Wikipédia

Nagyszalonta

város Romániában, Bihar megyében
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. április 8.
Nem tévesztendő össze a következővel: Újszalonta (Nagyszalontának a trianoni békeszerződés után Magyarországon maradt határrészéből 1924-ben alakult község, melynek neve 1940-ig Nagyszalonta volt).

Nagyszalonta (románul Salonta, korábban Salonta Mare, németül Großsalontha) város Romániában, Bihar megyében. Neve a szláv Suleta családnévből ered, amely a Sulimir személynévből származik.

Nagyszalonta (Salonta, Großsalontha)
A Csonkatorony és az Arany Palota
A Csonkatorony és az Arany Palota
Nagyszalonta címere
Nagyszalonta címere		 Nagyszalonta zászlaja
Nagyszalonta zászlaja
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeBihar
Rangmunicípium
KözségközpontSalonta
PolgármesterTörök László (RMDSZ)
Irányítószám415500
SIRUTA-kód26975
Népesség
Népesség15 792 fő (2021. dec. 1.)[1]
Magyar lakosság8387 (53%, 2021)[2]
Népsűrűség94,88 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság90 m
Terület166,44 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 48′, k. h. 21° 39′46.800000°N 21.650000°EKoordináták: é. sz. 46° 48′, k. h. 21° 39′46.800000°N 21.650000°E
Nagyszalonta weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyszalonta témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Elhelyezkedése

szerkesztés

Nagyváradtól 38 km-re délnyugatra a Köles-ér partján fekszik, a DN79-es (Nagyvárad—Arad) főúton, a román–magyar országhatártól keletre, 14 km távolságra közúton a Nagyszalonta–Méhkerék határátkelőtől. A város területén ágazik ki a DN79B (Nagyszalonta–Méhkerék) főút.

Nagyszalonta vasútállomásán áthalad a Temesvár–Arad–Nagyvárad-vasútvonal (CFR 310-es vasúti fővonal), továbbá itt ágazik el a Békéscsaba–Nagyvárad-vasútvonal is. Ekképpen a város vasúti csomópont.

Népessége

szerkesztés

1910-ben 15 943 lakosából 15 206 magyar (95,38%) és 650 román volt.

2002-ben 18 074 lakosából 10 335 magyar (57,18%), 7267 román, 379 cigány és 93 egyéb nemzetiségű volt.

2011-ben 17 042 lakosából 10 079 magyar (59,1%), 6584 román, 290 cigány, 89 egyéb anyanyelvű.[3]

A település népességének változása:

A népesség alakulása 1912 és 2021 között
Lakosok száma
15 514
15 297
14 447
16 276
17 754
19 746
20 660
18 074
17 735
15 792
1912193019481956196619771992200220112021
Adatok: Wikidata

Története

szerkesztés

Nagyszalonta és környéke már a honfoglalás előtt is lakott hely volt. A településtől nyugatra halad el a szarmaták által 324 és 337 között épített, az Alföldet körbekerülő Csörsz-árok (vagy más néven Ördögárok) nyomvonala.

Nagyszalonta a 16. századig jelentéktelen községnek számított, melynek ősi birtokosa a Toldy család volt. 1241-ben a tatárok pusztították el, de hamarosan újraépült. 1332-ben a pápai tizedjegyzék már egyházas helyként említette Zalancha, Zalanta néven. 1337-ben a pápai tizedjegyzék adatai szerint papja 8 garas pápai tizedet fizetett. 1433-ban a Toldyakon kívül a Nadaby család is birtokos volt itt. 1552-ben a község összesen 13 és fél pusztából állt. 1556-tól a század végéig az erdélyi fejedelmek fennhatósága alá tartozott. 1598-ban a Nagyvárad alól eltakarodó török hadak pusztították el. Ezután majd nyolc évig lakosok nélkül állt.

1606-ban Bocskai István erdélyi fejedelem letelepítési céllal 300 köleséri hajdúnak adományozta a települést, akik megalapították Szalonta városát.[4] 1610-ben Báthory Gábor erdélyi fejedelem a szalontai hajdúknak vámszedési jogot adott. Egy 1618-ból fennmaradt, Jóte Ferenc főkapitánysága alatt Nagy-Szalontán kelt oklevélen látható a szalontai hajdúk első pecsétje, amelyet Bocskaitól nyertek egyéb szabadalmaikkal együtt. A pecsétcímer oroszlánnal viaskodó sast ábrázolt.

A főtéren álló Csonkatorony Szalonta egykori várának őrtornya. A várat 1620 körül kezdték építeni. Azt, hogy 1636-ban már készen volt bizonyítja, hogy a törökök ellen vívott Szalonta környéki harcokban már említették: ez év október 6-án I. Rákóczi György itt verte meg a törököket, akik Bethlen Istvánt akarták visszaültetni Erdély fejedelmi trónjára. Hajdú lakosai 1631-ben és 1632-ben I. Rákóczi Györgytől több pusztára nyertek adománylevelet. 1658-ban a lakosok a várat és a községet, a törökök közeledtének hírére, II. Rákóczi György fejedelem parancsára lerombolták, nehogy török kézbe kerüljön, és a községből minden jószággal elmenekültek. Várából mára csak a csonka torony maradt fenn. Az így pusztán maradt község csak a század végén kezdett ismét benépesülni, és 1695-ben már ismét szervezkedett.

1702-ben I. Lipót császár herceg Esterházy Pál nádornak adta zálogba, 1745-ben pedig Mária Terézia Esterházy Pál Antal hercegnek adományozta.

A 18. század végén és a 19. század elején még körülbelül 200 nemes család lakta a várost, melynek állattenyésztése már a múlt század elején európai hírű volt.

Ősi egyháza a mai református templom helyén állt, akkoriban a váron belül, kőfallal és védőtornyokkal volt megerősítve.

Az 1920-as évek elején a trianoni békeszerződés keretében Romániához került, egy külső településrész azonban Újszalonta néven Magyarországnál maradt. 1940-ben a második bécsi döntésnek köszönhetően az egész település visszakerült Magyarországhoz, de 1944-ben a szovjet hadsereg foglalta el és 1947-től újra Romániához tartozott.

2001-ben kapott municípiumi rangot.[5]

 
Nagyszalonta (Szalonta) egy 1782–1785-ből való térképen

Nagyszalontához tartoztak egykor Barmód, Andacs, Cserepes, Kölesér és Atyás puszták, valamint határában állt Mező-Panasz és Vásári község is.

Atyás puszta

szerkesztés

Már 1401-ben szerepelt az adóösszeírásokban.

Barmód puszta

szerkesztés

A 13. században egyházas község és a váradi püspök birtoka volt. Egykori temetője a Templomhely nevű dűlőn állt.

Kölesér

szerkesztés

Már a 13. században egyike volt a vármegye legnagyobb vásáros helyeinek; még a 16. században is a köleséri kerület központjaként szerepelt, nagy kiterjedésénél fogva kis- és nagyköleséri kerület néven.

Kölesér nevét 1273-ban említette először oklevél, mint püspöki birtokot. IV. László király eltaszított nejének, Izabella Erzsébetnek egy hártyára írott levele is fennmaradt, melyet 1282-ben Köleséren kelteztek. Az 1332. évi pápai tizedjegyzékben papját említik. 1495-ben már iskoláját és annak Zsoldos János nevű tanítóját is említették. 1548-ban Erdély és a kapcsolt részek itt tartottak országgyűlést, melyen jelen volt Fráter György is, mint Erdély kormányzója.

A város egyháza egykor az Egyházdűlő néven emlegetett helyen állt. Várdomb nevű dűlőjén a hagyomány szerint egykor vár állt. A sarkadi határban levő Királymezeje nevű dűlő azonosnak látszik azzal a hellyel, ahonnan 1349. július 17-én Meszesi Demeter váradi püspök egyik levelét írta.

Mező-Panasz

szerkesztés

Egyházas község volt, melynek neve már a 14. század elején a pápai tizedjegyzékben szerepelt.

Vásári

szerkesztés

Nevét a Bölönyi család egyik oklevele Kis- és Nagy-Vásári néven említi. A Vásáry nemzetség ősi, névadó birtoka volt. E családdal volt közeli vérrokonságban Vásári vagy Szügyi Miklós, aki a 14. század közepén esztergomi érsek s Nagy Lajos király egyik kitűnő diplomatája volt. A település egyháza is tekintélyes lehetett, mert 1349-ben VI. Kelemen pápa 100 napos búcsút engedélyezett itt, 1334-ben pedig a pápai tizedjegyzékben két papját is említették.

Látnivalók

szerkesztés
  • Régészeti lelőhely a „Movila trupului” nevű helyen, bronzkori településsel és 10. századi temetkezési hellyel. A romániai műemlékek jegyzékében a BH-I-s-B-00995 sorszámon szerepel.
  • Régészeti lelőhely a „Pata puszta” nevű helyen, 11–12. századi temetkezési hellyel. (BH-I-s-B-00996)
  • A Csonkatoronyban az Arany János Emlékmúzeum és a Városi Galéria található (BH-II-m-B-00997).
  • A központi parkban a városalapító Bocskai István teljes alakos szobra látható.
  • Református temploma mellett Kossuth-szobor áll. (BH-III-m-B-01242)
  • Szoborpark a református templom jobb oldalán: Arany János teljes alakos, valamint Sinka István, Zilahy Lajos, Kulin György és Kiss István mellszobrai.
  • Nagyszalonta „400 éve város” emlékére állított Hajdú emlékmű, az Erzsébet parkban az 1896-os millenniumi ünnepségek alkalmával ültetett két tölgyfa tövében található.
  • Arany János szülőháza helyén tájház működik, emléktáblával megjelölve. A költőóriás eredeti szülőháza 1823-ban leégett,[6] semmilyen nyoma nem maradt, így rekonstruálni sem lehetett. A helyén álló épületet 1908-ban vásárolta meg a nagyszalontai önkormányzat. 1909-ben került emléktábla az épület homlokzatára. Az épületet 2010-ben teljesen felújították és bekapcsolták a turisztikai vérkeringésbe.
  • Zilahy Lajos szülőháza emléktáblával megjelölve
  • Sinka István szülőháza emléktáblával megjelölve
  • Kulin György szülőháza emléktáblával megjelölve

Híres emberek

szerkesztés

Itt született:

 
Arany János mellszobra Nagyszalontán, a Csonkatoronyban található Arany János Emlékmúzeumban (Izsó Miklós alkotása 1862-ből)
 
Tisza István emléktáblája Nagyszalontán

A településen gyűjtött népdalok

szerkesztés
Cím Gyűjtő Év
Aki nem lép egyszerre Kodály Zoltán
Úgy tetszik, hogy jó helyen vagyunk itt Kodály Zoltán 1916
Áll a hajó a Balaton vizében Kodály Zoltán 1916
Serkenj fel, kegyes nép Kodály Zoltán 1916
Á, bé, cé, dé, rajtam kezdé Kodály Zoltán 1916

Testvérvárosai

szerkesztés

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ 2021-es romániai népszámlálás. Nemzeti Statisztikai Intézet
  2. ↑ 2021-es romániai népszámlálás (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet, 2023. (Hozzáférés: 2024. január 21.)
  3. ↑ 2011-es romániai népszámlálás. [2013. május 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 5.)
  4. ↑ Bocskai-terv Archiválva 2008. június 3-i dátummal a Wayback Machine-ben, salonta.net
  5. ↑ LEGE nr.581 din 31 octombrie 2001 privind declararea ca municipiu a oraşului Salonta, judeţul Bihor. Monitorul Oficial, 702. sz. (2001. november 5.)
  6. ↑ Kiss Judit: Képes kötet Arany Jánosról és Szalontájáról. kornikaonline.hu, 2017. április 5. (Hozzáférés: 2019. augusztus 4.)

Források

szerkesztés

További információk

szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wiki.x.io/w/index.php?title=Nagyszalonta&oldid=27045210”