Szabolcs (település)

Szabolcs község Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, a Nyíregyházi járásban. Fő nevezetessége a 950 körül emelt szabolcsi földvár.

Szabolcs
A Mudrány-kúria
Szabolcs címere
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Észak-Alföld
Vármegye	Szabolcs-Szatmár-Bereg
Járás	Nyíregyházi
Jogállás	község
Polgármester	Szloboda László (független)
Irányítószám	4467
Körzethívószám	42
Népesség
Teljes népesség	343 fő (2024. jan. 1.)
Népsűrűség	72,96 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	5,88 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 10′ 15″, k. h. 21° 29′ 33″48.17071, 21.49254
Szabolcs Pozíció Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye térképén
Szabolcs weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szabolcs témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Szabolcs vezér szobra a földvár előtt

Fekvése

Nyíregyházától mintegy 42 kilométerre északnyugatra fekszik, a Tisza bal partján, a vármegye és egyben a Nyírség északnyugati peremén, a Rétközben.

Területe 5,88 négyzetkilométer, északról a Tisza ártéri síksága, a Bodrogköz határolja. Talaj típusos lösz, éghajlata mérsékelten meleg, száraz. Felszínét a régi, feltöltődő állapotban lévő Tisza-meder-maradványok és kisebb mocsarak tagolják. A falu határát a 18. században még nagy kiterjedésű tölgyerdők borították, a folyó partját széles sávban ártéri erdők szegélyezték. Az ármentesítési munkálatokig, a 19. század végéig Szabolcs a földművelés, az állattenyésztés és az erdőhasznosítás mellett halásztelepülés is volt. Napjainkra a határ hetven-nyolcvan százalékát szántóként művelik.

A közvetlen szomszédos települések: északkelet felől Kenézlő, kelet felől Balsa, délnyugat felől Timár, északnyugat felől pedig Zalkod. [Kenézlő és Zalkod a Tisza túlpartján fekszenek, így azokkal a községnek nincs közúti kapcsolata.]

Megközelítése

A vízi utat leszámítva csak közúton érhető el, Timár vagy Balsa érintésével, a 3821-es úton. Az ország távolabbi részei felől a legegyszerűbben a 38-as főút felől közelíthető meg, rakamazi letéréssel (a várostól mintegy 6 kilométerre északra fekszik).

Története

Szabolcs a magyarság egyik legrégebbi települése a Tisza mellett

A falu lakó- és gazdasági épületei a 19. század végéig túlnyomórészt ártéri agyagból, földből és vályogtéglából készültek, tetőfedőként nádat használtak az akkor még csak egyutcás településen.

A földvár a magasból

Szabolcs környékén a véletlen és a régészeti kutatások gazdag, aranyveretes szablyákkal, aranyozott ezüstlemezzel borított tarsolyokkal eltemetett férfi és turulmadarakkal díszített hajfonatkorongos női sírokat hozott a felszínre. Ebből a kutatók arra következtetnek, hogy a 10. század első felében talán éppen Szabolcsban volt az az ötvösműhely, amely ezeket a tárgyakat készítette. S mivel ezek a leggazdagabb 10. századi temetkezések a Kárpát-medencében, többen úgy vélik, hogy itt volt a magyar nagyfejedelmek szállása is. A magyar államalapítással - Géza nagyfejedelem és Szent István korában - keletkezett szabolcsi (Petőfi utcai) temető a falunkról elnevezett királyi vármegye itt kiépült központjában élt várnépek nyugvóhelye volt.

Szent László szobra a szabolcsi református templom kertjében

Az Árpád-kori megyeszékhely - a korabeli város - törvényekből ismert elméleti rekonstrukciója (a vár, az esperesi egyház, vezeklőház, tárházak, börtön, másrészt a váralja keresztelőegyháza, a szökött állatok befogadására szolgáló istállók, a piactér) ma még Szabolcsban csak részben igazolható. 1092. május 20-án I. (Szent) László király elnökletével itt összeült egyházi zsinat határozatai a magyar jogtörténet kiemelkedő alkotása, I. László király I. törvénykönyve néven maradt ránk.

A tatárjárás után - a királyi vármegyerendszer felbomlásával - a szerepét vesztett megyeszékhelyt IV. Béla király 1245-66 között a Szente-Mágócs nemzetség egyik dunántúli ágának adományozza, akik e helyről Szabolcsiaknak, később másik, adományba kapott Zemplén megyei birtokukról Olasziaknak nevezték magukat. A család 1382-ben történt kihaltával a birtok részben visszaszállt a királyra, aki ezt a Zemplén vármegyei eredetű Uporiaknak adta, részben az oldalágak, a Szabolcsiakba benősült, a forrásokban Fügedi-Fuló-Hegyaljai, végül Kisfaludi néven illetett család birtokában maradt. Az utóbbiak ellen 1418-ban és 1445 előtt az Uporiak részéről elkövetett gyilkosság miatt a Fulók a földjeiket a Szabolcs vármegyében birtokos Szakolyiaknak adták el, az Uporiak részeit - azok kihaltával - I. (Hunyadi) Mátyás király foglalta le.

Míg a falunak a Szakolyiak által bírt része az 1735 körüli időkig, a család kihaltáig birtokukban marad, addig a király adományozási jogába tartozó részre az Uporiak leányági örökösei tartottak igényt. Hol több, hol kevesebb sikerrel. Az erősebb fél jogán szerzik meg a szabolcsi birtokrészt a Bátoriak, majd utánuk a Rákócziak, ekkor a falu egyharmad része a tokaji váruradalomhoz tartozik. A török pusztítása, a tokaji vár karbantartásával járó terhek miatt a 17. század végére a település elnéptelenedett.

A Rákóczi-szabadságharc bukása után (1711) ezért kell részben magyar, részben ruszin jobbágyokkal megtelepíteni, s ezzel egy időben - bizonyára pénzbeli megváltás révén - jutott a falu új földesurak, a Garaiak, a Tőrösök s mások birtokába. Ők szintén hozták rokonságukat, így a 19. század elején már nyolc földesúré a falu, akik ott is laknak (Szemere, Mudrány, Tőrös, Dobozy, Peti, Gúthy és Gogh család).

A község az 1900-as években éli ismét a fénykorát. Ekkor építik át teljesen középkori templomát új tornyot illesztve hozzá, s a 16. század második felétől református falu új iskolát is létesít. Mindezt annak a Mudrány Andrásnak a végrendelete teszi lehetővé, aki 1892-ben kúriáját is a református egyháznak adományozza lelkészi lak (parókia) céljára. Sőt az egyházra hagyott földbirtokának a kishaszonbérbe adása lehetővé teszi, hogy a föld nélküli vagy a kisbirtokkal rendelkező falusi lakosság helyben maradjon, s ne az Újvilágban keresse a boldogulás útját.

Az 1880-ban még 651 lelket számoló falu népessége 1960-ra eléri a csúcsot: ekkor 831 fő a lakónépesség. Míg a 20. század első négy évtizedében a Tomory testvérek - a földbirtokos Zoltán, a falu főbírája és Dezsi, a falu református lelkésze - határozták meg a település mindennapjait, addig 1950 után a termelőszövetkezet lett a falu munkaadója. Ennek összevonása a szomszéd timárival, 1969-ben az önálló közigazgatás, 1976-ban az általános iskola elvesztése és a timárival való egyesítése oda vezetett, hogy a fiatalság a falut elhagyta, máshol letelepedve talált munkahelyre. Szabolcs az idősek faluja lett, lélekszáma alig 460 fő.

Igaz, kétszer a háború is átvonult a falun. 1919. július végén a Tanácsköztársaság katonái itt keveredtek tűzharcba az egyik bevonuló román hadosztállyal, s ez súlyos károkat okozott a református templomépületben, a tanítói lakban és a lelkészi lakásban. 1944. október végén pedig egy visszavonuló német alakulat felrobbantotta a templom tornyát, szerencsére a középkori templomépület nem dőlt romba, csak erősen megrongálódott. Akkor egy hónapig állt a Tisza vonalán a front, a lakosságot kitelepítették, javaikat a megszálló román és szovjet katonaság felélte.

Ma Szabolcs a múltjából él. Az 1969-ben megkezdett régészeti kutatások nyomán a 11-13. századi megyeszékhely fennmaradt emlékei beépültek előbb a mai vármegye - Szabolcs-Szatmár-Bereg -, majd az ország köztudatába. Ennek nyomán sor került a 11. századi alapítású, háromhajós román kori templom műemléki helyreállítására (1975-80), a Kárpát-medence egyik legjobb állapotban fennmaradt földvárának a karbantartására (1992 óta folyamatos munkával), a volt református parókia rendbetételére (1978-80) és múzeumi célú bemutatására. Ezek vonzzák ma Szabolcsba az idegent, ám a fogadás infrastruktúrája még éppen csak alakulófélben van. S ott vannak a Tisza regényes szépségű egykori holtágai, a Kerek-tó, a Kis-Tisza, amelyek jelentős természeti értéket képviselnek. Szabolcs jövője ezek megőrzésén, élményszerű bemutatásán és propagandáján múlik.

Közélete

Polgármesterei

• 1990–1994: Lakatos Dénes (független)
• 1994–1998: Lakatos Dénes (független)
• 1998–2002: Lakatos Dénes (független)
• 2002–2006: Lakatos Dénes (független)
• 2006–2010: Lakatos Dénes (független)
• 2010–2014: Csegei László (független)
• 2014–2019: Csegei László (független)
• 2019–2024: Csegei László (független)
• 2024– : Szloboda László (független)

Csegei László polgármester 2024 augusztusában – jóval azután, hogy a június 9-i önkormányzati választáson újraválasztották, de még bőven azelőtt, hogy új mandátuma október 1-jével érvénybe lépett volna – lemondott posztjáról. Lemondásával egyidejűleg azt is bejelentette, hogy a júniusban elnyert mandátumát sem fogja felvenni; a település irányítását ezért ügyvezető polgármesterként az alpolgármester vehette át, október 1. után pedig erre az újonnan felállt képviselő-testület korelnöke vált jogosulttá. Az aktus miatt szükségessé vált időközi választást október 20-án tartották meg, egyetlen polgármesterjelölttel.

Népesség

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2024 között

Lakosok száma	372	382	413	409	335	347	343
	2013	2014	2015	2021	2022	2023	2024

Adatok: Wikidata

2001-ben a település lakosságának 99%-a magyar, 1%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 98,8%-a magyarnak, 5,5% cigánynak mondta magát (1,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 31,6%, református 44,6%, görögkatolikus 14,8%, evangélikus 1,4%, felekezeten kívüli 1,7% (5,8% nem válaszolt).

2022-ben a lakosság 87,5%-a vallotta magát magyarnak, 2,1% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (12,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 20,9% volt római katolikus, 28,1% református, 9% görög katolikus, 0,9% evangélikus, 0,3% egyéb keresztény, 5,4% felekezeten kívüli (35,5% nem válaszolt).

Nevezetességei

A szabolcsi földvár

• Mudrány-kúria: 18. századi késő barokk épület. Benne helytörténeti kiállítás látható.
• Szabolcsi földvár: a 9-10. században épült. Falai hatalmas területet zárnak körül, melynek növényzete védett.
• Református templom: eredetileg a 11. században, román stílusban épült. A 14. században újjáépítették, gótikus nyíláskeretekkel látták el. Műemléki helyreállítását 1978-ban fejezték be.

Források

• Németh Péter, Szabolcs ( 100 magyar falu könyvesháza). Bp. 1997
• ↑ KMTL-Németh Péter: Korai magyar történeti lexikon : 9–14. század. Főszerk. Kristó Gyula. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1994. 614. o. ISBN 963 05 6722 9

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Szabolcs (település) témájú médiaállományokat.

• Szabolcs az utazom.com honlapján
• Szabolcs a nefelejts.com-on Archiválva 2006. november 21-i dátummal a Wayback Machine-ben