Szobrászat
A szobrászat (görög eredetű szóval: plasztika) a képzőművészet egyik legismertebb, hagyományos ága. Termékei, a szobrok szilárd anyagokból formált teljes, háromdimenziós térbeli kiterjedésű („körüljárható”) műalkotások.
Átmeneti művek
szerkesztésJellemzően átmeneti, a festőművészet kétdimenziós ábrázolásmódjához közelítő alkotások az alapból csak részlegesen kiemelkedő domborművek (reliefek):
- a síkba illeszkedik (leginkább csak abba bekarcolt vonalak együttese a síkdombormű;
- a térbeliség felé halad az alapsíkból enyhén kiemelkedő féldombormű;
- az ennél jobban, az alakok mintegy fele magasságáig kiemelkedő alkotásokat közönségesen (jelző nélkül) domborműnek nevezzük;
- közel háromdimenziós, plasztikus, csaknem önálló szobornak hat a magasdombormű.
Az építészet felé vezetnek át a különböző formájúra alakított épületszerkezeti elemek:
- oszlopok,
- kariatidák,
- vízköpők stb.
Az ötvösség (ötvösművészet) felé vezető átmeneti forma az éremművészet (érmészet). Csak neve alapján rokonítható, de nem ebbe a kategóriába tartozik a hang- és a fényszobrászat.
Megformálás
szerkesztésA megformálás módja szerint a szobor lehet:
- faragott,
- öntött vagy
- mintázott.
Hagyományosan megkülönböztették a képlékeny (plasztikus) anyagokból (agyag, viasz, plasztilin stb. mintázott szobrokat (plasztikákat), a kemény kőből faragottaktól; utóbbiakat a latin eredetű sculptura (németül Bildhauerei) szóval jelölték. Mára ez a különbségtétel megszűnt; a kifejezések eredeti jelentése elhomályosult.
A szobrok hagyományos anyagai
szerkesztés- kemény kő (faragott szobrok):
- plasztikus anyagok (mintázott szobrok):
- növényi és állati eredetű anyagok (faragott szobrok)
- fa
- csont
- elefántcsont
- különféle szarvak és tülkök
- égetett szobrok:
- fémek (öntött szobrok):
- épületburkolatok (burkolatdíszek)
- papír
Kortárs anyagok
szerkesztésBármely szerves és szervetlen anyag, ipari termék.
Története
szerkesztésAz első fennmaradt szobrokat az őskorban mintázták, illetve faragták agyagból, kőből vagy elefántcsontból. A feltételezések szerint ezek kultikus tárgyak, valószínűleg termékenységszimbólumok lehettek. Ugyancsak kultikus szerepet tulajdonítanak az ősi domborműveknek, valamint a festőművészet felé átvezető sziklarajzoknak, szikla- és barlangfestményeknek. Az első szakrális szobrokat az újkőkorszakban állították a kultuszhelyek oltáraira.
Az első színvonalas, komoly művészi igénnyel és ízléssel, illetve kialakult hagyománnyal megformált szobrokat a folyamvölgyi civilizációk (Mezopotámia és Egyiptom) emlékei közt találjuk. Egyiptomban a domborművek jutottak nagyobb szerephez, az önálló szobrok többsége kisplasztika.
A klasszikus görög szobrászat fő funkciója az épületek díszítése volt.
Európában a görögök fogalmazták meg a kompozíciók kialakításának elvi módszereit rögzítő első arányrendeket (Polükleitosz) és tipizálták a mozgások harmonikus egyensúlyát segítő beállításokat.
A hellenisztikus művészet eltávolodott a klasszikus rendtől; a művek témái mind gyakrabban lettek naturalista portrék, életképek, frivol, illetve groteszk jelenetek.
A római szobrászat a görög és az etruszk művészet hagyományait asszimilálta. Általában az ókori és így a római szobrokat is rendszerint többszínűre festették; az újkori szobrok többnyire monokróm jellegűek és ha nem azok, gyakran az se festés eredménye. A középkor óta leginkább a beltéri faszobrokat (volt) szokás festeni; ennek praktikus funkciója a fa védelme.
Az ókeresztény művészet megtartotta az ábrázolás egész alakos jellegét, de szakított a szobrok körüljárhatóságának hagyományával, és a frontálisan komponált figurákat többnyire valamilyen falfelület elé állította. Főleg bibliai alakokat ábrázoltak.
A népvándorlás korában figyelemre méltók a gazdagon díszített ornamentális állatfigurák. A középkor ábrázolásmódja eltávolodott az antik hagyományoktól; azok csak a bizánci művészetben éltek tovább. A romanika idején a szobrokat főleg épületek, azon belül is kiváltképp templomok díszítésére használták. A gótika idejétől ezeket a szobrokat többnyire fülkékbe állították, ezzel is erősítve a kompozíció frontális jellegét — ábrázolásmódjuk viszont egyre realisztikusabb lett.
A realisztikus és egyúttal körüljárható szobrok divatját a reneszánsz szobrászat hozta újra divatba. Új műfajként jelent meg a mázas terrakotta
A reneszánsz egyensúlyra és harmóniára törekvése után a barokk művészetére a dinamizmus, a rokokóéra a könnyedség jellemző. Kiváltképp dinamikusak a spanyol barokk jellegzetes figurái, a festett faszobrok. A klasszicizmus hűvös, tiszta formaeszménye mellett a romantika alapvetően dinamikus volt, de mindkét irányzat törekedett a monumentalitásra. Ennek megfelelően a 18. és a 19. század közepe közötti időszak fő szobortípusa az emlékmű volt. A 19. század végének realizmusa hamarosan naturalizmusba csapott át. Ezt a századelőn (a 20. század elején) avantgárd irányzatok váltották fel; közülük kiemelendő a futurizmus és a kubizmus.
Ettől fogva egységes szobrászati ízlésről stílusról nem beszélhetünk; a modern művészetben a téma kifejezésének igényét mindinkább az „eredetiség”, a művész önkifejezésének igénye váltotta fel.
Fajtái a szobor rendeltetése szerint
szerkesztés1. Monumentális szobrászat (emlékművek, épületszobrok)
2. Szakrális szobrászat
3. Díszítő szobrászat (önálló műalkotásokat hoz létre alapvetően dekoratív céllal)
4. Zsánerszobrászat
5. Kisplasztika
Galéria
szerkesztés-
Chennakesava-templom, Belur, Karnataka, India
-
Auguste Rodin: A gondolkodó
-
Tengerészeti háborús emlékmű
-
Henry Moore: Újrahasznosított alak, 1951
-
Vitorlázórepülő-emlékmű
-
Szőke Miklós Gábor lécekből összeállított totemszobra
Kőfaragás
szerkesztésKapcsolódó cikkek
szerkesztésTovábbi információk
szerkesztés- ModernArts & ModernSculpture.com – Muzeális minőségű kortárs szobrok
- www.sculptor.org
- www.sculpture.org
- Kozterkep.hu – közösségi köztéri szobor adatbázis
- Traces – Nemzetközi kőszobor magazin
- Az Itáliai szobrászat!
- Szobrászat.lap.hu – linkgyűjtemény
- Éremművészet.lap.hu linkgyűjtemény[halott link]
- Ételszobrászat.lap.hu – linkgyűjtemény
- Kis budapesti szoborkörút
Magyar szobrászművészek honlapjai
szerkesztésJegyzetek
szerkesztésForrások
szerkesztés- Magyar nagylexikon XVI. (Sel–Szö). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 851. o. ISBN 963-9257-15-X
- Művészeti lexikon IV. (R–Z). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1983. 465. o.
További információk
szerkesztés- Bánhegyi Ferenc: Faragott történelem. Magyarország történelme a szobrok történetén keresztül; fotóvál. Farkasné Kovács Beáta, Kemény András; Unicus Műhely, Budapest, 2021