Szozopol

Szozopol (bolgárul: Созопол; görögül: Σωζόπολη (Szozópoli), Σωζόπολις (Szozópolisz); törökül: Süzebolu) város Bulgáriában, a Fekete-tenger partján, Burgasz megyében. Szozopol kistérség székhelye. Burgasztól 35 km-re délkeletre található.

Szozopol (Созопол)
Szozopol címere Szozopol zászlaja
Közigazgatás
Ország	Bulgária
Megye	Burgasz
Rang	város
Irányítószám	8130
Körzethívószám	0550
Népesség
Teljes népesség	4806 fő (2024. márc. 15.)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	0 m
Terület	21,11 km²
Időzóna	EET, EEST
Elhelyezkedése
é. sz. 42° 25′ 07″, k. h. 27° 41′ 40″42.418717, 27.694322
Szozopol weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szozopol témájú médiaállományokat.

Szozopol a görög Apollónia városállamból emelkedett ki, és Neszebarral együtt Bulgária egyik legrégebbi városa. Szozopol az ókortól a 17. századig virágzó kereskedőváros volt. Bortermelő és halászváros hírében állt, és fontos kikötője volt a Trákiából származó gabona átrakodásának. A késő ókortól kezdve a város püspökséggé fejlődött, amely a középkorban több kolostorért is felelős volt a városban és a környéken. Az ókortól a 20. század első negyedéig Szozopol túlnyomórészt görög lakosságú város volt.

Szozopol strandjai, valamint kulturális és történelmi épületei miatt jelentős turisztikai célpont.

Fekvése

A szárazföldön Csernomorec, Ravadinovo és Djuni településekkel határos. A tengeren északról a Szent János-sziget és a Szent Péter-sziget veszi körül.

Éghajlata

Szozopol és a környező területek éghajlata száraz és mérsékelt kontinentális, tengeri időjárási hatásokkal. A tél melegebb, mint a szárazföldön, de szelesebb. A nyár forró, de még mindig kellemes, köszönhetően a tenger közelségének, állandó szellővel. Júliusban a napi középhőmérséklet 29 °С, a tenger hőmérséklete 25 °C. A tengeri hatás miatt az ország többi részéhez képest enyhébb az éghajlat, így a tél és a tavasz rövidebb, a nyár és az ősz pedig hosszabb. Télen az északnyugati, délnyugati szél uralkodik. A nyári hónapokban április-szeptember között a keleti szél uralkodik, állandó szellőt hoz, melynek átlagsebessége nappal 3–6 m/s, éjszaka 1–2 m/s. Az ország többi részéhez képest alacsony a csapadékos napok száma; 17-28 nap eső nélkül nyáron és ősszel, 14-15 nap télen és tavasszal.

Szozopol (2004–2017) éghajlati jellemzői

Hónap	Jan.	Feb.	Már.	Ápr.	Máj.	Jún.	Júl.	Aug.	Szep.	Okt.	Nov.	Dec.	Év
Átlagos max. hőmérséklet (°C)	8,2	10,2	12,5	17,2	23,5	27,1	29,8	29,7	26,1	21,5	15,5	10,2	19,3
Átlaghőmérséklet (°C)	2,7	4,8	8,5	13,5	19,2	23,1	26,3	25,8	21,7	17,2	11,1	6,5	15,1
Átlagos min. hőmérséklet (°C)	1,2	2,3	5,7	9,2	14,2	18,1	21,5	21,5	17,1	13,6	7,3	2,8	11,3
Átl. csapadékmennyiség (mm)	48	43	39	47	47	45	36	28	45	52	73	62	565
Havi napsütéses órák száma	95	118	171	226	261	302	324	295	245	181	107	76	2401
Forrás: Weather2Travel

Története

Elnevezése

A várost görög alapítói Apollóniának nevezték el Apollón isten tiszteletére, akit itt gyógyítóként tiszteltek. Megkülönböztetésül a többi hasonló nevű településtől Apollonia Pontica (Ἀπολλωνία ἡ Ποντική, azaz "Apollónia a Fekete-tengernél") és Apollonia Magna ("Nagy Apollónia") néven volt ismert. Az első században Szozopolisz (Σωζόπολις) néven kezdett megjelenni az írásos feljegyzésekben, ami görögül "üdvösség/megváltás városát" jelent. Az oszmán uralom alatt a várost Sizebolu, Sizeboli vagy Sizebolou néven ismerték. 1878-tól az oszmán uralom vége óta a város bolgár neve Szozopol.

Várostörténet

A Szozopoli-öböl Európa egyik legrégebben lakott vidéke. Az első település az i. e. 4. évezred vége és a 3. évezred eleje között keletkezett és egyes kutatók a várnai kultúra részének tekintik. A várost i. e. 610-ben alapították a kis-ázsiai Milétoszból érkező ión telepesek, mint az egyik legkorábbi görög kolóniát a Fekete-tenger térségében. Szülővárosuk védőistenéről Apollónról nevezték el. Apollónia görög polisz történelme során autonóm városállam maradt. Hamarosan élénk kereskedelmet bonyolított le a kis-ázsiai görög városokkal és i. e. 5. századtól Athénnal is. Felvirágzását a trákokkal való közvetítő kereskedelemnek köszönhette. Pénzverése i. e. 430 körül kezdődött: ezüst- és bronzérméket vertek.

I. e. 71-ben, a kereskedés visszaesése után a kézműiparral foglalkozó várost a Fekete-tenger partján terjeszkedő Marcus Lucullus Makedóna provincia helytartójának római légiói foglalták el. Kirabolták és felégették, a híres Apollón-szobrot a győzelem jeleként Rómába szállították. Miután a város római uralom alá került, befolyása csökkent. Trákia római provinciához, a Diocletianus alatti birodalmi reformot követően pedig a Trákiai egyházmegyéhez csatolták. A Via Pontica Apollonia közelében haladt.

A birodalom 395-ös felosztásával Apollónia a Bizánci Birodalom része lett, és a fővároshoz, Konstantinápolyhoz való közelsége miatt megújult a gazdasági fellendülés. Gabonakikötőként fontos szerepet játszott Konstantinápoly ellátásában. A kikötővárost a bizánci–bolgár háborúk során többször használták a bizánciak bevetési területeként a bolgárok ellen, akik a 708-as ankhialoszi csata után Szozopolisz trák hátországát irányították. A várost 812-ben valószínűleg Krum bolgár kán hódította meg, és először lett része a Bolgár Birodalomnak, ezt követően az első bolgárok és szlávok telepedtek meg a városban.

A 815-ös béke után a város ismét bizánci lett, és a korábban elmenekült bizánci lakosság egy része visszatért. 917-ben a Bolgár Birodalom és a Bizánci Birodalom határa ismét megváltozott, amikor I. Simeon meghódította az összes bizánci tengerparti várost, így Szozopoliszt is. 967-ben II. Niképhorosz bizánci császár visszahódította a várost a Bizánci Birodalom számára. A középkorban a várost többször is a magas bizánci méltóságok száműzetési helyeként használták.

A Latin Császárságot 1204-ben alapították a negyedik keresztes hadjárat során. Kaloján bolgár cár seregei az 1205. április 14-én Drinápoly közelében vívott csatában legyőzte az I. Balduin vezetése alatt álló keresztes sereget. A cár hatalmas túlerőben volt a császáriakkal szemben, a császár pedig fogságba esett. 1205 júniusában a bolgár cár börtönében halt meg. Ezt követően Balduin testvére, Henrik hadjáratot indított Trákia ellen. 1206-ban meghódította a területet, de kudarcot vallott, amikor Szozopoliszt ostromolta. Konstantinápoly 1261-es visszafoglalása után 1263-ban sikerült a Bizánci Birodalomnak visszahódítani a várost. A bolgár és a bizánci birodalom közötti béke 1308-ban jött létre mikor Teodor Szvetoszláv bolgár cár és IX. Mikhaél bizánci császár lánya Palaiologosz Teodóra házasságot kötött a szozopoliszi Szent János-sziget Keresztelő János-kolostorában.

Konstantinápoly 1453-as eleste után Szozopoliszban, Meszémbriában telepedtek le a Konstantinápolyból elmenekült nemesi családok, valamint bizánci kereskedők. Az egykori császári dinasztiák tagjai továbbra is támogatták a kolostorokat és a bennük folyó tanítást. A bizánci nemesi és kereskedőcsaládok leszármazottai gazdagságuk révén befolyást szereztek az Oszmán Birodalomban, és tovább népszerűsítették a Szozopolisz környéki kolostorokat és iskolákat. 1593-ban a Keresztelő János-szigeti kolostorában 150 szerzetes élt és dolgozott. A pátriárkának alárendelt kolostorok függetlensége, valamint a szozópoliszi, meszémbriai családok befolyása bizonyos fokú autonómiát biztosított az ottani görög lakosságnak.

Az 1610-es és 1620-as években, továbbá az 1620–21-es lengyel–török háború kapcsán a partvidéket többször is kifosztották a kozákok. 1623-ban a kalózok szerzeteseket és városlakókat ejtettek túszul, és elbarikádozták magukat Keresztelő János kolostorában. 1629-ben, miután kiűzték a kalózokat, a törökök lerombolták az erődfalak nagy részét, mind a 30 városi templomot és Szozopol környékén az összes kolostort, a Szent Anasztázia-kolostor kivételével. A szerzeteseket ezután a Konstantinápoly melletti Halki szigetén lévő Szűz Mária kolostorba telepítették át.

Az 1629-es pusztulás után a város szellemi és közigazgatási központként való jelentősége csökkent. Körülbelül száz évvel később Szozopolt végül Burgasz, mint regionális központot kiszorította. Az 1828–29-es orosz–török háborút lezáró drinápolyi béke ismertté vált, hogy a városnak az Oszmán Birodalomban kell maradnia, sok lakos elmenekült az előrenyomuló törökök elől.

Miután Bulgária 1878-ban felszabadult a török uralom alól, Szozopol a Törökország fennhatósága alatt álló autonóm Kelet-Rumélia tartományhoz tartozott, majd 1885-ben került vissza a Bolgár Fejedelemséghez. Az elkövetkező néhány évben egyre több bolgár menekült telepedett le Szozopolban Kelet- és Nyugat-Trákiából. Az 1906-os görögellenes pogromok után a városban bezárták és kisajátították a görög intézményeket, köztük a templomokat, a könyvtárat és a görög iskolát. A következő évtizedekben a teljes görög városi lakosság kivándorolt.

1925 és 1927 között Szveti Kirik-szigetén az árvák tengerészeti iskolájának építése kapcsán létrejött a szárazföldi kapcsolat a szárazfölddel. Az iskola 1936-ig működött. 1936 és 2005 között a szigetet a bolgár haditengerészet bázisaként használták, és az iskolát haditengerészeti akadémiává bővítették.

A második világháború után a pártállami vezetés alatt a bolgárok, majd később a keleti blokk többi országának lakosai kedvelt nyaralóhelyévé fejlődött a város. Festői fekvésének köszönhetően az 1980-as években bolgár művészek telepedtek le a kikötővárosban. 1984-ben pedig megrendezték az első Apollónia Művészeti Fesztivált.

Népesség

Szozopol népességének alakulása

A népesség változása részben a település területének változásából adódik.

Év Népesség 1786 ² 1.500 1920 ¹ 4.420 1926 ² 4.200 1934 ¹ 3.079 1946 ¹ 3.195

Jahr Einwohner 1956 ¹ 3.257 1965 ¹ 3.427 1975 ¹ 3.880 1985 ¹ 4.439 1992 ¹ 4.550

Jahr Einwohner 2000 ³ 3.617 2001 ¹ 4.358 2007 ³ 5.396 2009 ³ 5.410 2011 ¹ 4.285

Az adatok forrás:

• népszámlálások (¹),
• becslések (²)
• a statisztikai hivatalok hivatalos frissítései (³).

Látnivalók

• Óváros
• Szent János- és Szent Péter-sziget
• Déli erődfal és a Torony Múzeum
• Régészeti Múzeum
• Szveta Bogorodica-templom (Szűz Mária-templom) – 17. század
• Szent Zoszim-templom (1857)
• Szent György-templom (1860)
• Cirill és Metód-templom (1888)

Híres személyek

• Apollóniai Diogenész (Kr. e. 499 – 428) ókori görög természetfilozófus
• XII. János (?–1308 után) konstantinápolyi pátriárka (1294–1303)
• Dimítriosz Várisz (?–1821) görög forradalmár
• Jórgosz Gunarópulosz (1889–1977) görög művész
• Ljuben Petkov (1939–2016) bolgár író
• Szvetoszlav Sivarov (1944–) bolgár politikus, agrár- és élelmiszeripari miniszter
• Bozsidar Dimitrov (1945–2018) bolgár történész, politikus

Képgaléria

• 
  Tengerpart
• 
  Ókori romok
• 
  Régi faépületek
• 
  Óváros
• 
  Óváros
• 
  Óváros

Irodalom

• Lambros Kamperidis: The Greek monasteries of Sozopolis. XIV – XVII centuries. Institute for Balkan Studies, Thessaloniki, 1993.
• Peter Soustal: Thrakien (Thrake, Rhodope und Haimimontos) (= Tabula Imperii Byzantini. Band 6). Verlag der Österreichischen Akademie der Wissenschaften, Wien 1991, ISBN 3-7001-1898-8. S. 454–455.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Sosopol című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

• Hivatalos oldal

Nagyítás

Szozopol tengerpartjának a látképe