Vadász Endre

Vadász Endre (Szeged, 1901. február 28. – Gödöllő, 1944. június 3.) festőművész, grafikus.

Vadász Endre
Fürdőházak
Született	1901. február 28. Szeged
Meghalt	1944. június 3. (43 évesen) Gödöllő
Nemzetisége	magyar
Iskolái	szegedi képzőművészeti szabadiskola
Mestere(i)	Heller Ödön Fényes Adolf Glatz Oszkár
A Wikimédia Commons tartalmaz Vadász Endre témájú médiaállományokat.

Mediterrán tengerpart

Élete és munkássága

Szegedi polgári családban született, édesapja Vadász (Weisz) Simon Sándor terménykereskedő, édesanyja Kohn Ilona volt. Endre, a középső fiuk, már tizenhét éves korában karikatúraalbumot rajzolt. A szegedi reálgimnáziumban érettségizett. 1918-19-ben Heller Ödönnél, a szegedi képzőművészeti szabadiskolában tanult. Később Fényes Adolfnál, majd a Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár osztályában tanult. Mesterei voltak még Zádor István és Olgyai Viktor.

1926-27 nyarán Mohácson vezetett a főiskolai tábort, ahol is nagy hatással van rá a színes mohácsi népviselet és a dunai táj. Varázslatos festményei ezt az idillt örökítik meg. Itt ismerkedett meg Valentin Györgyivel, akit 1928-ban feleségül vett. Kardos Albert meghívására Debrecenbe költöztek, ahol az Izraelita Gimnázium rajztanára lett.

1933-ban és 1935-ben között Nagybányán festett. Gyakori résztvevője volt a Munkácsy-céh, a Szinyei Merse Pál Társaság, az Ernst Múzeum kiállításainak, de részt vett a velencei biennálékon, a Magyar Rézkarcoló Művészek Egyesülete európai és amerikai csoporttárlatain Oslótól Chicagóig, Londontól Clevelandig. Olaj- és temperaképei, akvarelljei, finom vonalú rézkarcai, folthatásokra épített metszetei egyre népszerűbbek kerültek. Számos ex librist is alkotott. A húszas években Olaszországban, majd 1929-ben a Nemes Marcell-féle utazási ösztöndíjjal Párizsban tett tanulmányutat. Itt találkozott a későbbi műveire nagy hatást gyakorló japán fametszetekkel. 1929-ben a barcelonai világkiállításon I. díjat nyert.

1936-ban költöztek Budapestre. Számos kiállításon vett részt és sok díjat is nyert. 1937-ben pedig a Tamás Galéria rendezett gyűjteményes kiállítást műveiből. Elsősorban rézkarcai, fa- és linóleummetszetei híresek, de tempera- és olajfestményeket is készített. 1937-ben Elek Artúr a "Magyar Művészetben" jelentetett meg elemző tanulmányt "Az újabb magyar grafikai művészet" címmel, amiben magasra értékelte Vadász Endre művészetét. Több önálló albuma jelent meg. 1940 elején festményeivel részt vett a „A magyar művészetért” mozgalom Horthy Miklós kormányzó által megnyitott kiállításán az Andrássy úti Régi Műcsarnokban.

A második világháború közeledtével műveiben is érezhetővé vált szorongásélménye, halálfélelme. 1944. június 3-án, amikor megtudta, hogy feleségének másnap a budapesti gettóba kell vonulnia, a gödöllői munkaszolgálatos táborban öngyilkos lett, mint ahogy felesége is.

Utóélete

Gál György Sándor írta róla: „Vadász Endre képei nem sorolhatók semmiféle iskolához. Egy festő boldog álomlátásai ezek. Kivételes tehetség, nagy festő volt. És bátor ember.”

1971-ben a szegedi Móra Ferenc Múzeum rendezett kiállítást munkássága tiszteletére, majd 1982-ben a Magyar Nemzeti Galériában rendezték meg emlékkiállítását. Számos képe a Déri Múzeumban található, Debrecenben.

Források

• Sz. Kürti Katalin tanulmánya az epa.oszk.hu-n
• Életrajza Grósz Szabina Ajándék tollából Archiválva 2016. március 5-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Életrajza a Kieselbach galéria honlapján
• A Virág Judit Galéria honlapja a művészről Archiválva 2016. március 5-i dátummal a Wayback Machine-ben
• A Csodaszarvas műkereskedelmi portál adatbázisa