Pierre Vago

Pierre Vago, születési nevén Vágó Péter (Budapest, 1910. augusztus 10. – Noisy-sur-École, 2002. február 1.) magyar származású, nemzetközi hírű francia építész, építészeti szakíró és oktató.

Pierre Vago
Született	Vágó Péter 1910. augusztus 10. Budapest
Elhunyt	2002. február 1. (91 évesen) Noisy-sur-École
Állampolgársága	francia magyar
Szülei	Lénárt Gitta Vágó József
Foglalkozása	építész, építészeti szakíró
Iskolái	Special School of Architecture
Kitüntetései	Cirill és Metód Érdemrend (1984)
Sablon • Wikidata • Segítség

Életútja, építész tevékenysége

Vágó József budapesti építész fia, 18 éves korában került Franciaországba. Diplomáját 1932-ben szerezte meg a párizsi École Spéciale d'Architecture főiskolán, ahol Perret tanítványa volt. Még hallgató korában, 1932-ben az „Architecture d'Aujourd'hui" című francia építészeti folyóirat főszerkesztője lett. 1950 óta a szerkesztőbizottság elnöke is volt.

Ugyancsak 1932-ben szervezte meg a RIA (Réunion Internationale d'Architectes) nemzetközi építész szervezetet, amely 1933-ban Moszkvában tartotta első kongresszusát. Ezt átalakítva szervezte 1948-ban az UIA-t (Union Internationale des Architectes), ennek 1969-ig főtitkára is volt.

1957-től haláláig a tournai École Supérieure d'Architecture tanára.

Tervező építészként 1934 óta tevékenykedett. Jelentősebb feladatokhoz a második világháború után jutott:

Településtervezések:

• Bouches-du-Rhône rekonstrukciója
• Arles, városrendezési terv
• Tarascon városrendezési terv
• Le Mans és más városok rendezési tervei

Jelentősebb építészi munkái:

• lakótelepek: Arles, Marseille, Le Mans városokban
• Iskolák: Tarascon, Arles, Párizs-Mont-rouge, Marseille-Malpassé, Montrouge (Jeanned'Arc), Le Mans
• Bankok: Algír, Tunisz
• Klinikai épület: Toulouse (Saint-Michele)
• Templomok: Vanves, Arles (St Pierre tpl.), Carry-le-Rouet, Marseille, Le Mans (St Thérése), Lourdes (X. St. Pius)
• Lakóház: Le Mans (Huisne parti Sablons negyed), a nyugat-berlini Interbau-telepen (1957), Martigues-Lavéta, El Biar, Villa Hydrában, stb.
• Áruház: Algírban (1959)
• Könyvtár: Bonnban stb.

Számos francia és nemzetközi kitüntetés birtokosa, az amerikai, angol, nyugatnémet, mexikói stb. építész szövetség tiszteletbeli tagja, a Budapesti Műszaki Egyetem és a Stuttgarti egyetem tiszteletbeli tagja.

Építészeti tevékenységének hatása az építészet fejlődésére

1931-es párizsi indulásától kezdve hetven éven át mindenütt ott volt, ahol valami történt az építészetben. Vagy ott történt mindig valami, ahol ő megjelent. Ismerte a korszak minden építészét, akik alkotásaikkal formálták az elmúlt század építészetét. A legnagyobb befolyású építészeti folyóirat mellett a legfontosabb nemzetközi építészeti, urbanisztikai szervezetekben vett részt, aktív szereplője volt a legfontosabb, mára már építészettörténetinek számító szakmai eseményeknek.

Irodalom

• Pierre Vago, l'Architecture d'aujourd'hui, revue internationale d'architecture contemporaine, Paris, 1971
• Gabriel Epstein, Pierre Vago, Klaus Müller-Rehm: Architektur-Experimente in Berlin und anderswo. Für Julius Posener, 1989, ISBN 3-924812-24-1
• Pierre Vago: L'UIA, 1948-1998, Epure, 1998, ISBN 2-907687-58-1
• Pierre Vago: Pierre Vago, une vie intense – Archives d'Architecture Moderne, Bruxelles 2000, ISBN 2-87143-110-8
• Pierre Vago: Egy mozgalmas életút; ford. Bereczky Péter (Az építészet mesterei sorozat) – Holnap, Bp., 2002, ISBN 963-346-545-1
• Major Máté: Pierre Vago (Architektúra sorozat) – Bp., Akadémiai, 1982
• Osskó Judit: Unokáink is látni fogják. Tíz építészportré, 1977–1995. Szendrői Jenő, Vargha László, Dercsényi Dezső, Pierre Vago, Farkasdy Zoltán, Goldfinger Ernő, Csonka Pál, Rados Jenő, Gerő László, Jánossy György; jegyz., életrajzok Vukov Konstantin, interjúbev. Borvendég Béla et al.; Terc, Bp., 2007 + DVD