Gazdasági integráció

(Vámunió szócikkből átirányítva)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2020. április 11.

A gazdasági integráció egy viszonylag új jelenség, elméleti alapjait Balassa Béla magyar közgazdász írta le az 1960-as években. A gazdasági integráció esetén a részt vevő országok egy közös gazdasági probléma megoldására törekednek (ebben közös az együttműködés többi formájával), oly módon, hogy csökkentik az egymás közötti diszkrimináció fokát a közöttük álló korlátok folyamatos lebontásával. Ha ez a kereskedelmi kapcsolatokat érinti, akkor kereskedelmi, ha a pénzügyi kapcsolatokat, akkor pénzügyi integrációról beszélünk.

Bevezetés

szerkesztés

A nemzetközi problémák megoldására napjainkban két megoldás létezik. A versengés, vagy az együttműködés. Ha az együttműködés gazdasági területen történik, akkor nemzetközi gazdasági együttműködésről beszélünk. Ez az együttműködés különböző formákban történhet: egy nemzetközi konferencia, egy nemzetközi megegyezés, nemzetközi gazdasági szervezet, vagy gazdasági integráció.

Kereskedelmi integráció

szerkesztés

Kereskedelmi integrációról akkor beszélünk, ha az integrációban részt vevő országok az egymás közötti kereskedelmi kapcsolatokban csökkentik a diszkriminációt. A kereskedelmi integrációnak különböző fokozatai vannak: vámkedvezmények, szabadkereskedelmi övezet, vámunió, közös piac, és gazdasági unió. Például Dánia Svédországra vámkedvezményt ró ki a fakereskedelemre és cserébe Svédország is kedvezményt ad valamire.

Vámkedvezmények

szerkesztés

A kereskedelmi integráció legalacsonyabb foka, mikor az országok az egymás közötti kereskedelemben bizonyos, előre meghatározott termékek esetén a vámokból bizonyos mértékű kedvezményt adnak.

Szabadkereskedelmi övezet

szerkesztés

A kereskedelmi integráció azon fajtája, mikor a részt vevő országok egymás között nem alkalmaznak vámokat, de közös külső vámot vagy egyéb védelmi eszközt sem alkalmaznak.

A kereskedelmi integráció magasabb foka, mikor a részt vevő országok, amellett, hogy egymás között vámoktól mentesen kereskednek, harmadik országok felé közös vámokat alkalmaznak.

Közös piac

szerkesztés

A kereskedelmi integráció magasabb foka, ahol a részt vevő országok vámunióban állnak és emellett a gazdasági faktorok (áruk, szolgáltatások, tőke, munkaerő) az országok között szabadon áramlanak.

Gazdasági unió

szerkesztés

A kereskedelmi integráció legmagasabb foka a közös piac megvalósulása mellett az országok közös gazdaságpolitikákat fogalmaznak meg és hajtanak végre.

Pénzügyi integráció

szerkesztés

A pénzügyi integráció az integráció azon fajtája, ahol a részt vevő országok az egymás közötti monetáris diszkriminációt csökkentik. A pénzügyi integráció legalacsonyabb fokán az országok közelítik egymáshoz a monetáris politikájukat, ezután az egymás közötti deviza-átváltásokat egy megadott sávban lebegtetik, végül rögzítik. A pénzügyi integráció legmagasabb foka egy közös pénznem bevezetése.

A gazdasági integráció története

szerkesztés

A kereskedelmi integrációk két hullámban alakultak ki. Az első hullám a második világháború befejezésétől a hatvanas évekig tartott, és a világ különböző részein különböző célokkal alakultak. Európában a további háborúk elkerülésére (Európai Szén-és Acélközösség, 1951), Ázsiában a hidegháború negatív hatásainak ellensúlyozására, Dél-Amerikában a nemzetközi piacokat meghaladó méretű piacok kialakítására, Afrikában pedig a régi gyarmati rend felbomlásával kialakuló gazdaság rendezésére. A második hullám a nyolcvanas évek utolsó és a kilencvenes évek első éveiben eltérő vonásokkal ment végbe, ezért új vagy nyílt regionalizmusnak is nevezik: az országok nagyobb számban vesznek részt, és egymástól távolabb fekvő országok is integrációra léphetnek. A korábbi integráció elmélyülése (Európai Unió) és új integrációk kialakulása (NAFTA, APEC) jellemző.

A világ pillanatnyilag legintegráltabb nemzetközi gazdasági közössége az Európai Unió, mely egyszerre valósítja meg a kereskedelmi és pénzügyi uniót.

A gazdasági integráció tudományos megítélése

szerkesztés

A kereskedelmi integráció hozzájárul a nemzetközi kereskedelem fejlődéséhez. Fontos előnyök származnak belőle a részt vevő országok számára, csökkentik a megegyezés költségét, valamint a világ általános jólétét is növelhetik. A Kemp-Wan tétel (1976) az integráció elméleti igazolására szolgál. Azt mondja ki, hogy vámunió esetén mindig lehetséges a külső vámot úgy megválasztani, hogy a végső eredmény javítja az integrációban részt vevő országok helyzetét, anélkül, hogy rontana harmadik (külső országok helyzetén).

Ugyanakkor a kialakult kereskedelmi blokkok száma negatív hatással van a kereskedelemre (Krugman „U” függvénye).

Lásd még

szerkesztés