Wikipédia

Buddha-természet

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. november 7.

A buddha-természet vagy buddha elv több, egymáshoz kapcsolódó fogalomra vonatkozik,[1] melyek közül a legfontosabbak a tathágata-garbha és a buddha-dhátu. Az előbbi jelentése az „ekként távozott” (tathágata) „méhe” vagy „embriója” (garbha), az utóbbié „buddha-birodalom” vagy „buddha-aljzat”.[2]

Indiai eredete

szerkesztés

A buddha-természet fogalma Indiából származik, amelyet azután Kínában fejlesztettek tovább a helyi kulturális szokásokhoz igazodva. Az emberi tudatosság természetével és a megvilágosodás eszközeivel kapcsolatos tudomány kialakulásában többféle buddhista iskola is közrejátszott.[3][4][5]

Megvilágosodott tudat

szerkesztés

Ragyogó tudat

szerkesztés

Wayman szerint a tathágata-garbha ideája Buddhának azon tanítására épült, hogy létezik az önmagában tiszta, ragyogó tudat[6] (prabhasvara csitta[7]), "amelyet véletlenszerűen takarnak el a tudatban lévő szennyeződések (agantukaklésa)".[7] Ezt a ragyogó tudatot írja le az Anguttara-nikája:[8] "Szerzetesek, a tudat ragyogó. A beérkező szennyeződések koszolják be."[9]

A mahászánghika iskola adta hozzá ehhez a ragyogó tudathoz a múlavidzsnyána fogalmát, amely az alap tudatosságra vonatkozik, azaz a tudatosság alapját képezi.[6]

Tiszta tudatosság

szerkesztés

A ragyogó tudatosság elképzeléséből ered az az elképzelés, hogy a megvilágosodott tudat tiszta és szennyezés nélküli. A tathágata-garbha szútrákban ez a tiszta tudatosság az a mag, amelyből a buddhaság kihajt:

„Amikor erre az önmagában tiszta tudatosságra olyan elemként tekintettek, mint amelyből megfogan a buddhaság, akkor a „tathágata (Buddha) embriója” tana, függetlenül attól, hogy a kifejezést használták-e vagy sem.[6]”

Gregory a tan eredetéről a következőket írja: „Ebből a tanból az következik, hogy [...] a megvilágosodás a tudat természetes és tiszta állapota”.[7]

Dharma-dhátu – Buddha birodalma

szerkesztés

A mahájána buddhizmusban új elképzeléseket fejlesztettek ki a buddhák megjelenésével kapcsolatban. Ezek legelőször a Lótusz szútrában jelentek meg, amely különbséget tesz mennyei és földi buddhák között.[10]

Lótusz szútra

szerkesztés

Az i.e. 100 és i.sz. 200 között keletkezett Lótusz szútra tovább fejlesztette és népszerűvé tette a buddha-természet tanításait és nagy hatással volt későbbi szútrákra is.[11]

A tizedik fejezet a bodhiszattva ideállal együtt kihangsúlyozza, hogy mindenki képes a megvilágosodásra. Minden érző lény elérheti a buddhaságot, nem csupán a szerzetesek és az apácák, hanem a világi emberek a srávakák, a bodhiszattvák és a nem emberi lények is.[11] A szútra részletesen leírja, hogy minden érző lényből válhat „dharma tanító”.

A szútra tizenkettedik fejezete leírja, hogy a buddha-természet egyetemesen érvényes minden emberre és még a történelmi Dévadatta személye is potenciális buddhának számít. Dévadatta története után egy másik történet következik, amelyben egy sárkány hercegnőről azt nyilatkozza Mandzsusrí bodhiszattva, hogy még jelenlegi formájában el fogja érni a megvilágosodást.[12]

Az Avatamszaka-szútra és az egyetemes buddhaság

szerkesztés

Wayman szerint az Avatamszaka-szútra (1-3. század) számít következő lépcsőfoknak a buddha-természet tanának fejlődésében.[6] A szútra nem tartalmazza ugyan a fogalom leírását, azonban az érző lények Buddha bölcsességébe történő egyetemes behatolásának gondolata (buddha-dzsnyána)" a buddha-méh koncepcióját egészítette ki.[13] A szútra alapelgondolása az abszolút és a relatív egységére vonatkozik: „Minden egyben és egy mindenben. A mindenség egyetlen egészbe olvad.”[14] A valóság minden szintje összefügg és egymásba hatol. Ezt ábrázolja az Indra hálója is.[15]

Trikája

szerkesztés

I.sz. 300 körül a jógácsára iskola Trikája vagy három test tana néven foglalta rendszerbe az akkori legjelentősebb elméleteket a buddha-természetről. Eszerint a tan szerin a buddhaságnak három aspektusa van.[16] A tan arról szól, hogy egy buddhának három teste van: a nirmánakája vagy fizikai látszattest, amely megjelenik térben és időben; a szambhógakája vagy megvilágosodás- vagy örömtest, amely a kultusz és az ábrázolások tárgya; valamint a dharmakája vagy törvénytest, amely egy buddha határtalan, abszolút természetét fejezi ki.[17]

Tathágata-garbha szútrák – a buddhaság lényege

szerkesztés
 Bővebben: Tathágata-garbha szútrák

A tathágata-garbha szútrák Indiából származnak, azonban nagyobb hatással voltak a kelet-ázsiai buddhizmus fejlődésére.[3] A legkorábbi ilyen szútra a Tathágata-garbha-szútra.[18], a legfontosabbnak tartott szútra pedig a Srímáládeví Szimhanáda-szútra.[19][18] Jelentős szútrának tartják még, főleg a kínai gondolati iskolákban, a Mahájána Maháparinirvána-szútrát.[20]

Tathágata-garbha-szútra

szerkesztés

A Tathágata-garbha-szútra (200-250) a tathágata-garbha tan legkorábbi megjelenési formája (...) és a tathágata-garbha fogalom is feltehetően ebből a szútrából kölcsönözte a nevét.[21] A szútra állítása szerint az egyén már eleve meg van világosodva.[22][23][24]

Srímáládeví Szimhanáda-szútra

szerkesztés

A Srímáládeví Szimhanáda-szútra (3. század[25]), vagy más néven Srimala királynő oroszlánjának üvöltése, amely a tathágata-garbha „legvégső szoteriológiai elvére” helyezi a hangsúlyt.[26] A tathágata-garbhára vonatkozóan a következő állítást tartalmazza:

„Uram, a Tathágata-garbha sem Én, sem élőlény, sem lélek, sem személy. A Tathágata-garbha nem lények csoportja, akik abba a hitbe esnek, hogy valós személyek, akik önfejű elveket vallanak és akik gondolatait megzavarja az üresség. Uram, ez a Tathágata-garbha a látszólagos Dharma-dhátu embriója, a Dharma-kája embriója, a természetfeletti dharma embriója, az önmagában tiszta dharma embriója.[27]”

Ebben a szútrában két lehetséges állítás hangzik el a tathágata-garbhával kapcsolatban:

„Vagy eltakarják a szennyeződések, amikor úgy nevezik, hogy a Tathágata embriója, vagy szennyeződéstől mentes, amikor a Tathágata embriója már nem embrió (potenciál), hanem a Tathágata (valóban).[28]”

Maháparinirvána-szútra

szerkesztés

A Maháparinirvána-szútra (2. század) fontos szerepet játszott a buddhista tanítások kínai terjedésében.[5] Simoda Maszahiro szerint a szútra szerzői a sztúpa-hódolat vezetői és szószólói voltak. A buddha-dhátu kifejezés eredetileg az ereklyékre vonatkozott. A Maháparinirvána-szútrában már a tathágata-garbha fogalom helyett szerepel. A szerzők a Tathágatag-arbha-szútrát használták a fizikai ereklyék iránti hódolat kifejezése helyett az emberekben rejlő Buddha iránti hódolat kifejezésére, amely a megvilágosodás ígéretét jelentette.[29]

Sallie B. King szerint ez nem számít nagy újításnak, inkább egy rendszert nélkülöző változtatás,[30] amelyet követően későbbi diákok és szövegmagyarázók igyekeztek különféle struktúrák szerint rendszerezni.[30] King szerint a legfontosabb újítása az volt, hogy összekapcsolta a buddha-dhátu és a tathágata-garbha fogalmakat.[30] Ez a szútra a buddha-természetet "önvalóként" ábrázolja. A Maháparinirvána-szútra egy igaz belső énre utal. Ennek az „énnek” a metafizikai és ontológiai státuszát azonban eltérően értelmezik a mahájána különböző filozófiai iskolái. A madhjamaka iskolában, minden más jelenséghez hasonlóan, az „én” saját létezéstől mentes. A jógácsárában a tárház-tudatra vonatkozik, amely a megvilágosodás magjait jelenti.[31] Paul Williams szerint egyértelmű, hogy a Maháparinirvána-szútra lehetővé teszi a buddhisták számára, hogy elfogadják az átman (lélek) fogalmát, amennyiben az helyes értelmezésben szerepel.[32]

Fogalmak összekapcsolódása

szerkesztés

Tathágata-garbha és Alajavidzsnyána

szerkesztés

Kalupahana szerint a Nágárdzsuna-féle madhjamaka és a Vaszubandhu-féle jógácsára az abszolútista tendenciák megjelenésének késői változatai. Nágárdzsuna műve a pradzsnyápáramitá szútrákra épül, amelyekhez az anátman tan nyújt elméleti hátteret.[33]

Abhidhamma – a megvilágosodás magja

szerkesztés

A buddha-természet tana részben visszavezethető az abhidharmikus metafizikai vitákig, amelyek a nikája iskolák között zajlottak. A problémát az anatta tan karma és újjászületés elméletébe való beépítése jelentette. Az anatta tan szerint nem létezik mindentől független „én”, míg a karma koncepciója szerint mintha lenne valamiféle esszencia, amely újjászületik. Ezt a problémát kívánta orvosolni a karmikus magvak fogalmának bevezetése. Az emberi cselekedetek karmikus hatása magvakként raktározódnak, ameddig ebben vagy a következő életben ki nem hajtanak. Nem az én, hanem ezek a karmikus magvak jelentik a következő élet keletkezésének alapját.

Ezt az elméletet karolta fel a szautrántika iskola a szarvásztiváda iskolával szembeni vitában, amely a jelenségek (dharmák) metafizikai státuszáról szólt. Ez megegyezik a jógácsára iskola tárház-tudat (álaja-vidzsnyána) elméletével, amely tartalmazza ezt a magokkal kapcsolatos elméletet.[34] Eredetileg az álaja-vidzsnyána csupán a szennyezett tudatra vonatkozott, az öt érzékszerv és a tudat működésének szennyeződéseire (ájatana). Ugyanígy vonatkozott a kifejezés a múla-vidzsnyánára, az alaptudatra vagy tudatfolyamra, amelyből a tudatosság és az észlelés fakad.[33]

A jógácsára iskola szerint a megvilágosodás egy mag eredménye, amely az emberi elmén kívülről fakad, méghozzá a dharma tanításokból.[7]

Jógácsára

szerkesztés
 Lásd még: Nyolcfajta tudatosság

Vaszubandhu részletes elemzést ad az emberi tudat és tudatosság működéséről, amely az öt szkandha működésének elemzésén alapul. Vasubandhu elemzése lehetőséget teremt egy transzcendentális esszencia feltételezésére, de a későbbi követői idealista módon értelmezték.[33][35]

Lankávatára-szútra

szerkesztés

A Lankávatára-szútra (350-400[35]) összedolgozta a tathágata-garbha tant és a álaja-vidzsnyána tant. Ez a szútra beépíti az előbbi tant a jógácsára nézőpontba, amelyet későbbi művekben fejleszt tovább (Tanulmány a hit felébredéséről a mahájánában).[18] A Lankávatára-szútra szerint a tathágata-garbha megegyezik az álaja-vidzsnyánával.[36] Az álaja-vidzsnyána tartalmazza a tiszta magot, vagy buddha-természetet, amelyből a megvilágosodás nyílik.[7]

A tathágata-garbha és a buddha-dáthu

szerkesztés

A Mahájána Maháparinirvána-szútra összefűzte a buddha-természet és a buddha-dhátu fogalmát.[30] Kosho Yamamoto rámutat, hogy a Nirvána-szútra egy sor egyenlőséget tartalmaz: "Így keletkeznek az egyenlőségek: buddha-test = dharma-kája = örök-test = örök-buddha = örökkévalóság."[37]

Buddhát örökké létezőként mutatja be, amely meghaladja az hétköznapi ember korlátait:

„Mi a Tathágata [Buddha]? [...] Ő az, aki örök és változatlan. A „van” és a „nincs” emberi fogalmak felett áll. Ő az „Ilyenség” [tathata], amely egyszerre jelenség és nem-jelenség.[37]”

A buddha-természet mindenkor jelen van minden érző lényben. Ez nem jelenti, hogy minden érző lénynek buddha tulajdonságai van, csak azt, hogy a jövőben meg fogják szerezni azokat a tulajdonságokat.[38] A buddha tulajdonságokat elhomályosítják a szennyeződések, amelyek a negatív tudatállapotokra vonatkoznak.[39]

Tibeti buddhizmus

szerkesztés
 Bővebben: Rangtong és Sentong

A tibeti buddhizmus egyik iskolája, a Gelugpa a madhjamaka aliskolájának számító rangtong praszangika elméletét részesíti előnyben a jógácsára és a buddha-természettel szemben.[40] Más iskolák, főleg a dzsonang,[41] és a rimé mozgalom inkább a sentong nézetet vallja („másik-üres”), amely az abszolútra úgy tekint, mint amely "véletlen szennyeződésektől mentes". A tathágata-garbha tanításnak ez az értelmezése hatalmas vitákat indított a tibeti buddhizmuson belül.[42] A nyingma és a szakja iskolák szerint a tathágata-garbha a tudat tisztaságának és ürességének szétválaszthatatlanságát jelenti. A dzsonang iskola szerint a tudat veleszületett tulajdonságaira utal, amelyre a zavaró szennyeződések eltávolítása után a mindentudás a jellemző.

A gelug iskola egyik legfontosabb tanítója, a 14. dalai láma a madhjamaka filozófiai nézet irányából tekint a buddha-természetre, amely szerinte „a tudat tiszta fénye”, azonban kiemelte, hogy végső soron az sem létezik önmagában, minden mástól függetlenül.[43]

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ Lusthaus 1998, 84. o.
  2. ↑ Trainor 2004, 207. o.
  3. ↑ a b Williams 2000, 161. o.
  4. ↑ Lusthaus 1998.
  5. ↑ a b Lai.
  6. ↑ a b c d Wayman 1990, 42. o.
  7. ↑ a b c d e Gregory 1991, 288-289. o.
  8. ↑ Harvey 1995, 56. o.
  9. ↑ Pabhassara Soetra, Anguttara Nikaya 1.49-52
  10. ↑ Snelling 1987, 125. o.
  11. ↑ a b Reeves 2008, pp. 15–16
  12. ↑ Reeves 2008, 5. o.
  13. ↑ Brown 1994, 44. o.
  14. ↑ Dumoulin 2005, 46-47. o.
  15. ↑ Dumoulin 2005, 47. o.
  16. ↑ Snelling 1987, 126. o.
  17. ↑ Welwood, John (2000). The Play of the Mind: Form, Emptiness, and Beyond. forrás: http://www.purifymind.com/PlayMind.htm (olvasva: 2015-05-04)
  18. ↑ a b c Harvey 1995, 114. o.
  19. ↑ Wayman 1990.
  20. ↑ Wayman 1990, 43. o.
  21. ↑ Zimmermann 1999, 143–168. o.
  22. ↑ Padma, Sree. Barber, Anthony W. Buddhism in the Krishna River Valley of Andhra. 2008. pp. 152
  23. ↑ Wayman 1990, 47-48. o.
  24. ↑ Zimmermann 2002, 39 ff. and 50 ff.. o.
  25. ↑ Wayman 1990, 2. o.
  26. ↑ Brown 1994, 10. o.
  27. ↑ Wayman 1990, 106. o.
  28. ↑ Wayman 1990, 45. o.
  29. ↑ Jikido 2000, 73. o.
  30. ↑ a b c d King 1991, 14. o.
  31. ↑ Gethin 1998, 52. o.
  32. ↑ Williams 2002, 163-164. o.
  33. ↑ a b c The Principles of Buddhist Psychology [archivált változat]. State University of New York Press (1987. november 7.). ISBN 9780887064043. Hozzáférés ideje: 2015. május 4. [archiválás ideje: 2014. július 2.] 
  34. ↑ Gethin, 222. o.
  35. ↑ a b A History of Buddhist Philosophy: Continuities and Discontinuities. University of Hawaii Press (1992. november 7.). ISBN 9780824814021. Hozzáférés ideje: 2015. május 4. 
  36. ↑ Suzuki, D.T., trans. (1932) The Lankavatara Sutra. London: Routledge & Kegen Paul: Section LXXXII, p. 191.
  37. ↑ a b Yamamoto 1975.
  38. ↑ Liu 1982, 66-67. o.
  39. ↑ Yamamoto 1975, 94–96. o.
  40. ↑ Williams 1994, 107-108. o.
  41. ↑ Williams 1994, 107. o.
  42. ↑ Williams 1994, 105-109. o.
  43. ↑ Dalai Lama, the (1999). Buddha Heart, Buddha Mind. New York: Crossroad: p. 110

Források

szerkesztés

További információk

szerkesztés
Általános
  • Kalupahana, David J. (1992), A history of Buddhist philosophy. Delhi: Motilal Banarsidass Publishers Private Limited
  • Sallie, B. King: Buddha Nature, State University of New York Press 1991, ISBN 0-7914-0428-5
Kína
Tibet
Japán
  • Harada, Sekkei. The essence of Zen. The Teachings of Sekkei Harada. Wisdom Publications (2008) 
Critical Buddhism
  • Pruning the Bodhi Tree: The Storm over Critical Buddhism. University of Hawai'i Press (1997) 

Külső hivatkozások

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wiki.x.io/w/index.php?title=Buddha-természet&oldid=27581601”