Valence (Drôme)

	Valence
	A Peynet kioszk a Mars-mezőn Valence-ben
; Valence címere	; Valence zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Franciaország
Régió	Auvergne-Rhône-Alpes
Megye	Drôme
Kerület	Valence
Kanton	4 kanton
Településtársulás	Valence Major
Polgármester	Nicolas Daragon (2014–2020)
INSEE-kód	26362
Irányítószám	26000
Testvérvárosok	Lista Asti (1966–); Clacton-on-Sea (1969–); Gedera (1997–); Batroun (2005–); Biberach an der Riß (1967–); Idzsevan (1996–);
	Népesség
Teljes népesség	64 483 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	1 721 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	123 m
Terület	36,69 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 44° 55′ 57″, k. h. 4° 53′ 27″44.932500°N 4.890833°EKoordináták: é. sz. 44° 55′ 57″, k. h. 4° 53′ 27″44.932500°N 4.890833°E
	Valence weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Valence témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Ez a szócikk a franciaországi Drôme megyében található városról szól. Hasonló címmel lásd még: Valence (egyértelműsítő lap).

Valence (IPA: [valɑ̃s] kiejtése^ⓘ, okszitánul Valença [vaˈlensɔ]) város Auvergne-Rhône-Alpes régióban. Drôme megye székhelye (prefektúra). Franciaország kulturális és történelmi városa címet viseli. Lakosainak száma 64 483 fő (2021. január 1.).^[1]

Valence Guilherand-Granges, Soyons, Alixan, Beaumont-lès-Valence, Bourg-lès-Valence, Chabeuil, Malissard, Montéléger, Montélier, Portes-lès-Valence és Saint-Marcel-lès-Valence községekkel határos.

Fekvése

Valence Dél-Franciaországban, a Rhône bal partján, az Isère torkolatától valamelyest délre fekszik a két folyó által kialakított kisebb medencében. A várost a nagy forgalmú A7-es autópálya (Marseille-Párizs) nyugatról kerüli el. A települést körbeölelő körgyűrűről ágazik le az A49-es autópálya, amely Grenoble-lal biztosít összeköttetést. A várost Grande Ligne köti össze Párizzsal, így TGV-vel gyorsan elérhető innen, illetve Marseille-ből és Montpellier-ből.

Története

Valence-t a rómaiak alapították Colonia Julia Valentia néven i. e. 127-ben. A település fejlődését Lugdunum növekedése hozta meg: a kereskedelem felélénkülésével a Rhône völgyének második legjelentősebb városává fejlődött Lyon után. Lyon 2. századi hanyatlásával azonban Valence is sokat vesztett jelentőségéből, lassan apró településsé zsugorodott össze.

A 11. században a Rhône völgye fontos zarándokúttá vált Compostela irányába. Hamarosan a város is bekapcsolódott ebbe az aktív vallási életbe a Szent Appolinaire katedrális, később a Szent Rúfusz apátság megépültével.

A város a kereskedelem élénkültével folyamatosan növekedett, azonban jelentős változás csak 1452-ben állt be Valence életében. Ekkor II. Lajos, Dauphiné hercege (a későbbi XI. Lajos francia király) egyetemet alapított itt. A városnak hamar komoly tudományos életet hozott az egyetem, ahol olyan jelentős tanárok dolgoztak, mint Jean-Joseph Menuret, az első francia nyelvű enciklopédia megalkotója. A herceg a tudományos élet mellett a kereskedelmet is nagyban meglódította azzal, hogy vásártartási jogot adományozott Valence-nak. A városban egyre több kereskedő élt, és munkálkodásuk révén a paloták száma is egyre gyarapodott.

A 16. század vallásháborúinak többször áldozatul esett a város. Az ellenreformáció idejében azonban ismét visszanyerte régi fényét. Nem kevesebb mint 8 férfi és 5 női szerzetesrend költözött a városba, az egyházi és tudományos életet nagyban fellendítve. A kereskedelem mindazonáltal továbbra is alacsony szinten maradt.

Az 1789-es francia forradalom nagy változásokat hozott a város életében. Az egyházhoz erősen kötődő egyetemet bezárták a számtalan egyéb egyházi intézményhez hasonlóan. Több kolostort leromboltak, vagy világi célokra átalakítottak.

A város ismételt fejlődése csak a 19. században indult meg. 1829-ben épült a város határában a Rhône-on híd, amely az első összeköttetés volt Ardèche és Drôme megye között. Az iparosodás is lassan megmutatkozott, a környező gazdaságok terményeire alapozva épült ki az élelmiszeripar, később a többi Rhône menti városhoz hasonlóan a textilipar, végül a nehézipar képviselőjeként a tölténygyártás. A gazdaságot tovább élénkítette a vasút 1855-ös megérkezte a Lyon–Valence–Avignon vonallal. A század végén nagymértékű építkezés zajlott új városképet kölcsönözve Valence-nak.

1918 és 1920 között a törökországi örmény népirtás elől számtalan menekült érkezett Franciaországba. Közülük sokan Valence-ban települtek le.

A második világháború során, 1942-től a Gestapo fontos hadiközpontot működtetett a városban. Mindazonáltal a civil lakosságot viszonylag kevés atrocitás érte ebben az időszakban. 1944. április 15-én kezdődött Valence amerikai bombázása, amely súlyos károkat okozott a városképben, és több száz polgári áldozat életét követelte. Április 19-én egy nitroglicerint szállító német tehervonatot talált el egy bomba. A keletkezett óriási detonáció következtében a város északi része teljesen megsemmisült, és 335 ember halt meg.

Az 1945 márciusában felszabadult, romokban heverő városban belvárosát újraépítették, az északi részen pedig új, modern negyed épült. Az egyetemi élete is újjáéledt, mivel több felsőoktatási intézmény költözött a városba.