Wikipédia

Szűz Mária neve templom (Solymár)

solymári templom
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. március 14.

A Szűz Mária neve templom a Pest vármegyei Solymár egyetlen római katolikus temploma, amely az azonos nevű plébánia alá tartozik a székesfehérvári egyházmegyében.[1] Késő barokk stílusban épült Majthényi Károly kegyúri időszakában, 1782 és 1785 között, tervezője Mangel János budai ácsmester volt. Szűz Máriát ábrázoló oltárképét sokáig csodatevőként tartották számon, emiatt a templom hosszú időn keresztül zarándoklatok célpontja volt.

Szűz Mária neve templom
A solymári templom úrnapi körmenet előtt
A solymári templom úrnapi körmenet előtt
VallásKeresztény
FelekezetRómai katolikus
EgyházmegyeSzékesfehérvári
Budai espereskerület
EgyházközségSolymári
VédőszentSzűz Mária
Pap(ok)Szemere János
Építési adatok
Építése1782-1785
StílusBarokk
TervezőjeMangel János
ÉpíttetőjeMajthényi Károly
Felszentelés1785
FelszentelőSéllyei Nagy Ignác
Alapadatok
Hosszúság32,8 m
Magasság10,5 m
Szélesség12 m
ToronyVan
Magassága30,5 m
Elérhetőség
TelepülésSolymár
Hely2083 Solymár,
Templom tér 8.
Elhelyezkedése
Szűz Mária neve templom (Budai-hegység)
Szűz Mária neve templom
Szűz Mária neve templom
Pozíció a Budai-hegység térképén
é. sz. 47° 35′ 25″, k. h. 18° 55′ 50″47.590278°N 18.930556°EKoordináták: é. sz. 47° 35′ 25″, k. h. 18° 55′ 50″47.590278°N 18.930556°E
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Szűz Mária neve templom témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Története

szerkesztés

Solymár török hódoltság előtti történelme nem ismert, az azonban biztos, hogy a törökök kiűzése után, az 1700-as évek elejétől újratelepült községnek már a 18. század első felében is volt temploma, amely 1726-ban a mai temetődomb legmagasabb pontján épült, és a század végén, az új templomépület átadása után bonthatták le. A régi templom zsindelyfedésű, eredetileg torony nélkül épült, majd fatoronnyal ellátott, megközelítőleg 13,3 méter hosszú, 7,6 méter széles kőépítmény volt, amit Bayermann János plébános szentelt fel 1728-ban, Keresztelő Szent Jánosnak ajánlva, és amit egy 1793-as térkép még létezőként szerepeltetett.

A jelenlegi templom helyén, ami a 18. században még erdős, lakatlan terület volt, a század elején ismeretlen időpontban keresztet állított Long Péter buda-újlaki kőművesmester, a környéken tomboló pestisjárványtól való megmenekülésért, majd miután a pestis továbbra sem akarta elhagyni a környéket, ugyanő 1738-ban egy kápolnát is épített erre a helyre, benne egy, a Segítő Szüzet ábrázoló festménnyel. A kápolnát 1742-ben áldotta meg Márkus Mihály zsámbéki plébános.

Majthényi Károly földesúr már a solymári birtok megszerzése (1768-1769) után fogadalmat tett arra, hogy méltó templomot emeltet a községben, ez irányú terveit az 1777. augusztus 20-án kelt levelében írta meg séllyei Nagy Ignác, az újonnan létesített Székesfehérvári egyházmegye püspöke számára. A frissen kinevezett püspök nagy jelentőséget tulajdonított a tervnek, ezért személyesen is megszemlélte az akkor még álló, korábbi templomot valamint a kegykápolnát; az előbbit a rossz állapota miatt felhagyni javasolta, így az a döntés született, hogy az új templom ne a régi kibővítésével, hanem a kápolna helyén épüljön meg. Emellett szólt az is, hogy a kegykápolnát egyre több zarándok látogatta, távolabbi megyékből is – egy 1757-es feljegyzésben például sok más település mellett Gyöngyöspata is szerepel, mint olyan község, ahonnan zarándoklat érkezett erre a helyre –, tehát egyre inkább szükségessé vált a bővítése. A kegyhely hírnevét nagy mértékben erősítette, hogy a festményt többen is könnyezni látták, illetve több csodatétel is fűződött hozzá, melyek közül az említett 1757-es feljegyzés konkrét személyi adatokkal tíz, 1752-1756 között dokumentált esetet említ.[2]

A templom terveit Mangel János budai ácsmester készítette, a kivitelezésben még több budai mesterember – Biedermayer Ferenc ácsmester, Dávid József kőfaragó mester, Probot Gáspár asztalosmester és Kreitzweger György bécsi fakereskedő – is részt vett. A 32,8 méter hosszú, 12 méteres szélességű, 11,5 (a toronnyal és annak keresztjével együtt 30,5) méteres magasságú templom építkezése 1782 és 1785 között zajlott, alapkövét Veroni Pál perbáli plébános tette le;[3] tornyát később, 1788-1789 körül Marczibányi István építtette. Az épületet először Veroni Pál szentelte fel még 1784-ben, majd a teljesen elkészült és berendezett (már két haranggal is rendelkező) templom felszentelésére 1821. június 29-én került sor.

A templom felújításai

szerkesztés

A templomban az építése óta eltelt, közel két és fél évszázad alatt számos kisebb, és néhány nagyobb szabású felújítás is zajlott. Utóbbiak között említhető az 1906-os felújítás, az első világháborút követő, 1920 utáni nagytatarozás, melynek során a tornyot is átépítették a jelenlegi formájára; illetve az 1982-es tetőszerkezeti csere.

A templom jelene

szerkesztés

A templom berendezéseinek fejlesztése, részeinek szükség szerinti felújítása jelenleg is folyamatos, erről (2018-as megszűnéséig) az 1990-es évek elején létrehozott Templom Tér Alapítvány volt hivatott gondoskodni.

Magyar nyelvű szertartás minden nap folyik a templomban, de a miserendben heti egy német nyelvű mise is szerepel, melynek időpontja vasárnap reggel negyed kilenc. Ezen felül a templom a helyszíne a Solymári Búcsú (mint hivatalos önkormányzati rendezvénysorozat) nyitó rendezvényének – már csak azért is, mert a program időpontját a templom búcsúnapjának mindenkori dátumához (szeptember 12., illetve az ahhoz legközelebb eső vasárnap) igazítják –, a település kórusainak és komolyzenei zenekarainak részvételével évről évre megrendezett adventi hangversenynek, az április 3. vagy 4. hétvégéjén megrendezett kitelepítési megemlékezésnek és több más, zenés programnak, hangversenynek is.

Szertartások külső helyszíneken

szerkesztés

A nagyközség területén számos egyházi emlékhely található, melyeknél éves rendszerességgel vagy alkalomszerűen a templom egyes külső helyszínű szertartásai zajlanaok. Az emlékhelyek között akadnak régi (19. századi), felújított, illetve az utóbbi évtizedekben újonnan létesített emlékhelyek is. A rendszeres külső helyszínű szertartások az alábbiak.

  • a Fatimai kápolnánál (Major utca) a búcsú előtti vasárnap "búcsúnyitó" szentmise
  • a solymári várban (Mátyás-domb) a búcsút követő első vagy második vasárnap a búcsúi időszak zárómiséje;
  • az Egyházközségi Gyűjtemény (Templom tér 7.) udvarán advent első hétvégéjén "élő Betlehem" megnyitása;
  • a templom előtti térségen alkalmas időjárás esetén virágvasárnapi barkaszentelés, illetve traktorszentelés július első vasárnapján és gépjárműszentelés Szent Kristóf ünnepnapjához kapcsolódva;
  • a Szél-hegyi Golgotán húsvét vasárnapi keresztútjárás;
  • a "Motheisz-keresztnél" (Korsós-dűlő) késő tavaszi szentmise Búzaszentelő ünnepe alkalmából;
  • a "Treindl-keresztnél" (a Külső Vasút utcai körforgalom mellett) szentmise Búzaszentelő alkalmából, amennyiben a Korsós-dűlőre a terepviszonyok miatt nem lehet bejutni;
  • a Templom téren körben (a templomtól délkeleti irányba indulva) úrnapi körmenet;
  • az Anna-kápolnánál (Munkás utca 32. mellett) Anna-napi igeliturgia;
  • a Nepomuki Szent János-szobornál (Mátyás király u. 64. előtt) igeliturgia a szent névünnepén.

A fentieken túl alkalomszerűen előfordulnak külső helyszínű szertartások egyéb helyszíneken is, jellemzően a település területen található útszéli kereszteknél.

A templom berendezése

szerkesztés
 
 
Harangok a templomban
  • A templom legfontosabb berendezési tárgyai közé tartozik barokk stílusú főoltára Falconer József Ferenc 1762-ben festett oltárképével, valamint a szintén barokk szószéke, ez utóbbi Bebo Károly alkotása ugyanebből az évből; mindkettő az óbuda-kiscelli trinitárius templomból került Solymárra 1785-ben, miután a rendet 1783-ban feloszlatták, kegytárgyaikat pedig elárverezték.
  • Mellékoltárának nagy méretű festménye Köpp Farkas (Wolfgangus Köpp) bécsi festőművész alkotása, az 1782-ben készült festményt az 1836-os kolerajárvány idején egy óbudai polgár ajándékozta a templomnak.[4]
  • A templom két oldalfalán látható két-két nagy méretű festmény Nieger Károly festőművész alkotása.
  • Első orgonáját 1792-ben készítette Worberger Mátyás orgonaművész; a mai orgonaszerkezet 1955-ben került ide.
  • Ma használt toronyórája 1989-ben került a toronyba, németországi hívek adományaként, a korábbi óraszerkezet elemei ezt követően tisztázatlan körülmények között magánszemélyekhez kerültek; a régi szerkezet helyreállítását felújított formában történő bemutatását jelenleg tervezi egy helyi civil szervezet.[5]
  • A torony keresztjét Gebhard Ferenc budai polgár készítette 1799-ben.[4]
  • A toronyban az idők során több harang is volt, de azokat az első, majd a második világháború idején is hadi célokra elrekvirálta és beolvasztatta a hadsereg. Jelenleg három harang található itt, melyek közül a legnagyobb, 618 kilogrammos súlyú harangot 1990-ben adományozta a templomnak a helyi lakosok egyike; készítője Gombos Lajos őrbottyáni harangöntő mester volt.

A templom, mint sírhely

szerkesztés

A 18-19. század solymári földesúri családok családtagjai közül többeket temettek el a templomban kialakított sírboltban. Itt nyugszik az 1792-ben elhunyt Majthényi Károly, a két évvel később, 1794-ben elhunyt felesége, Beleznay Anna és több más családtag is. A templomban utoljára 1933-ban zajlott temetés, amikor gróf Karátsonyi Jenő földesurat helyezték az itteni sírboltban végső nyugalomra.

A templom papjai

szerkesztés

Plébánosok

szerkesztés
  • 1716–1725: Gábriel Antal (Anton Gabrielli)
  • 1725–1730: Bayermann / Payermann János (Johann Bayermann)
  • 1730–1736: Hász György János
  • 1736–1743: Partinger Mihály
  • 1743: Höchstel Jakab
  • 1743–1753: Mechlitz György
  • 1753–1766: Pachoffer Ignác
  • 1776–1788: Perczel József
  • 1788–1805: Wattner Kelemen
  • 1805–1806: Stuck József
  • 1806–1817: Amlacher Ferenc
  • 1817–1823: Clementis Fülöp Jakab
  • 1823–1837: Wenisch Ferenc
  • 1837–1859: Tankövy (Schuliszta) Ferenc
  • 1859–1899: Glázer József
  • 1899–1917: Kaiser Károly
  • 1917–1946: Hufnagel Ferenc
  • 1946–1964: Angeli Márton
  • 1962–1968: Almási Ferenc
  • 1968–1988: Dr. Szabadkai József
  • 1988–1997: Mits János
  • 1997–2003: Illéssy Mátyás[6]
  • 2003–2014: Kertész Péter[7]
  • 2014–2021: Kiss Csaba[8]
  • 2021– : Szemere János

Káplánok, adminisztrátorok

szerkesztés

A következő, kereken száz évben nem volt káplánja a templomnak.

A következő két – két és fél évből nincs nyoma annak, hogy lett volna káplánja a templomnak.

Galéria

szerkesztés
  •  
    Főoltár
  •  
    Főoltár
  •  
    Mária-kegykép
  •  
    Mellékoltár
  •  
    Szószék
  •  
    Festmény az oltártól jobbra
  •  
    A liturgikus tér fölötti mennyezeti freskó
  •  
    A főhajó közepén lévő mennyezeti freskó
  •  
    A főhajó keleti végén lévő mennyezeti freskó
  •  
    A csillár eredetileg a krisztinavárosi Karátsonyi-kastély dísze volt
  •  
    Az orgonakarzat lentről nézve

Források

szerkesztés
  1. ↑ http://szfvar.katolikus.hu/adattar/plebaniak/szuz-maria-neve-plebania-solymar-
  2. ↑ Veszprém Egyházmegyei Levéltár. Márkus Mihály zsámbéki plébános jelentése a Pilis megyében fekvő Solymár kápolna állapotjáról 1759. április 28-án. In: Seres István: Solymár története és néprajza. Solymári Helytörténeti Alapítvány, Solymár, 1993
  3. ↑ Majthényi Miklós levele Hufnagel Ferenc plébánosnak. 1933. október 22. In: Seres István: Solymár története és néprajza. Solymári Helytörténeti Alapítvány, Solymár, 1993.
  4. ↑ a b Pest megye Műemlékei Bp. 1958. In: Seres István: Solymár története és néprajza. Solymári Helytörténeti Alapítvány, Solymár, 1993.
  5. ↑ Archivált másolat. [2015. február 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 27.)
  6. ↑ http://www.szfvar.katolikus.hu/adattar/papok/illessy-matyas
  7. ↑ a b http://www.szfvar.katolikus.hu/adattar/papok/kertesz-peter
  8. ↑ http://www.szfvar.katolikus.hu/adattar/papok/kiss-csaba
  9. ↑ http://www.szfvar.katolikus.hu/adattar/papok/izeli-jozsef
  10. ↑ http://www.szfvar.katolikus.hu/adattar/papok/?min=50/trimmer-elek-ivan-o-cist-
  11. ↑ Archivált másolat. [2015. március 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. március 16.)
  12. ↑ http://www.szfvar.katolikus.hu/adattar/papok/eberhardt-ferenc
  13. ↑ http://www.szfvar.katolikus.hu/adattar/papok/bohn-istvan
  14. ↑ http://www.szfvar.katolikus.hu/adattar/papok/gyulafy-pal-dr-
  15. ↑ http://www.szfvar.katolikus.hu/adattar/papok/baltasi-nandor
  16. ↑ http://szephalom.plebania.hu/main.php?rovat=15
  17. ↑ http://www.szfvar.katolikus.hu/adattar/papok/?min=50/nyarai-horvath-istvan
  18. ↑ Milbich Tamás–Hegedűs András: Solymári arcképcsarnok 1266-2000., 3. kiadás. Jelenleg kéziratban.
  • Majthényi Miklós: A Majthényi család és a solymári templomépítés. In: Seres István: Adalékok és emlékiratok Solymár történetéhez. Solymári Helytörténeti Alapítvány, 2002.
  • Hufnagel Ferenc: A 200 éves kegyhely Solymár. 1934.
  • Seres István: Solymár története és néprajza. Solymári Helytörténeti Alapítvány, 1993.
  • Seres István: Adalékok és emlékiratok Solymár történetéhez. Solymári Helytörténeti Alapítvány, 2002.
A lap eredeti címe: „https://hu.wiki.x.io/w/index.php?title=Szűz_Mária_neve_templom_(Solymár)&oldid=26971038”