Vidmár Katalin

(1851–1935) operaénekesnő (szoprán)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. január 9.

Nádayné Vidmár Katalin (névváltozat Widmár, külföldön Katharina von Náday) (Pest, Ferencváros, 1851. november 24.[4]Budapest, 1935. július 28.) magyar opera-énekesnő (szoprán). Főként lírai koloratúr és szubrett szerepeket énekelt.

Vidmár Katalin
Vidmár Katalin az 1870-es években
Vidmár Katalin az 1870-es években
Született1851. november 24.
Ferencváros
Elhunyt1935. július 28. (83 évesen)[1]
Budapest[2]
ÁlneveKatharina von Náday
Állampolgárságamagyar
HázastársaNáday Ferenc
Gyermekei
Foglalkozásaoperaénekes
IskoláiSzínészeti Tanoda (–1872)
SírhelyeFiumei Úti Sírkert (28-díszsor 43)[3]
Zenei pályafutása
Aktív évek18721896
Hangszerénekhang
Hangszoprán
A Wikimédia Commons tartalmaz Vidmár Katalin témájú médiaállományokat.

Vidmár Katalin (Jeanette) és Willibald Horwitz (Jean) Massé Jeanette menyegzője c. operájában (1884)
Náday Ferenc és Vidmár Katalin sírja

Szülei Vidmár/Widmár Jakab gabona-nagykereskedő és Lévay (Maresch) Katalin.[5] Férje Náday Ferenc színész, akivel 1873. szeptember 17-én Pesten kötött házasságot a belvárosi plébániatemplomban.[6] Gyermekeik Náday Béla színész és Náday Ilona. Húga volt az 1880-ban külföldre távozott, nemzetközi hírű koloratúrszoprán opera-énekesnő, Vidmár/Widmár Erzsébet.

Olasz származású apja vagyonos ember volt. Tizenkét éves korában a ferencvárosi templomban énekelt szólót. 1867-től a Színiakadémia operaszakán tanult, majd 1872-ben került a Nemzeti Színházhoz, itt kezdte pályafutását 1200 forint évi fizetéssel. Ugyanebben az évben a Carmen magyarországi bemutatóján a darab címszerepében nagy sikert aratott. Ezután több női főszerepet alakított, két év múlva pedig fizetését évi 2400 forintra emelték. Türr tábornok és báró Hoffmann Félix, a főudvarmesteri hivatal főtisztviselője hívták meg a bécsi udvari operaházhoz 1883-ban. December 27-én az Álarcosbálban lépett itt fel, évi tízezer forint fizetést kapott. 1888 májusig működött Bécsben, 29-én búcsúzott el a Fegyverkovács című operában Mari szerepében. Ezen előadásra felfüggesztették ama tilalmat, amely szerint nem lehetett virágot nyújtani a művésznőnek a színpadra. 1887–89-ben Budapesten is gyakorta lépett fel mint vendégművész. 1896-ban vonult nyugdíjba. Elismert hangversenyénekes volt, legnagyobb sikereit drámai szerepekben érte el.

Fontosabb szerepei

szerkesztés

További információk

szerkesztés
  • Magyar zenészeti lexicon. Encyklopediai kézikönyv... Szerk. és írta Ságh József. Bp., [Szerző?], 1880.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.