Wendell M. Stanley

Wendell Meredith Stanley (Ridgeville, Indiana, 1904. augusztus 16. – Salamanca, 1971. június 15.) amerikai vegyész, virológus. 1946-ban James B. Sumnerrel és John Northroppal megosztva elnyerte a kémiai Nobel-díjat, mert felfedezte a vírusok kristályosíthatóságát.

Wendell M. Stanley
Született	1904. augusztus 16. Ridgeville, Indiana
Elhunyt	1971. június 15. (66 évesen) Salamanca
Állampolgársága	amerikai
Foglalkozása	kémikus
Tisztsége	professzor
Iskolái	Earlham College (BSc, kémia) Richmond High School University of Illinois at Urbana-Champaign (1927–1929, PhD, kémia)
Kitüntetései	kémiai Nobel-díj (1946)
Halál oka	szívinfarktus
Sírhelye	Sunset View Cemetery
A Wikimédia Commons tartalmaz Wendell M. Stanley témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Tanulmányai

Wendell Stanley 1904. augusztus 16-án született az indianai kisvárosban, Ridgeville-ben, James G. Stanley és Claire Plessinger Stanley gyermekeként. Szülei szerkesztették és adták ki a helyi újságot és Wendell gyermekkorában segített nekik a hírek gyűjtésében, a szedésben és az újság terjesztésében. Szülővárosában járt elemi iskolába, a középiskolát az indianai Richmondban fejezte be és itt is tanult tovább az Earlham College-ben. Fő tárgyai a kémia és matematika voltak, emellett amerikai futballt is játszott a főiskola csapatában, amelyet kapitányként sikerült győzelemre vezetnie. A főiskolát 1926-ban fejezte be, ezután az Illinois-i Egyetemen akart futballedzőnek tanulni, de Roger Adams kémiaprofesszor hatására végül a szerves kémiát választotta. Adams mellett a bifenilek sztereokémiáját és a lepra kórokozója ellen hatásos szereket kutatta. 1927-ben megkapta mesterfokozatát, 1929-ben pedig PhD-ját.

Pályafutása

1930-tól az Illinois-i Egyetemen dolgozott tanársegédként, majd elnyert egy ösztöndíjat és 1930-31-ben Münchenben a Nobel-díjas Heinrich Wieland laboratóriumában kutatta az élesztő szteroljait. Miután visszatért hazájába, a gazdasági válság sújtotta Egyesült Államokban a New York-i Rockefeller Intézetben talált munkát, ahol W. Osterhoutnak segített a sejtmembránon áthaladó iontranszport tanulmányozásában. 1932-ben átment a New Jersey állambeli Princetonba, az intézet újonnan alapított növénypatológiai részlegéhez, amely ekkor a dohánymozaik-vírus kutatására összpontosított. Miután munkatársainak sikerült ólom-acetáttal csapadékba vinnie a vírust, Stanley úgy gondolta, hogy a fertőző ágens egy fehérje lehet és sorra tesztelte rajta a különböző vegyszereket, több mint százat. Megállapította, hogy a vírus elveszti fertőzőképességét, ha fehérjeemésztő enzimmel vagy fehérjekicsapó vegyszerrel kezelik vagy ha extrém pH-jú környezetbe kerül. Eredményei alapján kidolgozta a vírus tisztításának új módszerét, ami még nem járt az infektivitás elvesztésével, viszont végeredményül kis tűszerű kristályokat kapott. A többszöri átkristályosítás sem befolyásolta a fertőzőképességet vagy a vírusellenes immunológiai reakciókat.

Stanley az akkor felfedezett tripszinogén-tripszin átalakulás hatására úgy vélte, hogy a dohánymozaik-vírus egy igen nagy fehérje lehet, amely alapesetben inaktív, majd "autokatalitikus" módon átalakítja magát egy aktív, betegségelőidéző formába (ezeket a nézeteit csak később, részben a 40-es évek végén, teljesen pedig a 60-as években cáfolták meg a molekuláris biológia eredményei). Úgy vélte, hogy a vírusok nem lehetnek élőlények és nézetei a 30-as évek második felében vitát váltottak ki a tudományos körökben az élet mibenlétéről.

Stanley kristályainak röntgendiffrakciós vizsgálata megmutatta, hogy nem valódi kristályok, hanem azonos méretű, apró, merev pálcikák összetapadt halmaza, amelyek folyadékkristályszerűen viselkedtek. Az is kiderült, hogy a kristályok 5%-nyi RNS-t tartalmaztak, amit Stanley akkor csak elhanyagolható szennyeződésnek tekintett.

Wendell Stanley (középen leghátul) a Fehér Házban, John F. Kennedy elnökkel

Miután az USA belépett a második világháborúba, Stanley felhagyott a dohánymozaik-vírus kutatásával és a hadsereg számára influenzavakcina kidolgozásába fogott. Tagja lett az influenzakutató bizottságnak és konzultációival segítette a hadügyminisztériumot.

1947-ben a Rockefeller Intézet bezárta princetoni laboratóriumait, Stanley pedig a Berkeley-i Kaliforniai Egyetem biokémiaprofesszora és a számára alapított víruslaboratórium vezetője lett. Laboratóriumának fiatal munkatársai jelentős eredményeket értek el a virológiában, így 1953-ban le is mondott a biokémiai tanszék vezetéséről, hogy a laborra koncentrálhasson. 1958-ra elérte, hogy az egyetem megalapítsa a virológiai tanszéket, amelynek ő lett első vezetője. Stanley adminisztratív teendői mellett részt vett egy munkában, amely 1960-ra elsőként határozta meg egy fehérjealegység teljes aminosavsorrendjét.

Az 50-es évek végén, a McCarthy-érában előírták, hogy a kutatók írásban biztosítsák az egyetemeket hűségükről. Stanley volt a Berkeley-n az ezt ellenőrző bizottság elnöke és bár maga aláírta a nyilatkozatot, határozottan fellépett az ellen, hogy a kutatók állását veszélyeztesse az aláírás megtagadása. Támogatta a nyilatkozattétel bíróság elé vitelét és végül a procedúrát alkotmányellenesnek is nyilvánították. Fontosnak tartotta a tudomány népszerűsítését és segített létrehozni egy vírusokról szóló tévésorozatot. Erőfeszítéseiért a Tudománynépszerűsítők Országos Társasága (National Association of Science Writers) tiszteletbeli tagjává választotta.

Díjai

Wendell M. Stanley 1946-ban – az enzimek kristályosíthatóságát felfedező James B. Sumnerrel és John Northroppal megosztva – kémiai Nobel-díjban részesült. Ezenkívül 1938-ban megkapta a Chicagói Egyetem Rosenburger-érmét és a Harvard Egyetem Alder-díját, 1946-ban az Amerikai Kémiai Társaság Nichols-, 1947-ben pedig Gibbs-érmét, 1948-ban a Franklin-érmet és az Elnöki Elismerő Oklevelet (influenzavakcinájáért), 1958-ban a Modern Orvostudomány-díjat, 1966-ban pedig a japán Felkelő Nap érdemrendet. Számos egyetem választotta díszdoktorává. A Berkeley Egyetemen Wendell M. Stanley Hall-nak nevezik az általa alapított laboratóriumot.

Családja

Stanley 1929-ben vette feleségül munkatársnőjét, Marian Jay Staplest. Egy fiuk (Wendell M. Stanley, Jr.) és három lányuk ( Marjorie Jean, Dorothy Claire és Janet Elizabeth Stanley) született.

Wendell M. Stanley 1971. június 15-én halt meg szívroham következtében, mialatt a spanyolországi Salamancában tartózkodott egy konferencián.

Források

• Wendell M. Stanley – Biographical Nobelprize.org
• Wendell M. Stanley Notable Names Database
• Stanley, Wendell Meredith Encyclopedia.com