Uralkodó
Uralkodónak vagy monarchának nevezzük a monarchikus államformájú államok vagy országok[1] vezetőjét, államfőjét,[2] függetlenül attól, hogy tisztségét örökléssel, beházasodással, vagy országgyűlés által megválasztva nyeri el, és függetlenül attól is, hogy nemesi származású-e. Az uralkodói cím birtokosa egyaránt lehet szuverén vagy nem szuverén[3] államnak a feje.[4]
Uralkodói címek
szerkesztéscsászár, cár, szultán, király, fáraó, fejedelem, despota, főherceg, herceg (amennyiben önálló fő/hercegség fejei), illetve kalifa, kán, sáhansáh, sah, emír, sejk, maharadzsa, radzsa, kagán, padisah, négus, inka, pápa stb.
Uralkodói jelképek
szerkesztésAz uralkodók tisztségének leggyakoribb jelei a koronázási jelvények:
- korona, mely fejen hordott ékszer,
- koronázási palást,
- jogar (a bírói hatalom jelképe)
- kard, szablya, lándzsa, buzogány (a katonai erő jelképei)
- a keresztény hagyományú országokban: országalma, feszület (kereszt)
stb.
Monarchák napjainkban
szerkesztésUralkodók nem vezető pozícióban vagy illegalitásban
szerkesztés- Görögország: II. Konstantin Trónörököse: Spárta hercege
Kapcsolódó szócikkek
szerkesztésHivatkozások
szerkesztés- ↑ Magyar Értelmező Kéziszótár szerint egységes államszervezetbe tartozó földrajzi terület a benne és a rajta levőkkel együtt.
- ↑ Lásd Magyar Értelmező Kéziszótár
- ↑ azaz hűbéres vagy bármilyen módon függő monarcha
- ↑ A legmagasabb uralkodói cím, mely szuverén státusszal bírhat, az a hercegség, l. Liechtenstein és Monaco stb., de királyságok, sőt császárságok is létezhetnek korlátozott szuverenitással, mint például Malajzia tagállamai, melyek mind királyságok. A történelemben ilyen, nem szuverén státuszú ország volt például a Cseh Királyság, mely sosem rendelkezett önálló állami léttel 1918-ig, hanem előbb a Német-Római Birodalom, majd 1804-től az Osztrák Császárság egyik vezető tagállama volt. Hasonlóan a Cseh Királysághoz, az 1806-tól függetlenné váló egykori Német-római Birodalom kötelékébe tartozó fejedelemségek a Német Császárság 1871-es megalakulása után ugyan elvesztették szuverenitásukat, de az uralkodói cím változatlanul megőrződött még a királyságok esetében is, így például a Bajor Királyság, Szász Királyság, Württembergi Királyság stb. uralkodói nem szuverén királyokká váltak.
Irodalom
szerkesztés- Magyar Értelmező Kéziszótár, Akadémiai kiadó, Budapest, 1972