Szovjetunió budapesti nagykövetsége
A Szovjetunió budapesti nagykövetsége ma már nem működő, 1934 és 1991 között létező diplomáciai képviselet volt Magyarországon. A független Magyarország 1918-as megalakulása után ez az intézmény volt - a második világháború éveit leszámítva - az oroszok és a szocialista szövetségi köztársaság többi népe közötti hivatalos kapcsolatok egyik intézménye. A Szovjetunió felbomlása után szerepét Oroszország budapesti nagykövetsége – valamint a függetlenné váló államok külképviseletei – vették át. Az utolsó szovjet (és az első orosz) nagykövet Ivan Pavlovics Abojmov volt.[1]
|
A Duna-part látképe, a Budai Várnegyed és az Andrássy út világörökségi helyszín része |
| Szovjetunió budapesti nagykövetsége | |
 | |
| A mai orosz, korábban szovjet nagykövetség épülete a Bajza utcában | |
| Rangja | nagykövetség |
| Küldő ország | Szovjetunió |
| Fogadó ország | Magyarország |
| Alapítva | 1934 |
| Bezárás | 1991. december 6. |
| Vezető | Ivan Pavlovics Aboimov ( – 1991. december 6.) |
| Beosztása | szovjet nagykövet Magyarországon |
| Település | Budapest VI. kerülete |
| Ellenkező képviselet | Magyarország moszkvai nagykövetsége |
| Elhelyezkedése | |
 Szovjetunió budapesti nagykövetsége
Pozíció Budapest VI. kerülete térképén
| |
 é. sz. 47° 30′ 42″, k. h. 19° 04′ 20″47.511639°N 19.072083°EKoordináták: é. sz. 47° 30′ 42″, k. h. 19° 04′ 20″47.511639°N 19.072083°E | |
Története
szerkesztésAz 1919-es magyarországi Tanácsköztársaság szocialista eszmeisége mély nyomokat hagyott a társadalomban, a konszolidációt követő kormányok kerülték a Szovjetunióval való kapcsolatfelvételt. 1924. szeptember 12-én azonban mégis kapcsolatot létesített a két ország - magyar részről az volt a fő motiváció, hogy Románia is kezdeményezte a kapcsolatok felvételét, és Besszarábia hovatartozásáról kezdtek tárgyalásokat.[2] Bár e szerződés lehetővé tette volna, még egy évtizedig nem történt követcsere. 1934-ben történt meg a kölcsönös követküldés, amit egy részletes megállapodás előzött meg, melyben a magyar fél kikötötte, hogy csak született orosz (szovjet) állampolgár lehet tagja a követség állományának. Ezzel azt szerették volna elkerülni, hogy azok a magyarok, akik exponálták magukat a Tanácsköztársaság idején, és a Szovjetunió befogadta őket, visszatérhessenek Magyarországra.[3] Az első kinevezett szovjet követ Adolf Petrovszkij volt, akit a Szovjetunió bécsi nagykövetsége vezetőjeként akkreditáltak Magyarországban is, 1934. április 6-án érkezett Budapestre.[4] Őt viszonylag hamar váltotta egy ténylegesen Magyarországra kinevezett követ, Alekszandr Artyemjevics Bekszadián, aki 1935-ben érkezett Budapestre. A követség első épülete a Stefánia úton volt[5] (az akkori számozás szerint a 33., a mai számozás alapján feltehetően a 63. szám alatt[6]). A követség viszonylag hamar kibérelte a VI. Bajza utca 42. szám alatti úgynevezett Léderer-házat, amit hat hónappal később meg is vásároltak.[7] 1939 elején Magyarország csatlakozott az antikomintern paktumhoz, melynek hatására a Szovjetunió megszakította a diplomáciai kapcsolatokat, a követséget bezáratta, követét hazarendelte.[8] A diplomáciai kapcsolatok azonban alig néhány hónappal később, a Molotov–Ribbentrop-paktum augusztusi aláírásával ismét rendeződtek. A követség tagjai 1941 júliusában a német támadást követően hagyták el Magyarországot Törökország irányába. A követséget Svédországra bízták, és meghagyták, hogy valamennyi otthagyott bútort, könyvet és más értéktárgyat árverezzenek el, a bevételt pedig fordítsák a kifizetetlen számlák rendezésére, a maradék összeget pedig utalják a Szovjetunióba. Az épület kiürítésekor derült ki, hogy az irodai berendezések mellett számos értékes festmény és szobor díszítette az épületet, és hogy a követség könyvtárában az orosz művek mellett teljes Jókait, Mikszáthot, Aranyt, Petőfit és Adyt is őriztek.[9]
1945. szeptember 25-én Vorosilov marsall felajánlotta az Ideiglenes Nemzeti Kormánynak a diplomáciai kapcsolatok felvételét, majd a pozitív választ követő 4. napon megkérte az agreement-t Georgij Makszimovics Puskin részére, amit a következő napon, szeptember 30-án meg is kapott. Így a Szovjetunió a háború után az elsők között létesített követséget hazánkban.[10] A Magyarországra 1944-45-ben érkező Vörös Hadsereggel együtt a kommunista eszmék és a sztálinista diktatúra bevezetésének igénye is megérkezett. A Szovjetunió jelentős mértékben befolyásolta a magyar belpolitikát a kommunista hatalomátvétel támogatásával. Az országba egyre több szovjet tanácsadó és szakértő (specialista) érkezett, akik a fegyveres testületek, államigazgatás és politika területén, valamint gazdasági intézményeknél fejtették ki tevékenységüket. Egy részük a szovjet nagykövetség állományához tartozott, sőt, felmerült, hogy a követségen belül létrehoznak egy gazdasági tanácsosi pozíciót, melynek mindenkori betöltője felügyelné az ideológiai téren elméleti kérdésekben állást foglaló tanácsadók munkáját (ez végül Magyarországon nem valósult meg). Szintén nagykövetségi állományba tartoztak a szovjet állambiztonsági szervek hivatalos képviselői, akik segítették a magyar állambiztonsági szolgálatok létrehozását, operatív tervek kidolgozását, káderek kinevelését stb.[11] A követség létszáma annyira felduzzadt, hogy kialakult az úgynevezett szovjet kolónia, ami az Andrássy út-Bajza utca-Lendvay utca-Munkácsy Mihály utca által határolt hatalmas tömböt foglalta el és lakta be.[12] Városszerte több ponton voltak szovjet érdekeltségű ingatlanok, kisebb kolóniák, melyek azonban már nem tartoztak közvetlenül a követség alá; katonai, vagy más fegyveres testületek létesítették azokat.[13] A követséget 1948-ban nagykövetségi rangra emelték,[10] Sztálin 1953-as halálával pedig valamelyest csökkent a szovjet befolyás - legalábbis a sztálinista gyakorlat importja -, így a követség létszáma is.
1973. november 9-én nyílt meg Budapest V. kerületében a Semmelweis utcában a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza, ami 30 éven át volt centruma az orosz (és a tagköztársaságok) tudományos és kulturális életét bemutató programoknak.[14] Az intézmény 1991-ben változtatta meg a nevét Orosz Kulturális Központra, és 1994-ben költözött át az Andrássy út 120-ba, az orosz nagykövetség telkére.[15]
1980-ban főkonzulátus nyílt Debrecenben, ami a Szovjetunió felbomlása után Oroszország debreceni főkonzulátusaként működött tovább.[16]
1991-ben a Szovjetunió felbomlása időszakában Magyarország december 6-án létesített diplomáciai kapcsolatot az új államalakulattal, vagyis Oroszországgal, s a nagykövetség is még abban a hónapban Oroszország diplomáciai missziója lett, s működik mindmáig Oroszország budapesti nagykövetségeként.[1]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b Dési András: Végiglátogatjuk az utódokat: Oroszország nagykövetsége Budapesten. Népszabadság, XLIX. évf. 300. sz. (1991. december 23.) 2. o.
- ↑ Seres Attila: A magyar-szovjet diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatok főbb problémái: 1922-1935. Budapest: ELTE. 2006. 6. o.
- ↑ Volt magyar állampolgárok nem lehetnek tagjai a budapesti szovjet követségnek. Friss Újság, XXXIX. évf. 35. sz. (1934. február 14.) 3. o.
- ↑ Megérkezett budapestre a szovjet követe. Pécsi Napló, XLIII. évf. 77. sz. (1934. április 7.) 2. o.
- ↑ A budapesti szovjet-követség helyiségei. Belügyi Közlöny, 5. sz. (1935. február 5.) 99. o.
- ↑ HU BFL IV.1420.r - XIV. kerület - Stefánia út - 33. Budapest Főváros Levéltára (1944) Hungaricana. o. (Hozzáférés: 2019. november 18.) arch
- ↑ Palotát vett a budapesti szovjet- követség. Az Est, XXVI. évf. 199. sz. (1935. szeptember 30.) 8. o.
- ↑ Megszűnt a budapesti szovjetkövetség. Magyar Jövő, XXI. évf. 27. sz. (1939. február 2.) 3. o.
- ↑ Elárverezték a szovjet pesti követségének bútorait. Délamerikai Magyarság, XIII. évf. 1828. sz. (1941. december 18.) 7. o.
- ↑ a b Baráth Magdolna – Gecsényi Lajos: Főkonzulok, követek és nagykövetek: 1945–1990. Budapest: MTA BTK Történettudományi Intézet. 2015. 11. o. arch Hozzáférés: 2019. november 28.
- ↑ Baráth Magdolna: „Testvéri segítségnyújtás”: Szovjet tanácsadók és szakértõk Magyarországon. Történelmi Szemle, 3. sz. (2010) 357–387. o.
- ↑ Ungváry Krisztián: Szovjet nagykövetség és kolónia. Budapest a diktatúrák árnyékában (2012) arch
- ↑ Ungváry Krisztián: Varázs utca. Budapest a diktatúrák árnyékában (2012) arch
- ↑ Ma megnyílik a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza. Magyar Nemzet, XXIX. évf. 262. sz. (1973. november 9.) 5. o. (fizetős hozzáférés)
- ↑ Az Orosz Kulturális Központ. Magyar Nemzet, LVII. évf. 22. sz. (1994. január 27.) 15. o.
- ↑ Megnyílt a debreceni szovjet főkonzulátus. Dunántúli Napló, XXXVII. évf. 64. sz. (1980. március 5.) 5. o.