Zsélyi Aladár
Zsélyi Aladár (Koch Aladár)[1] (Csalár, 1883. december 12. – Budapest, 1914. július 1.) magyar gépészmérnök, repülőgép-tervező.
| Zsélyi Aladár | |
 | |
| Zsélyi Aladár | |
| Született | Koch Aladár 1883. december 12. Csalár |
| Elhunyt | 1914. július 1. (30 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Magyar Királyi József Műegyetem (1901 – 1900-as évek) |
| Halál oka | tetanusz |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Zsélyi Aladár témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életpályája
szerkesztésAz egykor Nógrád megyéhez, ma Szlovákiához tartozó Csaláron született. Középiskoláit Losoncon végezte, majd 1901-ben beiratkozott a királyi József Műegyetem gépészmérnöki szakára. Már egyetemi évei alatt foglalkoztatta a repülés, főként annak műszaki kérdései. Blériot 1909-es budapesti bemutatója akkora hatással volt rá, hogy hamarosan saját repülőgép tervezésébe kezdett. Gépénél több, korát megelőző konstrukciós megoldást alkalmazott. Ő alkalmazott először olyan kormányszerkezetet, amellyel a repülőgép valamennyi irányban irányítható volt. Nevéhez fűződik a rugózó futómű, valamint a kerekek közé szerelt biztonsági csúszótalp. Tervezett egy 30 LE-s motorral felszerelt hidroplánt, melyet a Dunán akart kipróbálni.
Magyarországon elsőként kezdett el foglalkozni a gázturbinákkal, amelynek a repülésben való alkalmazásához nagy reményeket fűzött. Jelentős tudományos és publikációs tevékenységet fejtett ki, ő volt a magyar repülési szakirodalom megalapítója. 1912. októberében "A nagy aeroplánok kérdése" című munkájában egy 34 személyes utasszállító repülőgép ötletét mutatta be. A tudományos tevékenysége és a repülőgép-építés mellett repült is, saját tervezésű gépeit többnyire ő vezette. Repülőgépeinek építését mérnöki számítások alapján végezte.
Első repülőgépe a Zsélyi I. volt, amellyel 1910 februárjában kezdődtek el a próbák. A zongorahúrokkal merevített, 7 méteres fesztávolságú, 150 kg tömegű, egyfedelű gépbe 30 LE-s francia "Darraque" motort épített, légcsavarja – miután a gép Chauviére-csavarja már a műhelyi kísérletek alkalmával tönkrement[2] – magyar gyártmányú volt. A Zsélyi I. 1910. március 15-én emelkedett először a levegőbe az úgynevezett „futó” próbáknál, de ezek még csupán 10—12 méteres ugrások voltak.[2] Májusig a bal szárny többször is összetört, ezért monoplánját az addigi kísérleteinél nyert tapasztalatai alapján átalakította.[3] Később ezt említik Zsélyi II. néven. Az 1910. május 26–27-én megrendezett pilóta-versenyen Zsélyi megnyerte az első két díjat. Hamarosan már 18 km-t tett meg gépével, amely a maga idejében jelentős teljesítménynek számított.
1910 júniusában a Károlyi-díjakért kívánt pályázni, és a második Károlyi-díjért repülés közben súlyos baleset érte, gépe összetört.[4] A Közlekedésügyi Múzeum igazgatósága már ekkor meg akarta vásárolni az összetört gépét vagy annak újraépített modelljét a múzeum számára, minthogy ez volt az első magyar aeroplán, amely sikert ért el s így „kulturhistoriai becse van”, ami később sikerült is, de ez a második világháborúban a múzeum épületét ért bombatalálatkor súlyosan megsérült. A Magyar Aero Club tiszteleti tagjává választotta.[5][6] Kelenföldi tisztelői és barátai még októberben egy Tarján Elemér iparművész által készített plakettet (egy márványlapon alul az emléklap alapítóinak névaláírásai, felül bronz domborművel, amelyen Zsélyit aeroplánján ülve ábrázolták) adtak át az aviatikusnak.[7][8]
Repülőgépeinek építésében és azok berepülésében részt vettek Kvasz András, a Tóth testvérek,[9] és Csermely Károly is.[10]
1913 márciusától június 16-áig a bécsújhelyi repülőiskolában tanult, ahol sikeres pilótavizsgát tett. Ugyanebben az évben megépítette harmadik repülőgépét, a Zsélyi III.-at, amelyhez már állami támogatást is kapott. Ezzel a géppel az akkor általános 90–100 km/h sebességgel szemben 170 km/h csúcssebességet ért el.
A Kúti István által halálának 100. évfordulójára 2014-ben megjelent összefoglalója szerint[11] a rosszul látó Zsélyi Aladár gyakran szenvedett balesetet repülőgépeivel, ezek közül kettő volt súlyos. Először 1910. június 1-jén zuhant le. Ekkor kirepült az összetört repülőgépből. A karja kificamodott, és súlyos agyrázkódást szenvedett. A balesetet követően több mint egy hónapig kórházban volt. Felépülése után azonban folytatta repülési kísérleteit. 1914. április 15-én repülőgépének motorja meghibásodott, az alacsony sebesség miatt a gép átesett és lezuhant. A balesetben a jobb alkarján nyílt törést szenvedett. A seb elfertőződött, tetanusz mérgezést szenvedett. Két héttel később, 1914. július 1-jén meghalt.
Utolsó kívánsága szerint honi földben temették el, az Ipoly jobb partján lévő Csalár temetőjében, szülei sírja mellett nyugszik.[12]
A második világháborúban megsérült Közlekedési Múzeum épületének romjai alól az ott kiállított eredeti Zsélyi-gép motorját sikerült kimenteni és helyreállítani, azonban technikatörténeti szempontból helyesebbnek tartották, ha nem rekonstrukció készül a megmaradt alkatrészek felhasználásával, hanem az eredetit külön megőrzik. Így 1965-ben a mátyásföldi honvédségi javító műhelyben, a parancsnok támogatásával a központi repülő klub veterán szakosztályának három tagja (Keszthelyi Ambrus, Szabó Károly, az építés vezetője és Farnadi László, aki az eredeti gép repülésekor 13 esztendős volt) elkészítette a második világháborúban jelentősen megsérült Zsélyi monoplán élethű rekonstrukcióját a múzeum számára.[8][13]
A második világháború utánra jeltelenné vált sírját 1978-ban Miloslav Mihály kalondai pilóta, a losonci sportrepülőtér parancsnoka és felesége „fedezte fel” újból, miután adatgyűjtés közben a készülő tanulmányához (a Losonc és környékének repülési múltjához) a múzeum repüléstörténettel foglalkozó főmunkatársa megkérte, hogy szempontjai szerint kutassa fel. Ezt követően a nyughelyet saját költségén rendbe hozta és szlovák felirattal látta el, mivel a síremlék felállítása hivatalos úton hosszú időt vett volna igénybe.[14]
Emlékét 1981 óta – a Közlekedési Múzeum, a Magyar Repülő Szövetség és az MHSZ budapesti vezetősége általi javaslattal, hogy a magyar repülés vezető alakjairól nevezzenek el utakat Budapest XVI. kerületében,[15] – a mátyásföldi repülőtér közelében lévő, róla elnevezett utca is őrzi. Emléktábláját 2017-ben helyezték el az ősrepülő emlékmű (Újszász utca 45/c) oldalán.[16]
1993. december 12-én, Zsélyi születésének 110. évfordulóján a Palóc Társaság, Bussa és Csalár polgármestere és önkormányzata segítségével Zsélyi Aladár-emléknapot szervezett. A kis nógrádi falu temetőjében ekkor közösen magyar nyelvű emléktáblát állítottak a meglevő szlovák mellé a következő szöveggel: „Itt nyugszik Zsélyi Aladár, a magyar repülés történetének kiemelkedő alakja, szakíró. Bussa, 1883. XII. 12. - Budapest, 1914. VI. 1.”.[12] szülőfalujában, Bussa főterén pedig kétnyelvű emléktábla és 1998 óta a Zsélyi Aladár társaság által fenntartott emlékszoba hirdeti érdemeit.[17] Ugyanebben az évben jelent meg Haraszti Mária szerkesztésében a Magyar ikarosz - Zsélyi Aladár élete és munkássága című könyv.[18][19]
Művei
szerkesztés- A repülőgép-technika alapelvei (Budapest, 1909);
- Prinzipien der Flugtechnik (Rostock, 1910);
- Mechanika (Budapest, 1911);
- A nagy aeroplánok kérdése (Melczer Tiborral közösen, Budapest, 1912);
- A gázturbina, kísérletek az új hőerőgép megalkotására (Budapest, 1913, németül: Berlin, 1913).
- A magyar aviatika hőskora (Bp., 1936);
Irodalom
szerkesztés- M. P.: Zsélyi Aladár (Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye, 1910);
- Zsélyi Aladár (Vállalkozók Lapja, 1910. 22. szám)
- A magyar aviatika hőskora (Budapest, 1936);
- Brodszky Dezső: A gázturbina magyar úttörői (Járművek és mezőgazdasági gépek, 1955. 6. szám)
- Vajda Pál: Nagy magyar feltalálók (Budapest, 1958).
- Dalia László: Repülő emberek, Sportpropaganda Vállalat, Budapest, 1987, ISBN 963-7543-83-X
- Urbán Aladár 1992: Zsélyi Aladár. A Hét 37/45, 21 (1992. november 6.)
- Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig. Főszerk. Nagy Ferenc. Budapest: Better; MTESZ; OMIKK. 1997. 898. o. ISBN 963-85433-5-3
- Haraszti Mária: Magyar Ikarosz, Zsélyi Aladár élete és munkássága. Bratislava AB-ART kiadó 1998. ISBN 80-88763-66-5
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Hármashatárhegy Alapítvány. [2013. május 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. június 25.)
- ↑ a b Zsélyi Aladár monoplánja, Nemzeti Sport 8. évfolyam 12. szám - 1910. március 19. (online: adtplus.arcanum.hu)
- ↑ Hírek a budapesti repülőtérről, Nemzeti Sport 8. évfolyam 19. szám - 1910. május 7. (online: adtplus.arcanum.hu)
- ↑ Zsélyi Aladár sikere és balesete, Nemzeti Sport 8. évfolyam 23. szám - 1910. június 4. (online: adtplus.arcanum.hu)
- ↑ Hírek Zsélyi Aladárról, Nemzeti Sport 8. évfolyam 26. szám - 1910. június 25. (online: adtplus.arcanum.hu)
- ↑ A Közlekedési Muzeum igazgatósága, Nemzeti Sport 8. évfolyam 42. szám - 1910. október 12. (online: adtplus.arcanum.hu)
- ↑ Zsélyi Aladár ünneplése, Nemzeti Sport 8. évfolyam 43. szám - 1910. október 22. (online: adtplus.arcanum.hu)
- ↑ a b Petrik Ottó: Modellek a műszaki múzeumokban, Technikatörténeti szemle 5., library.hungaricana.hu - 1970.
- ↑ Magyar aviatikái hírek, Nemzeti Sport 8. évfolyam 40. szám - 1910. október 1. (online: adtplus.arcanum.hu)
- ↑ Hirek a rákosi repülőtérről, Nemzeti Sport 8. évfolyam 39. szám - 1910. szeptember 24. (online: adtplus.arcanum.hu)
- ↑ Kúti István: Akire büszkék lehetünk: a magyar Ikarosz - 100 éve halt meg Zsélyi Aladár, a magyar repülés úttörője, Honismeret 42. évfolyam 4. szám[halott link], honismeret.hu - 2014.
- ↑ a b Z. Urbán Aladár: Az aviatika magyar úttörőjére emlékeztek Honismeret 22. évfolyam 4. szám - 1994. (online: adtplus.arcanum.hu)
- ↑ -s a -: 50 év után újjászületett, Repülés 18. évfolyam 10. szám - 1965. október 1. (online: adtplus.arcanum.hu)
- ↑ Miloslav Mihály, Zsille Péter: Síremlék Zsélyi Aladár jeltelen sírján, Repülés 31. évfolyam 12. szám - 1978. december 1. (online: adtplus.arcanum.hu)
- ↑ Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1), library.hungaricana.hu - 1982. augusztus 4.
- ↑ Képes Repülés – Repülés Képekben Mátyásföld, 2017. szeptember 1., szombat galéria az egykori Mátyásföldi repülőtér bejáratánál, a 100 évvel ezelőtt megnyílt előbb gyári, majd az első magyar nemzetközi körforgalmi repülőtér emlékünnepsége. - 2017. szept.
- ↑ Palóc Társaság - Hét tevékeny esztendő, Új Szó 49. évfolyam 184. szám, library.hungaricana.hu - 1996. augusztus 8.
- ↑ Magyar ikarosz - Zsélyi Aladár élete és munkássága, bookline.hu
- ↑ Gács János: Monoplán és rugózott talpak - Égre törő magyarok, Élet és Tudomány 63. évfolyam 49. szám - 2008. december 5. (online: adtplus.arcanum.hu)
