Pierre Blanchar

francia színész
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. június 30.

Pierre Blanchar (Philippeville, (Francia Algéria) 1892. június 30.Suresnes, 1963. november 21.) francia színész. Lánya, Dominique Blanchar (1927) francia színésznő.

Pierre Blanchar
Született1892. június 30.[1][2][3][4][5]
Philippeville, Francia Algéria
Elhunyt1963. november 21. (71 évesen)[1][2][3][4][5]
Suresnes
ÁlnevePierre Blanchar
Állampolgárságafrancia
GyermekeiDominique Blanchar
Foglalkozása
KitüntetéseiVolpi-kupa a legjobb színésznek (1935)
Halál okaagyrák
SírhelyeCimetière de Charonne
Színészi pályafutása
Aktív évek1922–1961

A Wikimédia Commons tartalmaz Pierre Blanchar témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életpályája

szerkesztés

Tengerész volt, s miután végigharcolta az első világháborút (1914–1918), 1919-ben lépett színpadra. 1921-ben elvégezte a párizsi konzervatóriumot, s André Antoine társulatához szerződött. 1921-ben statisztaként kezdett filmezni. Az 1930-as, 1940-es években a legkiválóbb francia színészek egyike lett, s André Gide Pásztorének című kisregénye nyomán forgatott Elveszett boldogság (1946) című filmben Michèle Morgannal világsikert aratott.

Munkássága

szerkesztés

Pályája során számos színházban, így az Odéonban (1921, 1960–1962), a Comédie-Française-ben különféle darabokban, köztük Szophoklész Ödipusz királyában szerepelt. Játékát bensőséges lélekábrázolás, lírai színek, a romantikus szituációk nagyvonalú kidolgozása jellemezte. Emlékezetes nagy szerepe a Bűn és bűnhődés (1935) Raszkolnyikovja, és a Pique Dame megszállott Hermannja.

  • Velencei Filmfesztivál; Volpi Kupa (1935) Bűn és bűnhődés
  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 14.)
  2. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  • Ábel Péter: Új Filmlexikon, 1. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971. 121. old.

További információk

szerkesztés