Nagyszőlősi járás

	Nagyszőlősi járás
; Nagyszőlősi járás címere	; Nagyszőlősi járás zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Ukrajna
Terület	Kárpátalja; Kárpátalja; Kárpátalja megye; Máramaros megye; Bereg megye; Ugocsa vármegye;
Rang	történelmi közigazgatási egység
Székhely	Nagyszőlős
Alapítás éve	1953. november 9.
Megszűnés éve	2020. július 17.
	Népesség
Teljes népesség	121 058 fő (2019. jan. 1.)
Népsűrűség	173,68 fő/km²
	Földrajzi adatok
Terület	697 km²
	Elhelyezkedése
	Nagyszőlősi járás Pozíció Ukrajna térképén
	é. sz. 48° 08′, k. h. 23° 00′48.133333°N 23.000000°EKoordináták: é. sz. 48° 08′, k. h. 23° 00′48.133333°N 23.000000°E
	Térkép
	Nagyszőlősi járás weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyszőlősi járás témájú médiaállományokat.

A Nagyszőlősi járás (ukránul: Виноградівський район, magyar átrásban: Vinohragyivszkij rajon) egykori közigazgatási egység Ukrajna Kárpátontúli területén 1946–2020 között. Kárpátalja déli részén helyezkedett el; nyugatról a Beregszászi, északról az Ilosvai, keletről a Huszti járás, délkeletről Románia, délnyugatról Magyarország határolta. Székhelye Nagyszőlős volt.

A járást a 2020. júliusi ukrajnai közigazgatási reform során megszüntették; területét a Beregszászi járáshoz csatolták.^[2]

Történelem

A járásban talált legkorábbi leletek a felső paleotikumból valók, majd a későbbi időkben megszaporodnak.

Nagyszőlős környéke a 11. század vármegye rendszerében Borsova vármegye részeként működött, majd a 13. században Ugocsa vármegye szerveződött meg a területén Szőlős központtal. Ez a közigazgatási egység a mai járás területének mintegy kétszerese, elsősorban a mai romániai területekkel kiegészülve. Egy 1262-ben kelt levél említi a terület több települését is a rendkívül élénk gazdasággal rendelkező környéken. 1315-ben épült meg a Nyaláb vár, amely az egyetlen jelentős erődítés volt mindvégig a megyében.

A három részre szakadt Magyarországon sokszor cserélt gazdát, s ez kedvezőtlenül hatott a környék gazdaságára. A Rákóczi-szabadságharc egyik kisebb gócpontja.

1717-ben a betörő krími tatárok komoly pusztítást végeztek a környéken, amely az 1880-as évekig rendkívül elmaradott térsége az országnak. Ekkor ugyanis a vasút építése kisebb fellendülést hozott errefelé. 1919. április 23-án a járást elfoglalta a román királyi hadsereg, amely 1920 májusáig tartotta megszállva. Ezt követően 1939-ig Csehszlovákia része, amikor is a terület az első bécsi döntés értelmében Magyarországhoz kerül. 1944-ben a járás a Szovjetunióhoz, azon belül az Ukrán SZSZK-hoz lett csatolva.

A Beregszászi járáshoz hasonlóan itt is súlyos nemzetiségek elleni atrocitások történtek, az erőszakos kollektivizálás tönkretette az addig jól működő mezőgazdaságot. A független Ukrajna részeként a környék legfontosabb célja a rehabilitálás lett, amely mind a földek rendbetételét, mind a nemzetiségek szerveződését jelentette. A három nagy megyei jogú város (Beregszász, Munkács, Ungvár) után Nagyszőlős a kárpátaljai magyarság legfontosabb mai kulturális központja.

Gazdaság

Nagyszőlős környékén elsősorban a jó éghajlati feltételek következtében kialakult mezőgazdaság a meghatározó, rehabilitálás alatt lévő szőlőkultúrája ukrán szinten kiemelkedő. Emellett főleg Nagyszőlős városában összpontosulva kisebb könnyűipar is jellemzi a környéket. A környék gazdaságában egyre nagyobb szerephez jut az idegenforgalom, köztük a falusi turizmus. A járás több hazai és külföldi befektetés célpontja.

Népesség

A járás legmeghatározóbb nemzetisége az ukránoké (71,5%), de elsősorban a határ menti részeken jelentős magyar nemzetiség (24,8%) is él.^[3] A terület lakosságának nagy része vidéken (elfogadható körülmények között) él, mezőgazdaságban dolgozik.

Települések

Város

Nagyszőlős (Виноградів)

Városi jellegű települések

Királyháza (Королево)
Tiszaújlak (Вилок)

Községek

Akli /Öregakli/ (Оклі)
Aklihegy (Оклі Гедь)
Aklitanya /Újakli/ (Нове Клинове)
Alsóveresmart (Мала Копаня)
Batár (Ботар)
Csarnatő (Черна)
Csepe (Чепа)
Csomafalva (Затисівка)
Csonkás (Притисянське)
Csonkás (Вербове)
Fakóbükk (Букове)
Fancsika (Фанчиково)
Feketeardó (Чорнотисів)
Feketepatak (Чорний Потік)
Felsősárad (Широке)
Felsőveresmart (Велика Копаня)
Fertősalmás (Фертешолмаш)
Forgolány (Форголань)
Gödényháza (Гудя)
Hömlőc (Холмовець)
Ilonokújfalu (Онок)
Karácsfalva (Карачин)
Kistarna (Хижа)
Magyarkomját (Великі Ком'яти)
Mátyfalva (Матійово)
Nagycsongova (Боржавське)
Nagypalád (Велика Паладь)
Nevetlenfalu (Неветленфолу)
Oroszvölgy (Руська Долина)
Puskino (Пушкіно)
Rákospatak (Горбки)
Salánk (Шаланки)
Sósfalu (Новоселиця)
Szőlősegres (Олешник)
Szőlősgyula /Gyula/ (Дюла)
Szőlősvégardó (Підвиноградів)
Tekeháza (Теково)
Tiszabökény (Тисобикень)
Tiszahetény (Гетиня)
Tiszakeresztúr (Перехрестя)
Tiszapéterfalva (Пийтерфолво)
Tiszasásvár (Тросник)
Tiszaszászfalu (Сасово)
Tiszaszirma (Дротинці)
Tiszaújhely (Нове Село)
Verbőc (Вербовець)
Veréce (Веряця)

Jegyzetek

↑ Ukrán Statisztikai Hivatal: Чисельність наявного населення України на 1 січня 2019 року (ukrán nyelven). Ukrán Statisztikai Hivatal, 2019. (Hozzáférés: 2019. június 25.)
↑ Прийнято Постанову. www.rada.gov.ua. (Hozzáférés: 2020. október 30.)
↑ Molnár József, Molnár D. István. Kárpátalja népessége és magyarsága a népszámlálási és népmozgalmi adatok tükr (magyar nyelven). Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség Tankönyv- és Taneszköztanácsa (2005)

Kárpátalja-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[0c4b434101ad3a1c2f803ffaa3413e77e4663afa-1] Ukrán Statisztikai Hivatal: Чисельність наявного населення України на 1 січня 2019 року (ukrán nyelven). Ukrán Statisztikai Hivatal, 2019. (Hozzáférés: 2019. június 25.)

[2] Прийнято Постанову. www.rada.gov.ua. (Hozzáférés: 2020. október 30.)

[3] Molnár József, Molnár D. István. Kárpátalja népessége és magyarsága a népszámlálási és népmozgalmi adatok tükr (magyar nyelven). Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség Tankönyv- és Taneszköztanácsa (2005)

[1]

[2]

[3]