Homoródbene
Homoródbene (egyes forrásokban Szászbénye, románul Beia, németül Meeburg, az erdélyi szász nyelven Mebrich) település Romániában, Brassó megyében.
| Homoródbene (Beia) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Brassó |
| Község | Kaca |
| Rang | falu |
| Községközpont | Kaca |
| Irányítószám | 507044 |
| Körzethívószám | 0x68 |
| SIRUTA-kód | 40786 |
| Népesség | |
| Népesség | 406 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 10 (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 536 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 08′ 47″, k. h. 25° 11′ 08″46.146412°N 25.185679°EKoordináták: é. sz. 46° 08′ 47″, k. h. 25° 11′ 08″46.146412°N 25.185679°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Homoródbene témájú médiaállományokat. | |
Fekvése
szerkesztésBrassótól és Kőhalomtól északra, Rádos, Pálos és a Hargita megyei Petek közt fekvő település.
Története
szerkesztésElőször 1442-ben Hunyadi János egyik itt kelt oklevelében említik, Bene néven. 1494-ben Meburg néven említik, de neve 1733-ban Szászbénye formában is előfordul.
A települést a középkorban a szászok lakták, akik a reformáció idején felvették a lutheránus vallást.
A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Homoródi járásához tartozott. 1944-ben német lakossága Németországba menekült, helyükre román telepesek érkeztek.
Látnivalók
szerkesztés- Lutheránus temploma a 14. században épült, késő gótikus stílusban. 1493–1505 között nagymértékben átalakították. Szárnyasoltára 1513-ban készült, Johann Stoss segesvári művész alkotása. A templom harangját is a 15. században öntötték, Segesváron.
1999 után szárnyasoltárát biztonsági okoból a segesvári hegyi templomban helyezték el.[2]
Lakossága
szerkesztés1910-ben 957 lakosa volt, ebből 493 szász, 194 román, 146 cigány, 90 magyar és 34 szerb nemzetiségű.
2002-ben 378 lakosából 254 román, 86 cigány, 29 magyar és 9 német volt.
Hivatkozások
szerkesztés- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Brassó megye. adatbank.ro
- ↑ Hans Bruno Fröhlich: Die Bergkirche in Schäßburg: Architektonisch-kunsthistorisches Juwel und spirituell-liturgisches Randdasein? Review of Ecumenical Studies Sibiu, XIII. évf. 2. sz. (2021. augusztus)
Források
szerkesztés- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
.svg){kind=small}