Időmértékes verselés

Az időmértékes verselés az irodalomban a rövid és hosszú szótagok váltakozására építő verselési forma.

Története

Az időmértékes verselés antik verselési módszer. A görög és latin nyelv kiválóan alkalmas az időmérték alkalmazására. Első, legsikeresebb alkalmazója Homérosz (Odüsszeia című művében 13450 hexameteres sort alkalmazott). Leghíresebb görög költők:

• Anakreón
• Szapphó
• Alkaiosz

A római kultúra a görög műveltséget teljes mértékben átvette, így a verselést is. Leghíresebb római költők:

• Horatius
• Catullus
• Vergilius

A magyar nyelv azon kevés modern nyelv közé tartozik, amely természetétől fogva alkalmas az időmértékes verselésre (mivel a magyar nyelv eleve megkülönbözteti a hosszú és rövid magánhangzókat), így Sylvester Jánostól Berzsenyin át Radnótiig sokan alkalmazták. Más, indogermán (pl. svéd, angol, német) nyelvekben gyakran hosszú magánhangzók helyett a ritmus kedvéért olyan szótagokat használnak, ahol a mássalhangzók torlódása szabályozza a kicsengési időtartamot. Ez az úgynevezett analógiás (konstruktív) versépítő technika jól megfigyelhető Goethe vagy a svéd Georg Stiernhielm hexameteres költeményeiben.

Szabályai

Az időmértékes verselés alapegysége a versláb, melynek alapegysége a mora. Egy rövid szótag 1 mora, egy hosszú szótag 2 mora értékű. Ennek megfelelően megkülönböztethetünk 2, 3, sőt 4 morás verslábakat. Az időmérték alapja a szótagok időtartama. A legismertebb időmértékes ritmusrend a görög-római verselés.

Az időmértékes ritmus alapeleme a szótag, egységei a versláb, a kólon és a periódusok: a verssor és a strófa.

A szótag az időmértékes versritmusban a következő magánhangzóig terjed, függetlenül attól, hogy a következő magánhangzó ugyanabban a szóban vagy a rá következőben található. A szótag rövid, ha a magánhangzója rövid, és utána legfeljebb egy rövid mássalhangzó van. Ebből következően kétfajta hosszú szótag létezik. A természeténél fogva hosszú szótagnak a magánhangzója hosszú. A helyzeténél fogva hosszú szótagnak ugyan rövid a magánhangzója, de utána vagy hosszú, vagy legalább két rövid mássalhangzó szerepel. A kettőshangzók (azaz diftongusok, pl. "ei", "ou") a mai magyar köznyelvben már nincsenek, de a régi szövegekben (ill. az idegen nevekben, pl. Akhilleusz, Európa) előfordulhatnak, és a verstanban általában egy hosszú szótagot alkotnak, de két rövid magánhangzónak is tekinthetők. A "kh" ("ch"), a "th" és a "ph" - az idegen nyelvek hangtani szabályait követve - egy-egy rövid mássalhangzónak számítanak.

Általános szabály, hogy a sor belsejében a rövid szótag helyett állhat hosszú szótag. A sorvégi hosszú helyén állhat rövid szótag. Egy soron belül a lejtésirány (emelkedés vagy ereszkedés) általában nem változik. A klasszikus időmértékes vers eredetileg nem ismeri a rímet, a hangsúlyt és az alliterációt.

A magyar irodalomban az időmértékes verselés a 16. században jelenik meg (Sylvester János révén), de csak a 18–19. század fordulóján alakulnak ki az általánosan elfogadott szabályok, az ún. klasszikus triász (Baróti Szabó Dávid, Rájnis József, Révai Miklós) vitája – a prozódiai vita – eredményeképpen. A legfontosabb sajátosság a magyar versben: az "a" névelő hosszú is lehet (összefüggésben azzal, hogy az "az" későbbi változata). A magánhangzók időtartamát a költői szabadság gyakran megváltoztathatja. Egy zárhang (p, t, k, b, d, g) és egy likvida (r vagy l) kapcsolata rövid lehet, pl.: apraja, atlasz.

Verslábak és sorfajták

Morák száma	Jambikus (emelkedő)	Trochaikus (ereszkedő)	Semleges
2			Pyrrichius: U U (rövid-rövid)
3	Jambus: U — (rövid-hosszú)	Trocheus: — U (hosszú-rövid)	Tribrachis: U U U (rövid-rövid-rövid)
4	Anapesztus: U U — (rövid-rövid-hosszú)	Daktilus: — U U (hosszú-rövid-rövid)	Spondeus: — — (hosszú-hosszú) Bi-pyrrichius vagy proceleusmaticus: U U U U (rövid-rövid-rövid-rövid) Amphibrachys: U — U (rövid-hosszú-rövid)
5	Bacchius: U — — (rövid-hosszú-hosszú) Paeon 4: U U U — (rövid-rövid-rövid-hosszú)	Antibacchius: — — U (hosszú-hosszú-rövid) Paeon 1: — U U U (hosszú-rövid-rövid-rövid)	Creticus: — U — (hosszú-rövid-hosszú) Paeon 2: U — U U (rövid-hosszú-rövid-rövid) Paeon 3: U U — U (rövid-rövid-hosszú-rövid) Pentabrachis: U U U U U (rövid-rövid-rövid-rövid-rövid)
6	Ionicus a minore: U U — — (rövid-rövid-hosszú-hosszú) [ejtsd: jonikusz aminóre]	Ionicus a maiore: — — U U (hosszú-hosszú-rövid-rövid) [ejtsd: jonikusz amajóre]	Choriambus: — U U — (hosszú-rövid-rövid-hosszú) Dijambus: U — U — (rövid-hosszú-rövid-hosszú) Ditrochaeus: — U — U (hosszú-rövid-hosszú-rövid) Antispastus: U — — U (rövid-hosszú-hosszú-rövid) Molossus: — — — (hosszú-hosszú-hosszú)
7	Epitritos 1: U — — — (rövid-hosszú-hosszú-hosszú)	Epitritos 4: — — — U (hosszú-hosszú-hosszú-rövid)	Epitritos 2: — U — — (hosszú-rövid-hosszú-hosszú) Epitritos 3: — — U — (hosszú-hosszú-rövid-hosszú)
8			Dispondeus: — — — — (hosszú-hosszú-hosszú-hosszú)

A 6 morás és annál hosszabb verslábaknál nem tértünk ki minden lehetőségre, mert csekély gyakorlati jelentőségük van.

Források: [1], [2] (PDF)

A klasszikus időmértékes verslábak: jelentés, becenév és példa

Becenévként a 19. századi nyelvújító Fogarasi János javaslatai állnak itt.

Név	Eredeti jelentés	Becenév	Képlet	Példa
2 morás:
pirrichius	tüzes	pici	∪ ∪	csoki
3 morás:
tribrakhisz	három rövid	szapora	∪ ∪ ∪	szerepe
jambus	gúnydal (?)	szökő	∪ —	vadász
trocheus v. choreus	futó, kivonulási tánc	perge, lejti	— ∪	Béni
4 morás:
anapesztus	visszapattanó	lebegő, doboló	∪ ∪ —	csodaszép
daktilus	ujjal rajzolt	lengedi, görgedi	— ∪ ∪	éjszaka
spondeus	békekötésre	lassú, lépő	— —	forró
proceleuzmatikus	felhívó, buzdító	futamodi	∪ ∪ ∪ ∪	csiribiri
amphibrakhisz	körben rövid	körösdi	∪ — ∪	ki látta?
5 morás:
bacchius	Bakkhosz istené	toborzó	∪ — —	valóság
palimbacchius	ua. fordítva	tomboldi	— — ∪	őrjöngve
krétikus v. amphimakrosz	krétai tánc v. körben hosszú	ugrató	— ∪ —	óh, az éj!
pentabrakhisz	öt rövid	eliramodi	∪ ∪ ∪ ∪ ∪	csodaparipa
paión	istenek orvosa (kardalokban)	pergepici piciszökő	1. — ∪ ∪ ∪ 2. ∪ ∪ ∪ —	hársfatea borogatás
6 morás:
kis jónikus	ión tánclépés	picilépő	∪ ∪ — —	szerelemnek
nagy jónikus	ua. fordítva	lépőpici	— — ∪ ∪	álombeli
antiszpasztus	kötélhúzó játék	toborzéki	∪ — — ∪	barangolni
koriambus v. choriambus	kartánc, körtánc	lengedező v. lejtiszökő	— ∪ ∪ —	alszik a vár
molosszus	nehézkes	andalgó	— — —	száncsengő

Hexameter

Hat verslábból álló sor. Görög és római verselés fő eleme. A verslábak daktilusok vagy spondeusok, az utolsó előtti mindig daktilus, az utolsó spondeus, vagy ritkábban trocheus.

Pentameter

Neve szerint öt, de valójában hat (négy teljes, és két fél) verslábból álló verssor, amelyben a harmadik és hatodik csonka. Önálló sorként ritka, de az ókori görög költészetben gyakori a disztichonok második soraként.

Disztichon

Egy sor hexameterből és egy sor pentameterből álló sorfajta. A disztichon sorai rímtelenek.

„Gyűlölöm azt, aki telt kupa mellett bort iszogatván

— U U | – UU| – U U| – – | – U U | – —

háborut emleget és lélekölő viadalt.”

— U U |— U U| – || – UU| – U U| —

Anakreón: Gyűlölöm (részlet)

Források

• Arany János: A magyar nemzeti versidomról Arany János Összes Művei. szerk. Keresztury Dezső, X. kötet. Akadémiai Kiadó, Budapest 1962. 218-258.
• magyar.fazekas.hu - Verstani enciklopédia p.161