Rogier van der Weyden
Rogier van der Weyden (eredetileg: Rogier de la Pasture) (Tournai, 1399/1400 – Brüsszel, 1464. június 18.) németalföldi festő, Jan van Eyck mellett a késő gótika és a kora reneszánsz átmenetének jelentős mestere. Műveinek témájában, komponálásában erősen érződik a középkori jelleg, a legkisebb részletek reális megjelenítése, határozott karakterábrázolása, képeinek mozgalmassága azonban már túlmutat ezen. Jelentősek oltárai (pl. Keresztlevétel), szárnyas oltárai, valamint portréi.
Rogier van der Weyden | |
Önarcképe | |
Született | 1400 Tournai |
Meghalt | 1464. június 18. (64 évesen) Brüsszel |
Sírhely | Szent Mihály és Szent Gudula-székesegyház |
Nemzetisége | flamand |
Stílusa | gótika, reneszánsz |
A Wikimédia Commons tartalmaz Rogier van der Weyden témájú médiaállományokat. |
Életútja
szerkesztésA belgiumi Tournaiban született mint Rogier de la Pasture. Apja Henri de la Pasture, aki késgyárosként dolgozott Turnaiban, anyja Agnes de Watrélos. Rogier Robert Campin festőműhelyében volt tanonc hat évig. 1426-ban feleségül vette Elisabethet, egy Jan Goffaert nevű brüsszeli cipőkészítő lányát. Négy gyerekük született: 1427-ben Cornelius - ő később karthauzi szerzetes lett -, 1432-ben pedig Margaretha. 1435 októberében a család Brüsszelben telepedett le. Itt született 1437-ben Pieter, majd a következő évben Jan. 1436. március másodikától Rogier a város hivatalos festője lett. 1450-ben Rómában járt mint zarándok. 1464. június 18-án halt meg Brüsszelben.
Művészete
szerkesztésA brüsszeli városháza számára készített 4 képből álló allegorikus-történeti sorozata, az Igazságosság/vagy Traianus császár négy igazságtétele címen ismert munkái elpusztultak, csak a berni múzeum falikárpitjában maradtak fenn. Ezen kívül kizárólag vallási képeket festett, híresek oltárképei és szárnyas oltárai. Ábrázolási eszközeiben nem haladta meg a Van Eyck testvérek művészetét, de mégis nagyon jelentős, amiben eltér, ez pedig a lélekábrázolás, az érzelmek kifejezése, s ezzel nagy hatást gyakorolt az őt követő németalföldi festészetre, sőt a ferrarai festők is követték, ilyen módon exportálta a lelki kifejezés eszközeit Itália földjére is. Őt magát az olasz festészet nem érintette meg.
Van der Weyden a kései gótika mozgalmasabb stílusát képviseli. Kevésbé nagyvonalú, térszemlélete nem annyira fejlett, mint a Van Eyck testvéreké, de mozgalmasabb, dekoratívabb, szenvedélyesebb. Realizmusa, a formák éles, gótikus törése, a szenvedélyek kifejező ereje leginkább a Krisztus levétele a keresztről (közismertebb címén Keresztlevétel) alkotásán figyelhető meg. Ernst Gombrich is e művét emeli ki egyik híres könyvében,[1] s az elemzéshez kihajtható színes illusztrációt mellékelt, amelyen szemügyre vehetjük ezt az egyszerű, világos kompozíciót, amely szabályos anélkül, hogy az mesterkélt vagy erőltetett lenne. A középpontban Krisztus halott testét látjuk, a két szélen a két síró asszony alakja kiegészíti egymást. Az ájult Szűzanyát egyfelől Szent János, másfelől Mária Magdolna támogatja, s mindez ritmikusan követi Krisztus leeresztett testének vonalát. A háttérben egy idős ember nyugodt testtartása hatásosan ellensúlyozza a főszereplők érzelmekkel teli mozdulatait. Rogier van der Weyden mintegy elindította az új irányt, a vallási mellett az emberi érzések megfestésének szükségességét, a valósághoz mennél hivebben.
Portréfestőnek és rézmetszőnek is kiváló volt, sajnos sok műve csak másolatban maradt fenn.
Képeiből
szerkesztés- A mirafloresi Mária-oltár, középen Krisztus siratása ábrázolásával (1430-as évek, ma Berlinben)
- Keresztelő Szent János kis hármas oltára (1435)
- Krisztus levétele a keresztről, oltárkép, 1435, Madrid, Museo del Prado
- Keresztrefeszítés (triptichon, 1440-es évek)
- Utolsó ítélet (9 tábla a beauni kórház részére, 1445 körül)
- Columba-oltár, triptichon, 1455, München, Alte Pinakothek
- Sírbatétel Uffizi
- Madonna négy szenttel (aranyalapon, Frankfurt am Main)
- Escorial Golgotája
- Hágai Sírbatétel
- Királyok imádása (triptichon, müncheni képtárban)
- Mária Magdolna (Louvre)
-
Angyali üdvözlet (triptichon, 1434)
-
A Columba-oltár (triptichon, 1455)
-
Fiatal nő arcképe (1430)
-
Antoine de Bourgogne arcképe (1460)
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Ernst Gombrich: A művészet története. Budapest : Gloria Kiadó, 2002. Hagyomány és újítás c. fejezetben Rogier van de Weyden, 275-276. o.
Források
szerkesztés- Akadémiai Kislexikon. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1990
- Barát Béla, Éber László, Felvinczi Takács Zoltán: A művészet története. Budapest, 1926
- Művészeti lexikon. 2. köt. Szerk. Éber László. Budapest : Andor Győző kiadása, 1935, Rogier van der Weyden szócikke, 612. o.
- Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.