Vályi Gyula
Vályi Gyula (Marosvásárhely, 1855. január 25. – Kolozsvár, 1913. október 13.) matematikus, egyetemi tanár, a kolozsvári egyetem professzora, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, Vályi Károly fia, Vályi Gábor öccse.
| Vályi Gyula | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1855. január 25. Marosvásárhely |
| Elhunyt | 1913. október 13. (58 évesen) Kolozsvár |
| Sírhely | Házsongárdi temető |
| Ismeretes mint | matematikus |
| Szülei | Vályi Károly |
| Iskolái | |
| Pályafutása | |
| Szakterület | matematika |
| Kutatási terület | parciális differenciálegyenletek, projektív és analitikus mértan, számelmélet |
| Tudományos fokozat | doktor, 1880 |
| Munkahelyek | |
| Kolozsvári M. Kir. Ferenc József Tudomány- egyetem | nyilvános rendes tanár |
| Akadémiai tagság | MTA; l. 1891 |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vályi Gyula témájú médiaállományokat. | |
Élete és munkássága
szerkesztésA Vályi család a Dózsa család leszármazottja.[1] Jogi végzettségű édesapja, Vályi Károly, Marosvásárhely törvényszéki bírája és a helyi református egyházközség kurátora volt, édesanyja, Dósa Ráchel pedig, a marosvásárhelyi Református Kollégium első jogi professzorának, Dósa Gergelynek volt a lánya.
Vályi Gyula hároméves korában lábtörést szenvedett, és a baleset utáni hibás orvosi kezelés miatt élete végéig sétabot használatára kényszerült. 1861 őszétől 1873-ig a marosvásárhelyi Református Kollégiumban tanult. Már gimnáziumi évei alatt jelentkezett szembetegsége.
A kolozsvári tudományegyetem matematika- és természettudományi karán tanult, ahol leginkább Martin Lajos és Réthy Mór előadásai hatottak rá. 1877-ben matematika-fizika szakos tanári oklevelet szerzett. Ezt követően kétéves ösztöndíjat kapott a berlini egyetemre, ahol többek között Karl Weierstrass előadásait látogatta. 1880 tavaszán Vályi visszatért Erdélybe és ugyanebben az évben doktori fokozatot szerzett A másodrendű partialis differentialis egyenletek elméletéhez című dolgozatával. 1881-ben a kolozsvári egyetemen magántanárrá, 1884-ben a matematika és fizika nyilvános rendkívüli tanárává, 1887-ben az elemi matematika nyilvános rendes tanárává nevezték ki. 1911-ben szembetegsége miatt nyugállományba vonult, feladta házát, és bátyja, az egyetem jogi karán tanító Vályi Gábor házában élt 1913-ban bekövetkezett haláláig.
Kutatási területe a parciális differenciálegyenletek, projektív és analitikus mértan, elemi matematika, illetve a számelmélet volt. Értekezései a Matematikai és Természettudományi Értesítőben, a Crelle-féle Journalban és más hazai és külföldi szaklapokban jelentek meg. Legtöbb dolgozatát a projektív geometria körében írta, elsősorban a többszörös perspektivitás és a polárreciprocitás tulajdonságairól a vizsgálatával foglalkozik. A Bolyai-hagyaték kutatásában is jelentős érdemeket szerzett. Szénássy Barna szerint: „Kétségtelenül Vályi Gyula buzgó munkásságának köszönhető, hogy Brassai Sámuel minden gáncsoskodása ellenére Kolozsvár a Bolyai-kultusz fellegvára lett, és hogy kartársai és tanítványai közül többen is eredményesen vettek részt a két Bolyai megismertetésének munkájában.”
A Magyar Tudományos Akadémia 1891-ben levelező taggá választotta.
Emlékezete
szerkesztésHalálakor a Kolozsvári Hírlap nekrológja hosszasan sorolja érdemeit: „Kitűnő professzor volt, és általában párját ritkító lelkiismeretességgel, pontossággal töltötte be egész életén keresztül minden kötelességét. Szerette a zenét és a szépirodalmat. Ott volt minden hangversenyen, felolvasáson. Gyakran járt színházba. Az utóbbi években annyira meggyöngülvén szemei, hogy olvasni már nem tudott, rendes felolvasót tartott, és így maradt kontaktusban a hazai és külföldi irodalom jelesebb termékeivel. ... Derűs kedélyű, nemes szívű ember volt, aki sok jót tett másokkal, és mindenkor az elsők között hozta meg a maga anyagi áldozatát jótékonysági és egyéb közcélokra.”[2]
Temetésén Ravasz László hirdette az igét.[3]
1994-ben Marosvásárhelyen Vályi Gyula Matematikai Társaság alakult.[4] 2004. november 11–12-én Kolozsváron Vályi Gyula-emlékkonferenciát szerveztek az EME keretében.[5]
2007-ben a kolozsvári Majális (ma Republicii) utca 20. szám alatti házon (amely ma a vasúti kórház tulajdona) román és magyar nyelvű emléktáblát helyeztek el.[2] A magyar nyelvű tábla szövege:
- „Ebben a házban lakott élete utolsó éveiben VÁLYI GYULA (1855–1913) hírneves matematikus, a kolozsvári egyetem tanára, a Bolyai-geometria népszerűsítője”
A román nyelvű tábla szövege:
- „În această casă a locuit renumitul matematician GYULA VÁLYI (1855–1913) profesor la universitatea din Cluj, propagatorul geometriei neeuclidiene a lui János Bolyai.”
2012. május 25-én a Vályi Gyula Matematikai Társaság kezdeményezésére és hathatós támogatásával szobrot emeltek tiszteletére a marosvásárhelyi vár mellett. A szobor alkotója Miholcsa József.[6]
Sírja a kolozsvári Házsongárdi temető II. b. parcellájában van.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Gondolatok Dózsa György származásáról. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. augusztus 8.)
- ↑ a b Kása Zoltán. „Vályi Gyula temetése”. Műszaki Szemle 2007 (37). [2013. december 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 8.)
- ↑ A temetési igehirdetés megtalálható Ravasz László: Látások könyve, Budapest 1924. 288. k. lapján.
- ↑ Vályi Gyula Matematikai Társaság honlapja
- ↑ Vályi Gyula Emlékkonferencia, EME, 2004. nov. 11-12. Kolozsvár (Csak elektronikus formában érhető el.)
- ↑ Székelyhon.ro
Források
szerkesztés- Bokor József (szerk.). Vályi, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- Weszely Tibor: Vályi Gyula élete és munkássága, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1983.
- Weszely Tibor: 150 éve született Vályi Gyula. Archiválva 2013. augusztus 18-i dátummal a Wayback Machine-ben In: Természet Világa. 136. évf. 1. sz. 2005. január
- Életrajzi adatai. Vályi Gyula Matematikai Társaság. [2012. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 4.)
További információk
szerkesztés- Oláh-Gál Róbert: Vályi Gyula szülőháza és az első marosvásárhelyi postahivatal, Népújság, 2004. július 6. Online hozzáférés
- Gaal György: Egyetem a Farkas utcában. A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem előzményei, korszakai és vonzatai. Kolozsvár: Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Egyesület. 2001. ISBN 973-0-02284-4 Online hozzáférés
- Székedi Ferenc: Légcsavar, Új Magyar Szó, 2012. június 7.
- Weszely Tibor: Ravasz László búcsúbeszéde Vályi Gyula temetésén, Népújság, 2012. október 13. Online hozzáférés
.svg){kind=small}
