Rácz Sándor (politikus)

Rácz Sándor (Hódmezővásárhely, 1933. március 17. – Budapest, 2013. április 30.) magyar politikus, az 1956-os forradalmi munkásmegmozdulások egyik vezéralakja, a Nagy-Budapesti Központi Munkástanács elnöke, a Kádár-diktatúra idején az ellenzéki értelmiségi mozgalmak résztvevője, a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli elnöke volt.

Rácz Sándor
Rácz Sándor 1988-ban
Született	1933. március 17. Hódmezővásárhely
Elhunyt	2013. április 30. (80 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	politikus
Tisztsége	házelnök (1956. november 14. – 1956. december 29.)
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert
A Wikimédia Commons tartalmaz Rácz Sándor témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Gyerekkora

Rácz Lajos és Nagy Rozália harmadik gyermekeként született. Izsákon nevelkedett, 76(!) ismert unokával rendelkező nagymamájánál, hétéves korától kezdve tehénpásztorkodott Beck Gyulánál. A második világháború alatt a család egy zsidó férfit bújtatott.

1946. augusztus 15-én elhagyta Izsákot. Solymár György budafoki katolikus pap csellengő háborús árvák számára sebtében szervezett gimnáziumában tanult tovább, emellett műbútorasztalosságot is tanult. 1953–55 között sorkatonai szolgálatot teljesített.

A forradalom

1956. október 29-én a Beloiannisz gyár munkástanácsába, majd november 16-án a Nagy-Budapesti Központi Munkástanács elnökévé választották. A tanács 48 órás sztrájkot hirdetett Kádár ellen, Nagy Imre szabadon bocsátását követelve. November és december hónapokban különféle ügyekben tárgyalt a kormánnyal (Rácz elmondása szerint Apró Antal például három miniszteri tárcát ajánlott az NBKMT vezetőinek, amit azok elutasítottak) és a szovjet katonai vezetőkkel (például a szovjet katonai városparancsnokkal, Grebenyik tábornokkal, illetve Ivan Alekszandrovics Szerovval), hol eredményesen, hol eredménytelenül. December 11–12-én a második 48 órás sztrájk során a NBKMT követelte a letartóztatott munkástanács-elnökök szabadon bocsátását, és tiltakozott a 131 halálos áldozatot követelő salgótarjáni sortűz ellen. December 11-én Kádár a Parlamentbe hívta tárgyalni, ahol letartóztatták.

Rabsága Kádár börtöneiben

1958. március 17-én, 25. születésnapján életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték. Büntetését különböző fogházakban töltötte, olyan társakkal együtt, mint Bibó István, Mécs Imre, Nagy László vagy Faddy Ottmár. 1960-ban a Kisfogházban raboskodott, ablaka a vesztőhelyre nézett, ahol egy hónapon keresztül naponta látta öt-tíz forradalmár kivégzését.

1963-ban amnesztia révén szabadult. A Híradástechnikai Szövetkezetnél tudott elhelyezkedni, a hatóságok állandóan zaklatták.^[forrás?] 1972. október 23-án balesetnek álcázott merényletet követtek el ellene, melyben súlyos, maradandó gerincsérülést szerzett.

Ellenzéki tevékenysége a Kádár-korszakban

1973. október 23-án a Mátyás-templomban eskették össze Damásdi Anikóval, akinek apját a szovjetek hurcolták el. Az esküvőn a vártnál nagyobb tömeg vett részt, és néma rendszerellenes tüntetéssé vált. Másnap Kádár a KB-ülésen indulatosan panaszolta, hogy még az eskető pap (nem más, mint Faddy Ottmár, az egykori rabtárs) is börtöntöltelék.

A Rácz-előadássorozat

A hetvenes évek elejétől mintegy húsz éven keresztül volt rabtársa, Krassó György rábeszélésére (természetesen illegális) előadásokat tartott több magyar nagyváros magánházaiban, például Debrecenben és Miskolcon, alkalmanként néhány tíz-százfős (általában egyetemista) hallgatóság előtt az 1956-os forradalomról és a kommunizmus bűneiről.

1987-től kezdve enyhült a rendszer szorítása. Rácz külföldi utakat tehetett, találkozott például Zbigniew Brzezynskivel, és fogadta id. George Bush is. 1988. március 15-én azonban egy rendőri különítmény hajnalban felriasztotta, a Gyűjtőfogházba szállította, és csak éjfélkor engedte el. A hirtelen kíváncsiság célját nem nehéz kitalálni: Rácz nem lehetett ott a Petőfi-szobornál.

Tevékenysége a rendszerváltás után

1988-ban még Göncz Árpáddal és Litván Györggyel együtt szervezni kezdték a Történelmi Igazságtétel Bizottságot (TIB), de Göncz és Rácz útjai hamar elváltak. Rácz ugyanis nem értett egyet az alapszabálytervezet két pontjával: ő 1945-öt, míg Göncz 1948-at jelölte meg az igazságszolgáltatás kezdetének (erre Göncz lakonikusan annyit kérdezett: „Mi van, Sanyikám, te a fasisztáknak is igazságtételt akarsz?”), míg a másik pont olyan szellemben nyilatkozott Horthy Miklósról, amit Rácz becsületsértőnek ítélt.^[forrás?]

1989. június 16-án Nagy Imre újratemetésén az egyik szónok ő volt. A Fidesz többször megkereste, tiszteletbeli taggá is választották, köztársasági elnökké jelölésének támogatását napirendre vették, azonban Orbán Viktor lebeszélte erről a tagságot. 1989-ben a Krassó György-féle Magyar Október Párt köztársasági elnöknek javasolta. 1993-ban az FKGP vezetését megszerző Torgyán Józsefhez csatlakozott, aki azonban később egyszerűen kitette a pártból.^[forrás?]

2003. augusztus 18-án a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli elnökévé választották.

Művei

• Vádirat a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalom vezetésének bűntette és egyéb bűncselekmények miatt Rácz Sándor és társai elleni bűnügyben; ABC Független, Bp., 1984
• Rácz Sándor. 1. 1987. 2. 1989; Magyar Szabadságharcos Világszövetség Los Angeles-i Szervezete, Los Angeles, 1987–1989
• Parázsló szándék. Emlékek és tények 1956-ból; Rácz S.–Rácz A., Izsák, 2005
• 1958–2008; s.n., s.l., 2008

Források

A Wikimédia Commons tartalmaz Rácz Sándor (politikus) témájú médiaállományokat.

A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak

Tollas Tibor verse (Sose szabadulva) Rácz Sándorhoz témában.

• Interjú: A Nagy Budapesti Központi Munkástanács (Beszélő összkiadás. Budapest, 1992. 3 kötet)
• Vázlatos életrajz Archiválva 2005. október 28-i dátummal a Wayback Machine-ben a Jobbik oldalain.
• Rácz Sándor beszéde november 4-én Miskolcon (archive.org).
• A Rácz Sándor – Csurka István konfliktus
• A Rácz Sándor – Orbán Viktor konfliktus
• A Rácz Sándor – MSzP & SzDSz konfliktus
• helyhir.hu/modules.php?op=modload&name=News&file=article&sid=493 A Parázsló szándék c. könyv bemutatójáról

Irodalom

• Elek István: Rendszerváltoztatók húsz év után, Magyar Rádió Zrt. és Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft., 2009. (Interjú, p. 162–169.)