Wikipédia

Kocsis Zoltán

(1952–2016) zongoraművész, karmester és zeneszerző
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. január 5. 5 változtatás vár ellenőrzésre.

Kocsis Zoltán (Budapest, 1952. május 30. – Budapest, 2016. november 6.) kétszeres Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, karmester és zeneszerző, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar főzeneigazgatója (1997–2016), érdemes és kiváló művész, a kortárs magyar zene egyik legnagyobb alakja.

Kocsis Zoltán
Stekovics Gáspár felvétele
Stekovics Gáspár felvétele
Életrajzi adatok
Születési névKocsis Zoltán Ottó
Született1952. május 30.[3][4][5][6][7]
Budapest
Elhunyt2016. november 6.[1]
(64 évesen)
Budapest[2]
SírhelyFarkasréti temető
Házastársa
GyermekeiKocsis Krisztián Zoltán
IskoláiLiszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (–1973)
Pályafutás
Műfajokkomolyzene
Aktív évek1957–2016
EgyüttesNemzeti Filharmonikus Zenekar
Hangszerzongora
Díjak
Tevékenységkarmester, zeneszerző
Kocsis Zoltán aláírása
Kocsis Zoltán aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Kocsis Zoltán témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

szerkesztés
 
20 éves korában (Urbán Tamás felvétele)

Hároméves korában kezdett el zongorázni.[8] 1957–1963 között a Fővárosi Zeneiskola Szervezetben, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zongora szakán tanult Kadosa Pál és Rados Ferenc tanítványaként. Nemzetközi ismertséget 18 éves korában szerzett, amikor a Magyar Rádió Beethoven-versenyét megnyerte. 21 évesen megkapta a legrangosabb zenei kitüntetést, a Liszt Ferenc-díjat. Néhány év alatt meghívás meghívást követett a világ minden jelentős zenei központjába és fesztiváljára. Huszonöt évesen megkapta a magyar állam által adható legmagasabb kitüntetést, a Kossuth-díjat, és fellépett a világ számos vezető zenekarával, mint például a Berlini Filharmonikusok, a Royal Filharmonikus Zenekar, a Bécsi Filharmonikusok, a Chicagói Szimfonikus Zenekar, a San Franciscó-i Szimfonikus Zenekar.

Rendszeres sztárvendége volt több fontos fesztiválnak, többek között Edinburgh, Párizs, Tours, Luzern, Salzburg, Prága, Menton, és olyan ismert karmesterekkel dolgozott, mint Claudio Abbado, Christoph von Dohnányi, Edo de Waart, Charles Mackerras, Ferencsik János, Lovro von Matačić, Charles Dutoit, Herbert Blomstedt és Michael Tilson Thomas.

1982–83-ban a Mozgó Világ folyóirat zenei rovatának vezetője volt.

1983-ban Fischer Ivánnal megalapította a Budapesti Fesztiválzenekart. 1984-ben az Érdemes művész címet, hat évvel később a Kiváló művész címet is megkapta. 1987-től, karmesteri pályája mellett, komponált is.

A Denon, a Hungaroton, a Nippon Columbia, a Phonogram és a Quintana lemezcégek részére készített több felvétel után hosszú éveken át a Philips Classics exkluzív művésze volt.

Kocsis Zoltán 1997 őszétől a Nemzeti Filharmonikus Zenekart vezette. Az eltelt években a Nemzeti Filharmonikusokkal Európa számos országában, valamint Japánban és az Egyesült Államokban szerepelt. A közönség mindenütt világsztárokat megillető lelkesedéssel ünnepelte.

2005-ben másodjára is megkapta a Kossuth-díjat. 2006 decemberében a Hungaroton gondozásában és Kocsis Zoltán vezetésével útjára indult az új Bartók összes kiadás. A sorozatban megjelenő CD-k közül többet rangos nemzetközi díjakkal (MIDEM Classical Award, Diapason d’or, Pizzicato Supersonic-díj) tüntettek ki.

2010. január 16-án mutatták be a Művészetek Palotájában Arnold Schönberg Mózes és Áron című operáját, amelynek harmadik felvonását Kocsis Zoltán komponálta meg. Minden év május 30-án megtartott születésnapi koncertjének bevételét élete végéig a Gyermekmentő Szolgálatnak ajánlotta fel.

2012. szeptember 21-én életmentő szívműtéten esett át.[9] 2016. november 6-án hosszú betegség után elhunyt.[10]

Művei

szerkesztés

A zeneszerző Kocsis Zoltán a hetvenes évektől lépett közönség elé. Működése sokáig a Simon Albert által alapított Új Zenei Stúdióhoz és az általa képviselt zenei gondolkodásmódhoz kapcsolódott, bizonyos kompozíciói azonban túlmutatnak a Stúdió esztétikáján. Legfontosabb művei: Bemutató (1976), Fészek (1975–76); Utolsó előtti találkozás (1981); 33 December (1983); Kopogtatások – A vacsora – Kiállítás (operák, 1984–85, az opera terveken Pilinszky Jánossal közösen dolgozott); Mementó (gyászzene Csernobil áldozatainak emlékére, 1986); Utolsó találkozás (1990, az Amadinda ütőegyüttes számára).[11]

Zenei publicisztikái a Holmi folyóiratban

szerkesztés

Tagja volt a Holmi szerkesztőbizottságának, s rendszeresen publikált a folyóiratban. A Zeneakadémia rektora, Vigh Andrea szerint „írásai a zenei érzékenység, a zenetörténeti jártasság és a míves fogalmazásmód különleges ötvözetei, a zenei publicisztika magasiskolái.”[1]

Felvételei

szerkesztés
 
Emléktáblája Budapest XIII. kerületében, gyermekkora lakhelyén
 Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!
  • Mozart: Concerti for Two And Three Pianos – Hungaroton, 1973[12]
  • Bartók – Allegro barbaro / Szvit Op. 14. / Szonáta Hungaroton,1978[12]
  • Schubert – Chopin – Liszt – Rachmainov – Bartók Hungaroton SLPX 12239-1980[12]
  • Wolfgang Amadeus Mozart: Piano Sonatas – Kocsis Zoltán 1980[13]
  • Bartók / For Children – Hungaroton, 1981[12]
  • Megnyitó hangverseny, (Bartók) Partner: Ránki Dezső Hungaroton SLPX-12400, 1981[12]
  • Claude Debussy: Debussy: Hősi bölcsődal & E-dúr arabeszk – Kocsis Zoltán 1984[14]
  • Piano Duets by Mozart, Ravel and Brahms – Kocsis Zoltán és Ránki Dezső – Hungaroton, 1987[12]
  • Bartók: The Works for Piano & Orchestra Kocsis Zoltán és Fischer Iván – Hungaroton, 1990[12]
  • Orchestrations by Kocsis Zoltán – Debussy Elfelejtett ariettái (szoprán Hajnóczy Júlia),a Sarabande, Raveltől a teljes Couperin sírja. Nemzeti Filharmonikusok – Hungaroton, 2003[12]
  • Dohnányi – Debussy – Kocsis – Rahmanyinov AMG, 2004
  • Hommage à Fritz Kreisler ( Kelemen Barnabás hegedű) BMC, 2017[15]
  • A Bartók Új sorozat kiadványai
    • Román táncok (karmester)
    • Rapszódia hegedűre és zenekarra; Hegedűverseny (karmester – Kelemen Barnabás hegedű)
    • Zene húros hangszerekre, ütőkre és celesztára (karmester)
    • Bartók Új Sorozat: I. és II. hegedű-zongoraszonáta – Szonáta hegedűre(Kelemen Barnabás hegedű, Kocsis Zoltán zongora, Hungaroton, HSACD 32515 (2012)[16]
  • Zoltán Kocsis - Complete Philips Recordings (2022. február 4.) Decca 485 1589 (26 CD)

Jelentősebb díjak, elismerések

szerkesztés
 
Emléktáblája Budapest XV. kerületében, az újpalotai Nyírpalota út 33. sz. ház falán

Családja

szerkesztés

Első felesége Hauser Adrienne zongoraművésznő volt, akinek tőle két gyermeke született: Márk (1987) és Rita (1988). Második felesége Tóth Erika zongoraművésznő volt. Két gyermekük született, az egyik Kocsis Krisztián (1997) zongoraművész.[23][24][25]

Emlékezete

szerkesztés

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ Meghalt Kocsis Zoltán zongoraművész, karmester, a Nemzeti Filharmonikusok vezetője. © 1999-2023 Index.hu Zrt., 2016. október 6. (Hozzáférés: 2016. november 7.)
  2. ↑ Zoltán Kocsis (1952–2016) imdb
  3. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  4. ↑ Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ Brockhaus (német nyelven)
  6. ↑ BnF-források (francia nyelven)
  7. ↑ Musicalics (francia, holland, angol, német, olasz és spanyol nyelven)
  8. ↑ Kocsis Zoltán: Meg kellett küzdenem a magam igazságáért. Origo.hu
  9. ↑ Sikeres szívműtét hajtottak végre Kocsis Zoltánon. origo.hu, 2012. szeptember 21. (Hozzáférés: 2013. január 24.)
  10. ↑ Meghalt Kocsis Zoltán, a Nemzeti Filharmonikusok vezetője. Index.hu, 2016. november 6. (Hozzáférés: 2016. november 6.)
  11. ↑ „Egy zseni a géniuszok körében – Új Ember”, Új Ember, 2016. december 6. (Hozzáférés: 2018. szeptember 2.) (hu-HU nyelvű) 
  12. ↑ a b c d e f g h Kocsis Zoltán összes kiadott albuma (90) – Hungaroton. [2020. október 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 26.)
  13. ↑ Wolfgang Amadeus Mozart: Piano Sonatas. [2018. augusztus 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 26.)
  14. ↑ Claude Debussy: Debussy: Hősi bölcsődal & E-dúr arabeszk. [2018. augusztus 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 26.)
  15. ↑ Az utolsó felvétel. Diósd Phoenix Stúdió 2016. augusztus 6–14.)
  16. ↑ Bartók Új Sorozat: I. és II. hegedű-zongoraszonáta – Szonáta hegedűre. [2018. augusztus 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 26.)
  17. ↑ Díszpolgárok = kerületünk.ujbuda.hu (Hozzáférés: 2019. április 29.)
  18. ↑ BMC-Művészadatbázis. (Hozzáférés: 2009. szeptember 15.)
  19. ↑ Strandolós városavató Zamárdiban. [2014. augusztus 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. december 29.)
  20. ↑ Kocsis Zoltán Budapest díszpolgára
  21. ↑ Az elismerést Kamuti Jenő adta át, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar hangverseny előtt, a Művészetek Palotájában. Időpont: 2016. május 12.
  22. ↑ (2017. március) „Akikre büszke Erzsébetváros”. Erzsébetváros 2017 (3), 16. o. ISSN 2062-5812. 
  23. ↑ Kocsis Zoltán karmester, zongoraművész, HVG, 2005. március 23.
  24. ↑ Kocsis Zoltán fia mindenkit lenyűgözött, Kulturpart.blog.hu, 2013. június 3.
  25. ↑ Kocsis Krisztián, Győri Filharmonikus Zenekar, 2014
  26. ↑ XV Media. [2021. december 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. június 2.)
  27. ↑ Pécsett próbatermet neveztek el az egy éve elhunyt Kocsis Zoltánról, mno.hu. (Hozzáférés: 2017. november 11.)
  28. ↑ A magyar klasszikus zene napja: 70 éve született Kocsis Zoltán. zeneakademia.hu. Zeneakadémia (2022. május 30.) (Hozzáférés: 2022. május 30.)

Források

szerkesztés

További információk

szerkesztés
  • Kocsis Zoltán; szöveg Fáy Miklós, fotó Gordon Eszter; Korona, Budapest, 2004 (Vendégségben)
  • Juhász Előd: Kocsis Zoltán. Beszélgetéseink tükrében. 40 év interjúi; Nap, Budapest, 2011 (Álarcok)
  • Zene, zene, zene. Kocsis Zoltán zongoraművész, karmesterrel beszélget Simon Erika; Kairosz, Budapest, 2011
  • Kocsis Zoltán – Juhász Előd mikrofonja előtt. Nap Kiadó, 2011
  • Juhász Előd: Kocsis Zoltán. Utolsó beszélgetés, 2012–2016; Nap, Budapest, 2016 (Álarcok sorozat)
  • Juhász Előd: Kocsis Zoltán – Emlékmozaikok, képek, hangulatok, Scolar Kft., 2017
  • Koppány Zsolt: Volt egyszer egy Kocsis Zoltán. Hosszú évtized egy géniusz közelében. Esszénovella-füzér; L'Harmattan, Budapest, 2018
A lap eredeti címe: „https://hu.wiki.x.io/w/index.php?title=Kocsis_Zoltán&oldid=26757786”