Kárpátalja

Kárpátalja (ukránul Закарпатська область, magyar átírással: Zakarpatszka oblaszty, a. m. Kárpátontúli terület) Ukrajna nyugati, Magyarországgal, Szlovákiával, Romániával és egy kis szakaszon Lengyelországgal szomszédos régiója. A térség sok tekintetben eltér Ukrajna többi vidékétől. Ez leginkább annak a következménye, hogy a második világháborúig Kárpátalja Ukrajnától függetlenül fejlődött, mintegy ezer esztendeig Magyarország, majd a trianoni békeszerződés után Csehszlovákia, illetve 1945-től 1991-ig a Szovjetunió ukrajnai részeként.

Kárpátalja (Закарпатська область)
A Kárpátaljai Területi Közigazgatási Hivatal épülete Ungváron
Kárpátalja címere Kárpátalja zászlaja
Közigazgatás
Ország	Ukrajna
Székhely	Ungvár
Járások száma	6
Települések száma	11 város, 19 városi jellegű település, 579 falu
Alapítás éve	1946. január 22.
Népesség
Teljes népesség	1 244 476 fő (2022. jan. 1.)
Népsűrűség	98 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	12 800 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
A Wikimédia Commons tartalmaz Kárpátalja témájú médiaállományokat.

Földrajz

Területe 12 800 km². Négyötöde hegyvidék, egyötöde alföld (beregi és ugocsai Tiszahát). Az itteni Kárpátok három nagyobb hegyvonulata: a Beszkidek és a Gorgánok a voltaképpeni földrajzi határon és a vízválasztón húzódnak, a megye középső és keleti részét foglalják el a Poloninák, és a Vihorlát-Gutini hegylánc. A vidék délkeleti részére benyúlnak a Máramarosi-havasok. Kárpátalja – és egyúttal Ukrajna – legmagasabb pontja a 2061 m magas Hoverla. Legnagyobb folyója a Tisza, hossza a terület határán belül 200 kilométer. További nagyobb folyói: a Tarac, a Talabor, a Nagy-ág, a Borzsa, a Latorca és az Ung. Legnagyobb területű természetes tava az Ökörmezői (Mizshirja) járásban található Szinevéri-tó.

Történelem

Az őskorban és ókorban az északi Kárpátok zordsága, illetve az alföldi területek mocsaras volta miatt gyéren lakott terület volt.

A magyar honfoglalás millecentenáriumi emlékműve (Matl Péter alkotása)

Egyes források vitatott állítása szerint a területre még a honfoglalást megelőzően kalandozó székely magyarok érkeztek a mai Erdély felől. Az általánosan elfogadott álláspont szerint azonban Árpád hadai 895-ben (vagy 896-ban) léptek a területre a Vereckei-hágón át. Az I.(Szent) István idején megszervezett 45 vármegye közül Borsova (később Bereg) és Ung vármegye Kárpátalján található. Ettől kezdve Kárpátalja a Magyar Királyság szerves részét képezte. Az Árpád-korban a terület különböző (főleg Halics felé induló) hadjáratok kiindulópontjává vált. A 11. században többször került sor itt kun, illetve besenyő támadásra is egészen 1085-ig, amikor I. (Szent) László kiverte a betörő besenyő seregeket.

1233-ban kötötte meg II. Endre magyar király és Jakab pápai legátus a beregi egyezményt, amely a zsidók és izmaeliták ellen tett lépéseket, és garantálta a katolikus egyház jogait, kiváltságait és jövedelmeit. IV. Béla uralkodásának kezdetén indult meg a terület benépesítése magyar katonákkal és kisnemesekkel, ám az 1241-es tatárjárás nagy pusztításokat végzett ezeken a területeken, így később már német telepesek érkeztek, majd megindult Halics felől a ruszinok áramlása is. Az Árpád-ház kihalásával a területen elhatalmasodtak a kiskirályok (Aba Amádé és Borsa Kopasz). Károly Róbert ellenük folytatott harcai során az oligarchiákhoz hű magyar kisnemesség elvándorolt. Nagy Lajos uralkodása során kezdett felvirágozni a Máramaros-vidéki sóbányászat.

Magyarország északkeleti határának változásai 1937 és 1940 között

Kárpátalja a három részre szakadt országban kezdetben a Habsburg-ház által uralt Királyi Magyarországhoz tartozott, illetve 1567-től egy részét az Erdélyi Fejedelemség vette birtokába. A Bocskai István-féle szabadságharcot lezáró bécsi béke során Ung vármegye kivételével egész Kárpátalja az Erdélyi Fejedelemséghez került, majd 1648-ig több megszakítással ott is maradt. 1632-ben II. Ferdinánd I. Rákóczi György erdélyi fejedelemnek ajándékozta Munkács várát. A Thököly-szabadságharc során a végsőkig küzdő Zrínyi Ilona három évi ostrom után 1688-ban végül feladta Munkács várát. A Rákóczi-szabadságharc során Kárpátalja mindvégig a kurucok oldalán állt. Innen indultak 1703 májusában II. Rákóczi Ferenc hadműveletei.

Az 1848-49-es szabadságharc során Kárpátalja lakossága (beleértve a ruszin kisebbséget is) a felkelők oldalán állt, az ellenállás 1849. augusztus 26-áig megmaradt. 1864-ben kezdte el működését az első ruszin szervezet, az ungvári Szent Bazil társulat, amely 1912-ig állt fenn. 1916-ban Kárpátalja görögkatolikus és ortodox vallása is átvette a Gergely-naptárt.

Vármegyék és járások Kárpátalja területére eső részei

1918. november 9-én Ungváron megalakult a Magyarországi Rutén Néptanács, majd a Károlyi Mihály-kormány megalapította itt a Ruszka Krajna autonóm területet. Az 1920. június 4-én Csehszlovákiával megkötött trianoni békeszerződés során Podkarpatská Rus néven Kárpátalja Csehszlovákia részévé vált, ám autonómiát csak 1938 szeptemberében kapott ismét a terület.

Kárpátalja közigazgatási beosztása 1939 tavasza (a magyar megszállás) és 1940 ősze (a második bécsi döntés végrehajtása) között

Kárpátalja közigazgatási beosztása 1941 elején, a második bécsi döntés végrehajtása után

Az 1938. november 2-ai első bécsi döntés értelmében Kárpátalja déli része is (így Ungvár, Munkács, Beregszász) Magyarországhoz került. 1939. március 15-én a magyar hadsereg megszállta a vidéket, ezzel Kárpátalja egészét Magyarország annektálta. 1944 októberében a szovjet hadsereg foglalta el a vidéket, majd 1945. június 29-én a Szovjetunióhoz csatolták a területet. Ekkor indult meg a kárpátaljai magyarság kitelepítése, illetve deportálása a Gulag táborokba.

A Szovjetunió felbomlása után az Ukrajna függetlenségéről döntő, 1991. december 1-i népszavazással egyidejűleg Kárpátalja lakosságának 78 %-a az autonomia mellett döntött, melynek végrehajtására nem került sor. 1991. december 6-án kötötték meg a magyar–ukrán államszerződést, amely többek között a kisebbségek jogainak kölcsönös biztosításáról szólt, és kimondta azt is, hogy a szerződő feleknek nincs egymással szemben területi követelésük.

A kárpátaljai ruszinok 2008. október 25-én Munkácson megtartott II. Európai Kongresszusa határozatban követelte Kárpátalján ruszin autonóm terület létrehozását, amennyiben ezt a megyei tanács 2008. december 1-jéig nem fogadja el, a ruszin kisebbséget képviselő kongresszus kikiáltja a független ruszin köztársaságot. Követelésüket egy 1991-ben megtartott népszavazásra építették, amely eredményeképpen a kárpátaljai lakosság 78%-a az autonómia mellett döntött. A követelést egyesek komolytalannak tartják, mások az orosz kormány kezét látják benne. Ám a követeléseknek újból és újból hangot adnak a ruszin értelmiségiek, s szerintük az ukrán kormányzat és belbiztonsági szervek le akarják járatni a mozgalmat, mint ahogy az egyik vezetőt Dimitro Szidort is nemrég perbe fogták.

Közigazgatás

Közigazgatás 2020-tól

A Kárpátaljai terület jelenlegi közigazgatási beosztása a 2020. júliusában jóváhagyott ukrajnai közigazgatási reform nyomán alakult ki. A közigazgatás beosztás alapegysége a község (ukránul: hromada) lett,a melyből Kárpátalján 64-t alakítottak meg. A terület a korábbi 13 helyett 2020-tól hat járásra oszlik.

Kárpátalja közigazgatása 2001 Lengyel- ország Szlovákia R o m á n i a M a g y a r - o r s z á g U k r a j n a K á r p á t a l j a Lvivi terület Ivano-frankivszki terület Ungvári járás Beregszászi járás Munkácsi járás Huszti járás Rahói járás Técsői járás

A járások 2020-tól:

• Beregszászi járás
• Munkácsi járás
• Ungvári járás
• Rahói járás
• Técsői járás
• Huszti járás

Területi jelentőségű városok:

• Beregszász
• Csap
• Huszt
• Munkács
• Ungvár

Közigazgatás 1946–2020 között

A 2020-as ukrajnai közigazgatási reformig Kárpátalja 13 járásra oszlott, amelyhez 11 város (közülük 5 területi jelentőségű város, a többi a járásokhoz tartozott) és 19 városi jellegű települése tartozott. Az 579 község nagy része a 307 községi tanácsba volt beosztva, néhány azonban a városok vagy a városi jellegű települések tanácsaihoz tartozott.

Gazdaság

Kárpátalja gazdaságában fontos szerepet játszik a mezőgazdasági szektor. Fontos ágazatok a gabonatermesztés, juhtenyésztés, illetve tej- és hústermelésre szakosított állattenyésztés. A kolhozi-szovhozi vagyont széthurcolták, az egykori Szovjetunió mezőgazdaságának tipikus termelőszövetkezetei, a kolhozok és szovhozok így már csak vegetálnak.

A Szovjetunióban meghatározó nehézipari létesítmények természetesen Kárpátalját is jellemzik, ám – nyersanyag hiányában – ezek vagy megszűntek, vagy lényegi termelést nem folytatnak.

Népesség

Az 1910-es népszámlálás során Kárpátalja 605 942 lakosa közül 185 433 (30,6%) vallotta magát magyar anyanyelvűnek, míg ruszin, ukrán és orosz nemzetiségű ebben az időben 330 010 (54,5%) fő volt. Ugyanezen népszámlálás során a nagyobb városokban a lakosság többsége magyarnak vallotta magát (Ungvár 80,3%, Munkács 73,4%, Beregszász 96,1%).

Az 1921-es csehszlovákiai népszámlálás adatai szerint Kárpátalja összlakossága kb. 14 000 fővel nőtt, ugyanakkor a magyar lakosság 73 000 fővel csökkent. Ez azzal magyarázható, hogy az izraelita vallásúakat a zsidó nemzetiséghez sorolták. Számuk ekkor 80 132 főt (12,9%) tett ki.

Kárpátalja népessége a 2001-es népszámlálás adatok alapján 1 254 160 fő volt. A megye és az egyes települések népességéről évenként nyilvántartás készül, ám a nemzetiségi viszonyokról csak a népszámlálási adatok adnak tájékoztatást. Ukrajnában a legfrissebb népszámlálás 2001 decemberében zajlott. Ennek végleges eredményei 2003. január 18-án kerültek napvilágra. Mivel az adatok feldolgozása, összesítése hosszabb időszakot vesz igénybe. Ezért néhol az előzetes eredményekben szereplő adatok szolgálnak alapul. A népszámláláskor rákérdeztek az adatközlők nemzetiségére és anyanyelvére is. A kettő nem minden esetben egyezik meg. Például, a cigány nemzetiségűek jelentős részének nem a cigány, hanem a magyar, vagy az ukrán az anyanyelve.

Népesség nemzetiség szerint a 2001-es népszámlálás alapján: kék - ukránok (és ruszinok), piros - magyarok; zöld - románok

Kárpátalja népességének nemzetiségi és anyanyelv szerinti összetétele (2001. évi népszámlálás végleges eredménye alapján):

Nemzetiség	fő	%
Ukrán	1 001 149	79,89
Magyar	151 533	12,09
Román	32 183	2,60
Orosz	31 318	2,50
Cigány	14 631	1,17
Szlovák	5 645	0,45
Német	3 578	0,29
Zsidó	2 419	0,19
Fehérorosz	2 821	0,23
Egyéb	8 883	0,71
Összesen	1 253 160	100

Megjegyzés: a ruszinokat nem ismerik el önálló nemzetiségként Ukrajnában, így az ukránok közé vannak besorolva.

Vallási megoszlás

A lakosság vallási hovatartozását tekintve a görögkatolikus, a római katolikus, a református és az ortodox egyház is meghatározó a térségben. A kárpátalján élő magyarok többsége református, a görögkatolikus pedig a ruszinok nemzeti vallásának számít. A második világháborúig a vidéken jelentős zsidó lakosság is élt.

Legnagyobb települések

	Név	Népesség (fő)	Ungvár Munkács
1.	Ungvár	116 000
2.	Munkács	82 000
3.	Huszt	29 000
4.	Beregszász	26 000
5.	Nagyszőlős	25 000
6.	Szolyva	17 000
7.	Rahó	15 000
8.	Técső	10 000
9.	Ilosva	10 000
10.	Csap	8 900
11.	Visk	8 500
12.	Perecseny	7 000

Közlekedése

Légi közlekedés

1929. májusa óta működik repülőtér Ungváron, de a fenntartási költségeket nehezen fizeti ki a város, néhol bezárják vagy újranyitják. Főként belföldi járatokat fogad, de akad nemzetközi is.

Vasúti közlekedés

Ganz-MÁVAG gyártmányú D₁ motorvonat Királyháza és Huszt között

A vasút az első világháború előtt épült és akkor még 1435 mm nyomtávolságú volt, ma már csak Ágcsernyőtől, Záhonytól és Szalókától lehet menni Munkácsig. Ma, a teljes hálózat 1526 mm-esre lett átépítve a második világháború lezárásától kezdve. Hogy a vonatok elérjék az Uzsoki, Vereckei és Tatár-hágót két olykor három mozdonnyal kell megmásznia az utat, és párszor útközben meg kell állniuk hosszabb pihenőkre.

Vasútvonalak:

• Csap–Bátyú–Munkács–Lviv-vasútvonal
• Bátyú–Beregszász–Nagyszőlős–Királyháza–Huszt–Técső–Aknaszlatina–(Máramarossziget/RO)–Terebesfejérpatak–Mezőhát–Zariccsja
• Csap–Ungvár–Szambir–Lviv-vasútvonal
• Csap–Ágcsernyő
• Csap–Záhony
• Eperjeske–Szalóka–Bátyú
• (Szatmárnémeti)–Halmihegy–Akli–Királyháza
• Ungvár–Nagykapos

Kultúra

A mai Kárpátalja, mint Ukrajna része, soknemzetiségű, így kultúrája is több hagyományból táplálkozik, meglehetősen sokszínű. A történelmi meghatározottságok okán Magyarország, Erdély, illetve Szlovákia kulturális öröksége jól kimutatható, de külön beszélhetünk az őslakosnak számító kárpátaljai ruszinok, magyarok, románok, szlovákok, illetve az elmúlt 60 esztendőben betelepült ukránok és oroszok kultúrájáról, magukkal hozott hagyományairól, illetve a szovjet éra sok tekintetben negatív kulturális örökségéről (pl. szocreál a képzőművészetben).

Oktatás, közművelődés

Felsőoktatás

Kárpátalja legjelentősebb felsőoktatási intézménye az Ungvári Nemzeti Egyetem, korábbi nevén Ungvári Állami Egyetem. Számos kara és tanszéke közül magyar vonatkozásban a Filológiai Kar Magyar Nyelv- És Irodalom Tanszéke érdemel külön említést, amely évtizedeken keresztül a magyar nyelvet és irodalmat szakmai szinten használó értelmiség (tanárok, szerkesztők, újságírók, irodalmárok) képzésének egyetlen fellegvára volt. 2005. október 1-jétől az egyetemen Magyar Történelem és Európai Integrációs Tanszék is működik, 2008-ban pedig ez utóbbiak és egy új természettudományi tanszék részvételével Magyar Kar alakult.

A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola alapítványi fenntartású, ukrajnai, kárpátaljai székhelyű, magyar tannyelvű III. akkreditációs fokozatú felsőoktatási intézmény. Létrehozója a Kárpátaljai Magyar Főiskoláért Alapítvány. A képzés beindításának éve 1994. Önálló, hivatalosan bejegyzett, állami működési engedéllyel rendelkező felsőoktatási intézményként 1996 óta működik. 1996-tól Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola néven folytatott tanárképzést különböző szakokon és szakpárokon. 2003-tól II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola néven struktúraváltással és profilját bővítve a tanárképzésen kívül eső szakterületeken is folynak nappali, levelező és tanfolyami képzések. A főiskola két anyaországi kihelyezett képzésnek a képzőhelyeként is működik: a Corvinus Egyetem Kertészeti Karának kihelyezett kertészmérnöki, illetve a Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Karának gazdálkodási szakos kihelyezett képzéseként. A KMTF végzősei által megszerzett „Diplom specialist” oklevél egyetemi szintű minősítés.

Művészet

Színház

Komoly fesztiválsikereket aratott a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház. Színészállománya jelentős részben a kijevi színművészeti akadémia magyar nyelvű osztályaiból verbuválódott (A 2000-es évek elejéig két ilyen végzett). Időközben e színház működése társulati okokból jelentős mértékben összefonódott a debreceni Csokonai Színházéval. Jelentős művészi teljesítményt tudhat maga mögött a Munkácsi Orosz Drámai Színház, illetve az ungvári ukrán színház társulata.

Említésre méltó még Kárpátalja műkedvelő magyar színháza, a Népszínház, amely szintén Beregszászban működik.

Képzőművészet, építészet

Munkácsy Mihály (születési nevén Lieb Mihály) 1844-ben Munkácson született. Révész Imre hosszú ideig Kárpátalján alkotott. A kárpátaljai festőiskola megalapítása Boksay József és Erdélyi Béla nevéhez fűződik, előbbi a „poszt-nagybányai”, utóbbi az expresszionista irányzathoz sorolható művészként indította útjára a kárpátaljai festők nemzedékeit. A hírneves kárpátaljai festők közé tartoztak Soltész Zoltán, Kassai Antal, Glück Gábor, Koczka András, Monajló Fedor, Kontratovics Ernő, Habda László, Horváth Anna és mások. És nem elhanyagolható tényező, hogy Feszty Árpád itt készítette el vázlatait a Feszty körkép megalkotásához.

Az ukrajnai képzőművész-szövetség kárpátaljai szervezetének taglétszáma 100 körüli, közülük tízegynéhányra tehető a magyarok vagy magyar származásúak száma. A rendszerváltás után a kisebb-nagyobb mértékben mellőzött, főleg a fiatalabb nemzedékhez tartozó magyar alkotók létrehozták saját szervezetüket, a Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságát. Ennek a csoportosulásnak volt a legjelentősebb alkotója a régió talán legeredetibb művésze, a nemzetközi mércével is értékelhető életművet hátrahagyó, 2004-ben elhunyt Szemán „Öcsi” Ferenc. Ma már nincs az élők sorában a szervezetet alapító Tóth Lajos és a főleg batikjairól ismert Jankovics Mária sem. Néhány név a ma is működő tagságból: Magyar László, Benkő György, Hidi Endre, Kolozsvári László, Erfán Ferenc…

Az építészek közül meg kell említeni a magyar-ruszin származású ifj. Tomcsányi Mihályt (1946*), számos építészeti és városépítészeti terv alkotóját. Ifj. Tomcsányi Mihály a hagyományőrző és humán építészet, illetve városfejlesztés koncepciójának híve. Grafikusművészként is ismert. 1991-ben családjával Magyarországra települt át, ahol építészként folytatta alkotói tevékenységét.

Irodalom

A kárpátaljai ukrán írók-költők közül a legismertebbek: Ivan Csendej, Jurij Mehes, Jurij Kerekes, Petro Szkunc, Tomcsányi Mihály (Mihajlo Tomcsanyij), Jurij Skrobinec, Dmitro Keselja, Vaszil Baszarab, Ivan Dolhos, Petro Hodanics, Hrisztina Kerita, Vaszil Huszti és mások. Az oroszul alkotók közül Feliksz Krivin és Ljudmila Kudrjavszkaja neve érdemel említést. A rendszerváltás után a korábban ukránul alkotók némelyike áttért a ruszin nyelvre, így például Volodimir Fedinisinec és Ivan Petrovcij. Az ukrán írószövetség kárpátaljai szervezetének magyar tagjai: Balla László, Szalai Borbála, Balla D. Károly, Füzesi Magda, Kótyuk István, Berniczky Éva és Horváth Sándor.

Kárpátaljai magyar irodalom

Irodalmi hagyományait tekintve a vidék magyar írásbelisége a középkorra nyúlik vissza. A ma már Ungvár részét képező Radváncon született Gyöngyösi István (1629–1704) magyar költő, az ugocsai Nyalábvárban működött Ilosvai Selymes Péter, és itt fordította a Bibliát Komjáthy Benedek. Önálló magyar irodalmi arculata azonban a régiónak nem alakult ki, bár a magyar lakosság kisebbségbe kerülésétől kezdődően beszélhetünk kárpátaljai magyar irodalomról. A csehszlovák korszak jelentős alkotói közé tartozott Tamás Mihály és Sáfáry László, a szovjet korszakban Balla László és Kovács Vilmos, majd a hatvanas évek végétől egy fiatalabb nemzedék tagjai alkottak figyelemre méltót. Az elmúlt esztendőkben közülük hárman – Balla D. Károly, Vári Fábián László és Nagy Zoltán Mihály – József Attila-díjban részesültek, Berniczky Éva elsőkötetesként pedig Déry Tibor-díjat kapott (később Márai-díjban is részesült). További jelentős alkotók: Fodor Géza, Füzesi Magda (nemrégiben áttelepült Magyarországra), Penckófer János. Újabban 2010-es regénye okán méltán irányult a figyelem Brenzovics Mariannára.

Az ukrajnai írószövetség kárpátaljai szervezete mintegy ötvenes taglétszámú, köztük jelenleg tíznél kevesebb magyar alkotót tartanak számon. Van külön szervezete is a magyar íróknak, ez utóbbi önálló alakulatként az anyaországi Magyar Írószövetség határon túli csoportját képezi, közel húszas taglétszámmal. Elnöke Vári Fábián László. Saját irodalmi folyóiratuk a negyedévenként megjelenő Együtt, főszerkesztője Nagy Zoltán Mihály.

Említésre érdemes továbbá a Balla D. Károly által létrehozott Kettenklub című internetes irodalmi portál.

A szépirodalom mellett a kárpátaljai magyar alkotók a nyelvészet (Csernicskó István, Beregszászi Anikó), a szociográfia, tájkutatás, honismeret és demográfia (Dupka György, Horváth Sándor, Molnár D. István), az irodalom-történet és -kritika (Gortvay Erzsébet, Penckófer János, Balla D. Károly) műfajában is alkotnak, illetve jelentős a vidék magyar újságíróinak a száma.

Turizmus, látnivalók

Műemlékek

Kárpátalja fő látnivalói a várak és várromok. A legjelentősebbek a munkácsi és az ungvári vár, de a huszti vár, a nagyszőlősi Kankó vár, a királyházai Nyalábvár, a nevickei, a szerednyei, a kovászói vár, Baranka vár, a Bodoló vár, a dolhai vár, a gerényi vár, a Tóvár és a viski vár szintén érdekes látnivalóként szolgálnak. Sajnos jelentős részük elhanyagolt állapotban van.

Számos templom is turisztikai látnivalóként szolgál. A román kori templomok közül a legjelentősebb az Ungvár egyik külvárosában álló gerényi rotunda (körtemplom), itt találhatóak Kárpátalja legszebb középkori freskói. A gótikus stílus szép emléke a beregszászi és a munkácsi katolikus templom, a barokk stílusé pedig az ungvári püspöki székesegyház és a munkácsi bazilita templom és kolostor épületegyüttese. A festett fakazettás mennyezetű falusi templomok közül a legszebbek Csetfalván, Szalókán, Visken és Técsőn láthatóak. A hegyvidéken számos fatemplom található, amelyek a ruszin népi építészet csúcsának számítanak. Kárpátalja hajdan nagyszámú zsinagógájából mára csak néhány maradt fenn. Ezek közül is kettő érdemel figyelmet, az ungvári és a huszti zsinagóga.

Kárpátalján számos kastély is található. Ezek közül a beregvári Schönborn-kastély a legszebb, de érdemes megnézni a nagyszőlősi Perényi-kastélyt, a szentmiklósi Rákóczi-kastélyt, a beregszászi Bethlen–Rákóczi-kastélyt és a munkácsi Rákóczi-kastélyt („Fehér ház”) is.

Természeti látnivalók

• Szinevéri-tó
• Sipot vízesés
• Trufanec vízesés
• Hóvár
• Nárciszok völgye

Képek

• 
  Tábla Kárpátalja keleti határán, a Tatár-hágón
• 
  Munkács
• 
  Ungvári skanzen
• 
  Ungvári görögkatolikus székesegyház
• 
  A Szelmenci székelykapu az ukrán-szlovák határállomásnál Kisszelmencnél
• 
  A munkácsi vár
• 
  Az ungvári vár
• 
  A szerednyei vár

Nagyítás

Munkács panorámája

Lásd még

• Ruszinföld
• Ukrajna magyar emlékei, látnivalói
• Kárpátalja települései

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Kárpátalja témájú médiaállományokat.

• Magyarországi Kárpát Egyesület leírása Archiválva 2012. április 6-i dátummal a Wayback Machine-ben
• "hogy a magyarság ne vesszen el nyomtalanul ezen a vidéken" (MEK)
• Kárpátalja évszámokban, 1867-2010. Хроніка Закарпаття, 1867-2010 (MEK)
• Sebestyén Zsolt: Kárpátalja helységnevei, Nyíregyháza, 2020, ISBN 978-973-0-31294-2
• Fedinec Csilla: A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája, 1918–1944; Fórum Intézet–Lilium Aurum, Galánta–Dunaszerdahely, 2002 (Nostra tempora)
• Kállai Szabolcs–Köteles Viktória–Bíró András: Kárpátalja száz csodája; Totem, Bp., 2009 (Rejtőzködő értékek nyomában)
• Kárpátalja; szerk. Baranyi Béla; MTA RKK–Dialóg Campus, Pécs–Bp., 2009 (A Kárpát-medence régiói)
• Kárpátalja, 1919–2009. Történelem, politika, kultúra; főszerk. Fedinec Csilla, Vehes Mikola; Argumentum–MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézete, Bp., 2010
• "Verecke híres útján jöttem én...". Kárpátaljai honismereti és irodalmi gyűjtemény; szerk., jegyz. Zubánics László; Intermix, Ungvár–Bp., 2010 (Kárpátaljai magyar könyvek)
• Cséka György–Gazda Albert: Kárpátalja; Jószöveg Műhely, Bp., 2012
• Budai Ákos–Elbe István–Tóth Anikó: Kárpátalja; Ketzal, Bp., 2013 (Magyar szemmel)
• Kovács Sándor: Verecke, a honfoglalás kapuja. Kárpátalja középső térségének kalauza; Romanika, Bp., 2015
• Dupka György: Kárpátalja magyar művelődéstörténete. Kultúrtörténeti fejezetek Trianontól napjainkig. Művelődéstörténeti-szociográfiai hatásvizsgálat levéltári források, dokumentumok alapján; Intermix, Ungvár–Bp., 2017 (Kárpátaljai magyar könyvek)
• Dupka György: A nagy háború emlékezete Kárpátalján, 1914–1918. Haditettek, hősök, haditemetők, emlékművek, népemlékezet és ünnepségek; Intermix, Ungvár–Bp., 2018 (Kárpátaljai magyar könyvek)
• Csatáry György: A Rákóczi-kor emlékhelyei Kárpátalján; RIK-U, Beregszász–Ungvár, 2020
• A Tiszától a Sajóig. Észak-Magyarország, a Kelet-Felvidék és Kárpátalja; szerk. Godzsa Anikó; Oktatási Hivatal, Bp., 2021
• Nemzetiségi parlamenti képviselet. Szerk. Bárdi Nándor, Gyurcsík Iván. Budapest, Országház Könyvkiadó, 2022.
• Áron Máthé: The Ukrainian Puzzle – Hungary’s Perspective on a Changing Neighbour, Alapjogokért Központ, Budapest, 2023 ISBN: 978-615-6475-08-1