Peter Parler
Peter Parler (Schwäbisch Gmünd, kb. 1330. – Prága, 1399. július 13.) német származású cseh építész és szobrász, a Parler építészcsalád legnevesebb képviselője; egyebek közt a Szent Vitus-székesegyház arculatának kialakítója és a Károly híd (Karlův most) építője, az ún. „német különgótikát” továbbfejlesztő közép-európai gótika vezéregyénisége.
| Peter Parler | |
 | |
| Önmagáról faragott szobra a Szent Vitus-székesegyházban | |
| Született | 1330–1333 Schwäbisch Gmünd |
| Elhunyt | 1399. július 13. Prága |
| Állampolgársága | német, cseh |
| Gyermekei | Wenzel Parler ifjabb Johann Parler |
| Szülei | Heinrich Parler |
| Foglalkozása | |
| Sírhelye | Szent Vitus-székesegyház |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Peter Parler témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete
szerkesztésApja, a Heinrich von Gmünd néven is ismert Heinrich Parler (a parlerius latin szóból képzett Parler családnév jelentése: Pallér) Schwäbisch Gmündből először Kölnbe költözött családjával, majd 1351-ben visszaköltöztek Schwäbisch Gmündbe, hogy felépítsék a Szent Kereszt-templomot — ebben a munkában már Peter is segített apjának.
1352-ben meghalt a prágai Szent Vitus-székesegyház építését elkezdő Arrasi Mátyás (Matthieu d'Arras) francia építészmester, és IV. Károly német-római császár Parlerre bízta az építkezés folytatását. 1355-ben[1][2], illetve 1356-ban[3],[4]) családostól a cseh fővárosba költözött át. IV. Károly a székesegyház mellett számos más munkával is megbízta; egyebek közt Parler lett az ekkoriban kialakított Újváros (Nové Město) fő tervezője, és emellett számos más épületet is tervezett szerte a Német-Római Birodalomban.
Egy kölni kőfaragó lányát vette feleségül.[4] Két fia:
- Wenzel Parler (csehül: Václav Parléř),
- Johann Parler (ifjabb Johann Parler), (csehül: Jan Parléř)
ugyancsak jeles építész lett; apjuk halála után ők folytatták a Szent Vitus-székesegyház építését.
Valószínűleg volt egy harmadik fia is: Heinrich Parler, aki apjával közösen faragta csillámpalából Szent Vencelnek a Szent Vitus-székesegyház Szent Vencel-kápolnájában álló szobrát. Más források[5] szerint az a Heinrich Parler, aki a szobron dolgozott, nem a fia volt Peter Parlernek, hanem unokaöccse, Heinrich IV. Parler, aki 1373 áprilisában 30 groschen fizetséget kapott a szobron végzett öt napi munkájáért.
A 15. századi huszita háborúk alatt a Szent Vitus-székesegyház építkezése leállt. A Parler-műhely tagjai szétszéledtek, békésebb területeken kerestek munkát. Így kerültek Magyarországra is, ahol a budai és pozsonyi királyi építőműhelyekben követhető kezük munkája. Jelentősen hozzájárultak Zsigmond-kori építészetünk virágzásához.[2]
Fontosabb munkái
szerkesztésÉpületek, építmények
szerkesztés- Szent Vitus-székesegyház,
- Károly híd és kaputornya (1357-től),
- Mindenszentek kápolnája,
- Szent Bertalan-templom (Kolín,1360–1385),
- Szent Borbála-templom (Kutná Hora) szentélye,
- Óvárosi városháza tornyának erkélykápolnája (1361),
Szobrok
szerkesztésNemcsak építészként, de szobrászként is kiemelkedőt alkotott. Szakított a hagyományos, sablonokra építő ábrázolásmóddal, és realisztikusan, a karakteres vonásokat kiemelve jelenítette meg alakjait.[4] Masszív, realista stílusában több szarkofágot is faragott.[2]
Főként a székesegyház trifóriumának díszítésére hozta létre tanítványaival az ezért utólag gyakran „trifórium-műhelynek,”[6] más forrásokban[4] „Parler-műhelynek” nevezett műhelyét. Ezért szobrainak többsége a kor szokása szerint valószínűleg nem teljesen önálló alkotás, hanem tanítványaival közös munka. Eredetileg színesre festették őket, de ez ma már nem látható.[2]
A Károly híd eredeti, még általa faragott szobrai a gótikából az úgynevezett lágy stílus felé vezettek át.[7]
Leghíresebb művei:
- Madonna gyermekével (1375–1380 között) — Varsó, Nemzeti Múzeum,
- Szent Vencel-szobor a Szent Vitus-székesegyház Vencel-kápolnájában,
- a Szent Vitus-székesegyház hat királyi szarkofágja,
- Önmagát ábrázoló szobra a Szent Vitus-székesegyház trifóriumában és a trifórium további húsz szobra[8]. A szobor feletti felirat: Petrus Henricii /P/arleri de Colonia megadja a művész nevét és származását. Az, hogy e szobor a királyportrékkal áll egy sorban, bizonyítja a művész szerepének növekvő jelentőségét, általános megbecsülését;[2][2]
- a Károly híd több szobra.[3]
Ezeket a szobrokat a kor szokásának megfelelően élénk színekkel ki is festette,[8] mára azonban a festék a legtöbbjükről teljesen lekopott.
Emlékezete
szerkesztésAntonín Mrkos cseh csillagász 1988-ban Parlerről nevezte el az általa felfedezett kisbolygót: ez a 6550 Parléř.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Deutsche Biographie
- ↑ a b c d e f Hetedhétország
- ↑ a b Prague Minos Guide
- ↑ a b c d Entz Géza
- ↑ The Grove Encyclopedia of Medieval Art and Architecture
- ↑ Balogh Jolán: Márton és György kolozsvári szobrászok. Erdélyi Tudományos Füzetek, 1934
- ↑ Művészeti lexikon III. (L–Q). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1983. 704. o.
- ↑ a b Szombathy
Források
szerkesztés- ↑ Deutsche Biographie: Deutsche Biographie: Parler, Peter; 2016. április 29-i állapot
- ↑ Prague Minos Guide: Prague Minos Guide: Peter Parler; 2016. április 29-i állapot
- ↑ Entz Géza: Entz Géza: A gótika művészete. 2., módosított kiadás. Corvina Kiadó, Budapest, 1973. ISBN 963 13 0305 5 pp. 103–111.
- ↑ Szombathy: Szombathy Viktor: Prága. Panoráma Külföldi városkalauz, Franklin Nyomda, Budapest, 1971.
- ↑ Hetedhétország: Hetedhétország.hu:Peter Parler művészetének nyomában
