Sankt Gallen (Ausztria)

Sankt Gallen osztrák mezőváros Stájerország Liezeni járásában. 2017 januárjában 1846 lakosa volt.

Sankt Gallen
Sankt Gallen címere
Közigazgatás
Ország	Ausztria
Tartomány	Stájerország
Járás	Liezeni járás
Irányítószám	8933
Körzethívószám	03632
Forgalmi rendszám	LI
Népesség
Teljes népesség	1821 fő (2018. jan. 1.)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	513 m
Terület	129,79 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 41′ 29″, k. h. 14° 36′ 57″47.691388888889, 14.615833333333
Sankt Gallen weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Sankt Gallen témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Elhelyezkedése

Sankt Gallen a Liezeni járásban

Gallenstein vára

A Szent Gál-plébániatemplom

Sankt Gallen Felső-Stájerország északi részén fekszik, az Eisenwurzen tájegység délnyugati peremén. Területének egy kisebb, déli része a Gesäuse Nemzeti Parkhoz tartozik. Az önkormányzat 10 települést egyesít: Bergerviertel (122 lakos), Bichl (54), Breitau (29), Oberlaussa (9), Oberreith (392), Reiflingviertel (120), Sankt Gallen (750), Unterlaussa (42), Weißenbach an der Enns (311), Wolfsbachau (22).

A környező önkormányzatok: északkeletre Altenmarkt bei Sankt Gallen, keletre Landl, délnyugatra Admont, északra Rosenau am Hengstpaß és Weyer (utóbbi kettő Felső-Ausztriában).

Története

Sankt Gallen területe az admonti kolostor 1074-es alapításáig lakatlan erdőség volt, majd ezután erre áthaladva új útvonalat építettek ki a Pyhrn-hágó és az Enns-völgy között. Ekkor a térséget Silva Nova (Újerdő) néven említik. 1152-ben Gottfried Edler von Wetternfeld templomot építtetett Szent Gál tiszteletére, melyet 1160-ban plébániatemplomi rangra emeltek. Az új útvonal mentén fogadó is nyílt St. Gallenben, amely a gyors fejlődésnek indult. A 13. század végén már megemlítenek egy bizonyos Ulrich mester nevű helyi orvost, vagyis a lakosság ekkor már meglehetősen nagyszámú lehetett. Az apátság 1278-ban birtoka védelmére felépíttette Gallenstein várát.

A 16. században a vasércfeldolgozás vált a vezető gazdasági ággá. Az ércet Eisenerzből hozatták, a vasat pedig az Ennsen szállították északra, a Duna irányába. A vasipar a 19. század közepére versenyképtelenné vált, ezután a turizmus vált a húzóágazattá. Az első Sankt Gallen-i útikönyvet Josef Rabl írta 1879-ben.

A 2015-ös stájerországi közigazgatási reform során az addig önálló Weißenbach an der Enns községet Sankt Gallenhez kapcsolták.

Lakosság

A Sankt Gallen-i önkormányzat területén 2017 januárjában 1846 fő élt. A lakosság szám 1961-ben érte el csúcspontját 2782 fővel, azóta csökkenő tendenciát mutat. 2015-ben a helybeliek 96,5%-a volt osztrák állampolgár; a külföldiek közül 1,6% a régi (2004 előtti), 1,5% az új EU-tagállamokból érkezett. 2001-ben a lakosok 93,7%-a római katolikusnak, 1,4% evangélikusnak, 4% pedig felekezet nélkülinek vallotta magát. Ugyanekkor egy magyar élt a mezővárosban.

Látnivalók

• a Szt. Gál-plébániatemplom mai késő gótikus formáját 1523-ban nyerte el. Főoltára késő barokk, a Mária mennybemenetelét ábrázoló oltárképet 1782-ben festette Martin Johann Schmidt. A mellékoltárok a 18. század közepéről valók, festményeiket Bartolomeo Altomontének tulajdonítják.
• Gallenstein várának romjai
• a városban számos, műemléknek minősülő régi polgárház és iparosház található

Híres Sankt Gallen-iek

• Karin Buder (1964-) világbajnok alpesi síző

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Sankt Gallen (Steiermark) című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• A település honlapja
• 61264 – Sankt Gallen (Steiermark) Statistik Austria