színe: barna, fekete.
- Fénye: szurok vagy gyanta fényű.
- Átlátszósága: átlátszatlan.
- Pora: szürkésbarna.
- Különleges tulajdonsága: gyengén radioaktív.
- Elméleti tartalma:
- CaO: 5,4%
- Al2O3: 18,3%
- Ce2O3: 31,2%
- SiO2: 28,9%
- Y2O3: 5,5%
- Fe2O3: 9,3%
- H2O: 1,4%
Keletkezése
szerkesztésMagmás kőzetalkotó pegmatitokban. Mélységi magmás kőzetek járulékos elegyrésze.
- Hasonló ásvány: az epidot.
Előfordulásai
szerkesztésNorvégiában Arendal vidékén. Svédországban Ytterby, Falun és Rydderhyttan közelében. Franciaországban Luzenac és Trimouns környékén. Szlovákiában Brezován. Nagyobb előfordulások ismertek Grönland nyugati partvidékén. Oroszországban az Ural-hegységben. Az Egyesült Államokban Kalifornia és Texas szövetségi államokban. Megtalálható Kanadában Quebec, Ontario és Saskatchewan tartományokban. Előfordulásai vannak Mexikóban és Ausztráliában.
Előfordulásai Magyarországon
szerkesztésCserépváralja község határában miocén tufák és riolit környezetében egy patakhordalék torlatában radioaktív anomáliát mutattak ki. Több ritkaföldfém társaságában jelentős ortitos homokot különítettek el.
Források
szerkesztés- Bognár László: Ásványhatározó. Gondolat Kiadó. 1987
- Koch Sándor: Magyarország ásványai. Akadémiai Kiadó, Budapest. 1985
- Walter Schumann: Minerals of the World. Sterling Publishing Co. Inc: New York. 1998