Az újvilági keselyűfélék közül a pulykakeselyű a legelterjedtebb: a nem három fajából csak ez fordul elő Kanada déli felétől egészen Dél-Amerika csücskéig, a Tűzföldig. Számos élőhelyen megél, de főleg a nyílt és a részben nyílt terepeket – a legelőket, a sivatagokat, a cserjéseket és a bozótosokat –, valamint a szubtrópusi erdőket kedveli. A többi újvilági keselyűhöz hasonlóan nem közeli rokona az Európában, Ázsiában és Afrikában élő óvilági keselyűformáknak(Aegypiinae); hasonlóságuk a konvergens evolúció eredménye.
Dögevő, szinte kizárólag elpusztult állatok tetemeivel táplálkozik. A dögöket éles látásával és – a madarak között ritka – kiváló szaglásával találja meg; alacsonyan repülve kiszagolja a bomló tetemekből áradó gázokat. Repüléshez kihasználja a felszálló meleg légoszlopokat, az úgynevezett termikeket, emiatt szárnyaival csak ritkán csapkod. Pihenéskor nagy, gyakran hollókeselyűkkel(Coragyps atratus) közös csapatokba verődik. Rokonaihoz hasonlóan nincs alsó gégefője(syrinx), emiatt alig képes hangokat kiadni — amit igen, az főképp sziszegő- vagy mély torokhang. Barlangokban, fák odvaiban vagy sűrű cserjésekben fészkel. Fészekalja általában két fióka; ezeket visszaöklendezett táplálékkal eteti. Csak kevés természetes ellensége van. Az Amerikai Egyesült Államokban az 1918-ban a vándormadarakról elfogadott szerződés (Migratory Bird Treaty Act of 1918) szerint védett.
Tisztelt @Alensha, Andrew69., Attis, Balzska112, Misibacsi, Tambo! Köszönet a javaslatért és azon küzdelemért, amelynek eredményeként a Pulykakeselyű szócikk megkapta a kiemelt státuszt. Köszönet természetesen a szócikket kezdeményező @VC-s, valamint @Csigabi, DenesFeri, Kemenymate és további wikitársaknak, mindazoknak, akik munkájukkal erre a szintre emelték a szócikket.
A C–50-es a magyar gyártmányú kisvasútidízelmozdonyok egy típusa. Az 1950-es évek elején a Szállítóberendezések Gyárában és a MÁVÉszaki Járműjavító Üzemében fejlesztették ki, majd másfél évtized alatt több mint 200 darabot gyártottak belőle. Fénykorában a gazdasági vasutak meghatározó vontatójárműve volt, és a magyar kisvasutak jó részén még ma is ezek a mozdonyok húzzák a vonatokat.
A keskeny nyomközű vasutak hanyatlásával a '60-as évek végén megkezdődött a C–50-es mozdonyok selejtezése is. Többnyire nem vágták szét őket, hanem alkatrészforrásként a műhely mellé állítva lassan „elkoptak”. A gazdasági vasutak jelentős részének megszüntetése után sok C–50-est vettek át az erdei vasutak, állami gazdaságok és egyéb, vasutat használó cégek. 2008-ban még 69 mozdony volt fellelhető – változatos műszaki állapotban. A MÁV tulajdonában ezek közül összesen hét volt: négy Balatonfenyvesen, egy-egy pedig Nyíregyházán, illetve a Gyermekvasúton. Az erdei vasutaknál még mindig sok ilyen a mozdony fut, több vonalon kizárólag ilyenek járnak. Néhány példányt térdíszként állították ki, így került C–50-es a Zsuzsi Erdei Vasút emlékét őrizendő Nyíracsádra. Öt mozdony magánszemélyek tulajdonában volt.
Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
Jules Mazarin
Jules Mazarin (eredeti nevén: Giulio Raimondo Mazarino; Pescina, 1602. július 14. – Vincennes, 1661. március 9.) olasz-francia diplomata, bíboros, kiemelkedő államférfi. Szegény családból származott, apja a Colonnák hercegi udvarában szolgált Rómában. Kommunikációs tehetsége már ifjú korában megmutatkozott. Hatalmas ambíciókkal kapcsolódott be a kor római politikai életébe, majd francia szolgálatba állt. Szívós munkával elérte, hogy fő mentora, Richelieu bíboros utódjaként 1642-től haláláig ő lehetett XIV. Lajos francia király főminisztere.
Ausztriai Anna támogatójaként döntő szerepe volt a francia állam belső és külső megszilárdításában. A különös polgárháború, a Fronde után helyreállította a központi hatalmat, az állam egységét. Kiterjesztette és megerősítette az ország határait, megteremtette az ország fejlődéséhez szükséges békét, megosztotta Franciaország ellenfeleit és biztosította a királyság vezető nagyhatalmi státuszát. XIV. Lajos nevelőjeként nagy hatást gyakorolt a későbbi Napkirály személyiségére és politikájára, közvetve a francia abszolút monarchia kialakulására. Halálakor a 23 éves király felkészülten vehette át az ország irányítását.
Pompakedvelő műgyűjtőként és végtelenül kapzsi emberként hatalmas vagyont gyűjtött, amit nagyrészt kiterjedt rokonságára hagyományozott. Személyes könyvtára lett a párizsiBibliothèque Mazarine gyűjteményének alapja. Kitűnő ízlésével és olasz kulturális gyökereivel hozzájárult a kor francia kultúrájának fejlődéséhez.
Mazarin Franciaországban bevándorló volt, és bizonyos értelemben az is maradt. Soha nem tanult meg tökéletesen franciául (egységes olasz nyelv még nem lévén, gyermekkorában a szicíliai dialektust, később a római köznyelvet meg a latint beszélte). Ennek ellenére – vagy talán éppen ezért – a született franciáknál nagyobb nacionalista volt. Ő érte el, hogy a harmincéves háborút lezáró béketárgyalások sorozatának nyelve a francia lett az addig általános latin helyett, és ezzel a diplomáciában a következő 300 évre megalapozta a francia nyelv uralmát.
Mivel 2016. március 9-én, a tegnapi nap adósok maradtunk a születése jubileumi évfordulójára megemlékezéssel, a mai nap kiemelt cikkének Kezdőlapra javaslásával és szócikkajánlója elkészítésével törekedtünk ezt korrigálni s egyben javunkra fordítani. Kedves @Rlevente, mivel még januárban Te kezdted ezen lapot, végül Téged kérlek első helyen, hogy szíveskedjen ellenőrízni, és a szükségesnek ítéltekkel módosítani. Üdv: - *feridiákvita2016. március 10., 20:42 (CET)[válasz]
július 14. 12.00 és július 17. 23.59 között: II. Ulászló lengyel király
A pogánynak született Jagelló 1377-ben megörökölte apjától a Litván Nagyfejedelemséget, amelyben nagybátyjával, Kęstutisszal megosztottan uralkodott. Miután Jagelló titkos megállapodást kötött a Teuton Lovagrenddel ellene, Kęstutis 1381-ben megdöntötte hatalmát, de a következő évben Jagelló csellel elfogta őt, és börtönbe záratta, ahol meghalt. 1386-ban feleségül vette a tizenkét éves lengyel királynőt, Hedviget, és miután megkeresztelkedett, II. Ulászló néven Lengyelország társuralkodója lett. 1399-ben Hedvig meghalt és Jagelló perszonálunióban egyesítette Lengyelországot és Litvániát, megalapítva a két ország több évszázados szövetségét. 1392-től Litvániát formálisan Kęstutis fia, Vytautas kormányozta, ő azonban elismerte Jagellót urának. 1410-ben a lengyel-litván szövetség a grünwaldi csatában döntő győzelmet aratott a Teuton Lovagrend felett, és az unió kivívta helyét a korabeli nagyhatalmak között.
Ő alapította a Jagelló-dinasztiát (gyakorlatilag a Gediminas-ház mellékágát), amely a lengyel és litván koronákon kívül időnként a cseh és magyar koronát is birtokolta, így Közép- és Kelet-Európa egyik legfontosabb királyi háza lett. Jagelló és utódai idején a lengyel-litván unió volt a világ legnagyobb területű keresztény állama.
Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
Pancho Villa nyeregben
Pancho Villa, eredeti nevén José Doroteo Arango Arámbula (San Juan del Río közelében, 1878. június 5. – Hidalgo del Parral, 1923. július 20.) a mexikói forradalom egyik legjelentősebb vezéralakja. Szegény parasztcsaládban született, iskolát nem végzett. 1894-től 1910-ig hol egyedül, hol különféle bűnbandák tagjaként rablások és gyilkosságok sorozatát követte el Durango és Chihuahua államban, de közben rövid időszakokra dolgozott húskereskedőként, bányászként és építőmunkásként is. Amikor 1910-ben Francisco Ignacio Madero meghirdette a forradalmat, csatlakozott a felkelőkhöz, és már a kitűzött nap, november 20. előtt megkezdte katonai akcióit. Jó vezetői képességei hamar megmutatkoztak; helyismeretét és kapcsolatait kamatoztatva könnyen összegyűjtött több száz embert, akikkel csatlakozott a Ciudad Juárezt májusban megtámadó sereghez. Az ottani győzelem után lemondott Porfirio Díaz elnök.
Hamarosan Madero lett Mexikó elnöke, de ellene is lázadások törtek ki. Villa az orozquista lázadók ellen harcolt az ország északi részén, de mivel felettese, Victoriano Huerta féltékeny lett sikereire, lopás ürügyével majdnem kivégeztette — végül csak börtönbe zárták, ahonnan megszökött. Az Egyesült Államokba ment, majd Madero 1913-as meggyilkolása után hazatért Mexikóba, hogy az új elnök, az árulóvá vált Huerta ellen harcoljon. Mindössze nyolc társával lépte át a határt, de hamarosan több mint 10 000-es sereget gyűjtött maga köré, megalakítva az északi hadosztályt. Számos nagy győzelmet aratott Chihuahuában és a Comarca Lagunerában, rövid időre Chihuahua állam kormányzója is volt, végül a forradalmárok zacatecasi győzelme után a Huerta-kormány is megbukott.
A győztesek táborában ellentétek feszültek, ezért életre hívták a forradalmi konventet, amely végül elfogadta Emiliano Zapata földosztást szorgalmazó Ayala-tervét. De Venustiano Carranza, aki saját kormányt alakított Veracruzban, máshogyan képzelte a szociális reformokat, és nem ismerte el a konvent szuverenitását. Újabb polgárháború kezdődött, ezúttal a konvent hívei (köztük Villa) és a carranzisták között. Villa a középső országrészben több súlyos vereséget szenvedett Álvaro Obregóntól, majd visszavonult északra. Ott évekig gerillaháborút vívott néhány ezer emberével, de döntő sikereket nem tudott elérni. Mivel az Egyesült Államok elismerte Carranza kormányát, Villa pedig úgy vélte, hogy Carranza cserébe eladta Mexikót az amerikaiaknak, Amerika-ellenes érzelmek kerítették hatalmukba. 1916 tavaszán megtámadta az Új-Mexikó állambeli Columbus kisvárost is, amiért az amerikaiak sok ezer katonával behatoltak Mexikóba, hogy elfogják, ám nem jártak eredménnyel.
1920 tavaszán a Sonora államból indult Agua Prieta-i felkelés megdöntötte Carranza kormányát, ezért Villa is úgy döntött, nem harcol tovább. Megegyezett az ideiglenes elnökké kinevezett Adolfo de la Huertával, hogy visszavonul a magánéletbe: kapott egy haciendátCanutillóban, ahol évekig gazdálkodott. Korábbi ellenségeinek egy csoportja gyilkolta meg 1923 júliusában Parralban.
Bár Villa az emberek nagy részének szemében mindig is hős volt, a Mexikót a forradalom után az ezredfordulóig vezető pártoknak még évtizedekig tartott, mire változtattak vele ellenséges álláspontjukon. Csak az 1960-as évektől emeltek neki egyre több szobrot, nyitottak emlékére múzeumokat. Nevét is csak ekkor írták fel a többi nemzeti hőséhez hasonlóan arany betűkkel a képviselőház falára.
A további terjeszkedés útjában egyetlen kis keresztény erősség állt, Málta, amit V. Károly német-római császár, spanyol király adományozott a Jeruzsálemi Szent János Ispotályos Lovagrendnek azután, hogy a törökök kiverték őket Rodoszról. Málta stratégiai jelentőségét egyrészt Szicília közelsége adta, másrészt az, hogy a keleti oldalán fekvő, mély vizű kikötőben kényelmesen összegyűlhetett és felkészülhetett volna a spanyol fennhatóságú szigetek vagy más keresztény partok ellen készülődő török flotta. A lovagrend régóta szálka volt a szultán szemében, hiszen a máltai gályák rendszeresen fosztogatták a török kereskedőhajókat és részt vettek valamennyi komolyabb keresztény tengeri akcióban.
A török flotta I. Szulejmán szultán utasítására 1564-ben kezdett készülni Málta ostromára. Nagyjából negyvenezer emberrel 1565 májusában érkeztek a szigethez, ahol több mint nyolcezer lovag, katona és civil készült a védelemre. A szigetet négy erőd óvta: a régi fellegvár (Mdina), valamint a Nagy kikötő két oldalán álló Szent Elmo, Szent Mihály és Szent Angyal — utóbbi kettőt két megerősített település, Senglea és Birgu támogatta. A sziget védelmét vezető Jean Parisot de La Valette nagymester túl volt már hetvenedik évén is.
A támadó hajóhad irányítója Piali admirális, a gyalogosoké, tüzéreké és lovasoké Musztafa pasa volt. Hozzájuk csatlakozott kalózaival a nagy tekintélynek örvendő Turgut. Musztafa és Piali számos kérdésben nem értett egyet, és a keresztények szerencséjére a viták általában Piali javára dőltek el, márpedig ő az ostrom sikerénél fontosabbnak tartotta hajói biztonságát.
A törökök először a legkisebb erődöt, Szent Elmót ostromolták meg, mert úgy gondolták, hogy az néhány nap alatt bevehető — a védők azonban emberfeletti erővel egy hónapon át feltartották a támadókat. Ehhez jelentősen hozzájárult, hogy szinte az ostrom utolsó napjáig kapcsolatban álltak a két másik, az öböl túlpartján épült erőddel. Éjszakánként bárkán szállították át a sebesülteket, akik helyére pihent katonák érkeztek. A hatalmas túlerő ellen azonban nem tarthattak ki örökké, így a Nagy kikötő bejáratát oltalmazó, porrá lőtt erőd június 23-án elesett.
Ezután a török sereg megkezdte Birgu, Senglea és a Szent Mihály-erőd lövetését, majd gyalogos és tengeri ostromát. A támadók és a védők is bevetettek mindent, amit a kor haditechnikája lehetővé tett: ostromtornyokat, aknákat és ellenaknákat, görögtüzet és különleges robbanó szerkezeteket. Mindkét fél óriási veszteségeket szenvedett, de végül, négy hónapos csatározás után megérkezett a szicíliai alkirály felmentő serege, és a törökök kénytelenek voltak elhajózni.
A hosszú ostromban a lovagrend 250 tagja mellett hétezer keresztény katona és máltai lakos esett el, a csaknem kilencezres helyőrségből mindössze hatszázan maradtak harcképesek. A török veszteségek még súlyosabbak voltak: közülük 25–30 ezren halhattak meg.
A máltaiak hősiességének híre egész Európát bejárta. Voltaire például azt mondta később, hogy „semmi nem olyan közismert, mint Málta ostroma” (rien est plus connu que la siege de Malte). Az ostrom befejezésének napja, szeptember 8. ma nemzeti ünnep a szigetországban.
Éghajlata jórészt kontinentális, déli területeinek egy része szubmediterrán. Nagy hatással van éghajlatára a Földközi-tenger, kisebbel az Atlanti-óceán. A síkságokon és a dombvidékeken az éves csapadék 450–850 mm, a hegyekben 850–1200 mm. Talajtakarója rendkívül változatos; benne 17 talajfajtát és mintegy 28 alfajtát különböztetnek meg. A legelterjedtebb a fahéjszínű talaj és a csernozjom. Természeti kincsekben gazdag, jelentős kőszénkészletekkel, különféle ércekkel, kősóbányákkal, de termelnek némi kőolajat és földgázt is.
Az állat- és növényfajok jellemzően közép-európaiak, bár a magasabb helyeken sarkvidéki és alpesi fajok is előfordulnak. Az egyik legváltozatosabb élővilágú európai ország mintegy 3900 növény-, 210 hal-, 18 kétéltű-, 37 hüllő-, 95 emlős- és 428 madárfajjal. Az országban 3 nemzeti és 11 natúrparkot, 55 rezervátumot és 35 kezelt természetvédelmi területet gondoznak (közülük 16 bioszféra-rezervátum). A Pirin Nemzeti Park és a Szrebarna bioszféra-rezervátum szerepel az UNESCOVilágörökség listáján is.
III. Sulmánu-asarídu uralkodását a háborúskodás jellemezte. III. Tukulti-apil-ésarra drasztikus reformokat vezetett be, és jelentős katonai sikereket ért el. V. Sulmánu-asarídu több fontos közigazgatási újításának egyikeként megszüntette Assur és Harrán (a holdisten kultuszközpontja) szent városainak kiváltságait. Uralkodása végén lázadás robbant ki, és II. Sarrukín szerezte meg a hatalmat. Uralma alatt Asszíria már nagyhatalom volt, túl egy komoly belső válságon, amit az okozott, hogy a közigazgatási struktúra nem boldogult egyes udvari tisztviselők túlzott befolyásával. Az ő idejében kezdődött az Újasszír Birodalom fénykora, hadjáratait a birodalmi közigazgatás újjászervezése és központosítása kísérte, amit nagy deportálásokkal és erőteljes gyarmatosítással hajtott végre. Mai hírnevét az új királyi székhely Dúr-Sarrukín felépítésének köszönheti.
II. Sarukkín csatában halt meg, ami abban a korban az istenek dühének jele volt, ezért utóda Szín-ahhé-eríba elhagyta a fővárost. Az asszír történelem talán legnagyobb építkezésével nemcsak újjáépítette Ninivét, de teljesen át is formálta Istár szent városát, amit birodalmának fővárosává tett. Fő stratégiai célpontja Babilon volt. Itt az asszírok által kinevezett és az elámiak által támogatott helyi uralkodók folytonos összetűzései miatt Szín-ahhé-eriba komolyabban beavatkozott, és miután a koronaherceget elrabolták és megölték, lerombolta a várost. Egy palotaforradalom végzett vele — ezt egyik fia szervezte, akit testvére, a jövendő uralkodó, Assur-ah-iddína miatt kizártak a hatalomból. Assur-ah-iddína terjeszkedő politikát folytatott, seregeit egészen Egyiptomig vezette. Újjáépítette Babilont. Egy hadjárat közben vesztette életét. Trónját a máig leghíresebb asszír király, Assur-bán-apli szerezte meg, és közel 40 évig uralkodott. Óriási könyvtárat gyűjtött össze, és az ő megbízásából készültek a birodalom legszebb műalkotásai. Halála után a birodalom nem egészen két évtized alatt összeomlott.
A cikkajánlótAndrew 69. kompletten elkészítette, a képet Rlevente július 25-én megindokoltan kicserélte, a cikkajánlót Pásztörperc július 27-én lektorálta, az olvasószerkesztői munkát elvégezte és július 28-án a cikkajánló kikerült a Kezdőlapra. Ekkortól egyetlen kattintással két úton juthattunk el a teljes szócikkhez: az ajánló élén az Újasszír Birodalom linkjére vagy a cikkajánló végén alul a Tovább a szócikkhez fülre kattintással. (Utóbbi meghibásodását MZ/X július 25-én Bulgária a címlapon szakaszban a Kezdőlap vitalapján jelezte, s azt Mameilon azonnal kijavította.) A teljes szócikk vitalapjára kattintva és érkezve még a Kezdőlapra kerülés napján, július 28-án beírtam a cikktörténetbe a 2016-30-2 linket, és azon vitalapról újabb kattintással a kör bezárult, újra itt vagyok. Holnap itt is új helyzetre és új feladatokra ébredünk. – *feridiákvita2016. július 31., 23:22 (CEST)[válasz]
31. hét
augusztus 1. 0.00 és augusztus 4. 11.59 között: Mercury–Atlas–6
A Mercury–Atlas–6 a Mercury-program harmadik repülése volt emberrel a fedélzeten; az első olyan út, amelyen a NASA Föld körüli pályára állított egy űrhajót. A Friendship 7 rádiós hívójelet kapott űrhajó 1962. február 20-án startolt Cape Canaveralről. Utasa John Glennezredes volt, aki az amerikai tengerészgyalogság berepülő pilótájából vált az Eredeti Hetek tagjává. Ekkor szállított először embert az Atlas-rakéta (a repülés leginkább a rakéta korábbi hibáinak javításához szükséges tesztrepülések miatt késett 1962 februárjáig).
Az űrhajó 4 óra 55 perc 23 másodperc alatt háromszor kerülte meg a Földet egy 32,5° pályahajlású, 265×159 km-es ellipszis pályán; egy keringés 88 és fél percig tartott. A kapcsolattartáshoz a NASA egy földi rádióállomásokból és hajókból álló követő hálózatot állított fel.
Glenn számos kisebb problémát oldott meg, és a repülés nagy részét beárnyékolta az irányítók (egy tévesnek bizonyult műszerjelzés miatti) aggodalma, hogy a légkörbe lépés közben leeshet a hőpajzs, az űrhajó pedig utasával együtt eléghet. Valahol a Csendes-óceán felett Glenn rejtélyes apró szikrákat látott áramlani az űrhajó körül, és csak a következő repülés tisztázta, hogy ezek a napsütés hatására a kabinról leváló apró jégszilánkok. A harmadik keringés végén a hajó az Atlanti-óceánra ereszkedett le, mintegy 64 kilométerre a tervezett leszálló ponttól. Glennt a USS Noa romboló vette fedélzetére.
A repüléssel Glenn nemzeti hőssé vált az Egyesült Államokban. John F. Kennedy elnöktől megkapta a NASA Kiváló Szolgálatért kitüntetését, majd több várost érintő utat szerveztek számára.
Egész karrierjét a NASCAR különböző kategóriáiban töltötte. A legtöbb évet a ma Sprint Cup Series néven ismert kategóriában versenyezte, és azt négyszer (1995, 1997, 1998, 2001) meg is nyerte. A versenysorozat legnagyobb presztizsű versenyén, a Daytona 500-on háromszor (1997, 1999, 2005) végzett az élen. Kilencvenhárom futamgyőzelmével és nyolcvanegy pole-pozíciójával a sorozat történetének harmadik legsikeresebb versenyzője; a modern (1972–) érában mindkét szempontból ő a legeredményesebb. Teljes Sprint Cup-pályafutása alatt a Hendrick Motorsportsnál versenyzett.
Ő indult sorozatban a legtöbb egymást követő versenyen. Huszonhárom, egymást követő szezonban szerzett legalább egy pole-pozíciót, és számos további rekordot állított fel.
Komolyabb karrierje a második vonalnak számító Busch Series-ben (ma Xfinity Series) kezdődött, amikor az 1990-es szezon utolsó négy futamából kettőn elindult. 1991-ben és 1992-ben a Bill Davis Racingnél teljes szezont futott, utóbbi évben három győzelmet szerzett. 1999-ben és 2000-ben ismét elindult néhány versenyen saját csapata színeiben.
Rick Hendrickkel társtulajdonosa Jimmie Johnson #48-as rajtszámú autójának. Johnson hat bajnoki címet szerzett 2006 és 2010 között, valamint 2013-ban. Saját korábbi, #24-es rajtszámú Chevrolet-jében is van részesedése.
Felesége Ingrid Vandenbosch, két gyermekük Ella Sofia és Leo Benjamin.
Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
Ecce homo, 1476 után
Hieronymus Bosch (holland ejtése: [ɦijeːˈɾoːnimʏs ˈbɔs] kb. hijeronimusz bosz; magyaros ejtése hieronimusz bos) vagy Jeroen Bosch (született Jeroen Anthoniszoon van Aken [jəˈrun ɑnˈtoːnɪsoːn vɑn ˈaːkə(n)]; vagy Jheronimus van Aken; ’s-Hertogenbosch vagy Herzogenbusch,1450 körül – 1516. augusztus 9.) németalföldi festő, a művészettörténet talán legtöbbet vitatott és legtöbbféleképpen értelmezett alakja.
A népes van Aken festőcsaládból származott; egy nála húsz évvel idősebb patriciuslányt vett feleségül. A Németalföld papságának, nemességének és a városi előkelőinek legmagasabb köreivel jó kapcsolatot ápoló Miasszonyunk testvérület tagja volt; megrendelői a testvérek sorából és — kapcsolataikat felhasználva — az udvarból kerültek ki. A testvérület sokszor látta el megbízásokkal, és a csekély tiszteletdíjból érezhető, hogy ezek a munkák inkább felajánlásként készültek.
Festményein főképp az emberi bűnöket, gyengeségeket mutatja be és ostorozza. Alkotásain a szimbolikus alakok és tárgyak olyan összetett, eredeti és fantáziadús ikonográfia részei, amelynek értelme még saját korában is sokszor homályos maradt. Bosch a démonok, félig emberi, félig állati alakokkal és gépekkel ábrázolta az emberi gonoszságot, és ezzel félelmet és zavart keltett. Hosszú évszázadokra feledésbe merült művészete végül a 20. századszürrealista mozgalmainak adott ösztönzést.
Művészetét a kutatók kétféleképpen értelmezik. Az egyik iskola szerint Bosch moralista, aki megrettent a saját vízióitól. A másik szerint egy tréfacsináló, akinek festészete korának szatirikus, humoros miniatúráiból táplálkozott. Maró kritikájú műveivel nemcsak a társadalom romlottságát ítélte el, hanem azt is megmutatta, milyen könnyen válik a gyarló ember a gonosz martalékává; ez emeli művészetét magasabb erkölcsi szintre.
Művészetének első igazi követője id. Pieter Bruegel volt, aki teljesen más eszközöket alkalmazott, de azonos erkölcsi igénnyel; ő nem a fantasztikumot dolgozta ki, hanem a morális összetevőket. Dulle Griet című képén letagadhatatlan Bosch hatása, de más képein is találhatunk szó szerint értelmezett, a képi ábrázolás nyelvére lefordított szólásokat, közmondásokat. Anton Corbijn holland fotóművész az 1990-es évek elején Bosch figuráit felhasználva teremtette meg a Depeche ModeSongs of Faith and Devotion című albumának lenyűgöző képvilágát.
Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
Az Ezeregyéjszaka perzsa kiadásának illusztrációja (Szani ol-Molk, 1849–1856)
Az Ezeregyéjszaka meséi (arab: كتاب ألف ليلة وليلة [Kitáb alf lajla va lajla] ’Ezer éjszaka és egy éjszaka könyve’, perzsa: هزار و یک شب, török: Bin Bir Gece Masalları, urdu:ایک اور ہزار راتین ولی کتب , héber: אלף לילה ולילה) a legismertebb arab mesegyűjtemény, amelynek különféle változatait évszázadok folyamán különböző szerzők, fordítók és tudósok állították össze. A mesék eredete a kora középkoriArábiába és Perzsiába nyúlik vissza.
A kerettörténet két főszereplője Sahrazád szultána és Sahrijár szultán. Amikor a szultán rájön, hogy a korábbi felesége hűtlen volt hozzá, szörnyű bosszút áll az asszonyokon. Mindennap elvesz egy szüzet, akit a nászéjszaka után kivégeztet. Végül a vezíre már nem talál több lányt a birodalomban. Ekkor Sahrazád (ismert Seherezádé és Sehrezád néven is), a vezír lánya ajánlkozik menyasszonynak. A nászéjszakán Sahrazád elmond egy mesét a királynak, de nem fejezi be, így kényszeríti a kíváncsi Sahrijárt, hogy tartsa őt életben. Másnap éjszaka, amint befejezi a mesét, elkezd (de csak elkezd) egy másikat. És ez így folytatódik ezeregy éjszakán keresztül. A változatoknak eltérő befejezésük van, de mind megegyezik abban, hogy Sahrijár megkíméli Sahrazád életét.
A csillagászat vagy asztronómia (ógörögül: αστρονομία) az emberiség legrégibb tudományága, a Földön kívüli jelenségeket megfigyelő és magyarázó természettudomány. Az asztrofizika a csillagászat (és a fizika) azon része, amely a fizika törvényeit alkalmazza a csillagászati megfigyelések magyarázatára. Napjainkban a csillagászat szinte minden témaköre komoly fizikai ismereteket kíván, ezért a csillagászat és az asztrofizika gyakorlatilag összefonódott.
A csillagászat egyike azon kevés tudományoknak, amelyekben az amatőrök (a tudománnyal nem hivatásszerűen, hanem műkedvelő módon foglalkozók) még mindig aktív szerepet játszanak, különösen a rövid ideig tartó jelenségek megfigyelésével.
Az asztronómiát nem szabad összekeverni az asztrológiával, ami az emberek sorsát próbálja kikövetkeztetni az égitestek jellemzőiből. Bár az asztrológia és az asztronómia kezdetben nem vált külön, módszereik nagyon eltérőek: az asztronómia a ma elfogadott tudományos módszereket alkalmazza, az asztrológia egyfajta kulturális hagyomány talaján áll, és nem tartozik az akadémikus tudományok közé.
Mindkét haderőt tapasztalt hadvezérek vezették; a török tisztikart francia tanácsadók is segítették. Badeni Lajos csapatai Szalánkeménnél egy dombháton foglaltak állást. A Zimonyból kimozduló törökök az ütközet előtti éjszaka briliáns manőverrel körülzárták a császári tábort, elvágva annak utánpótlását és visszavonulási útvonalait. A kitörési kísérletek igen súlyos véráldozatokkal jártak, mert a janicsárok minden rohamot visszavertek, de végül a korszerűbben felszerelt, jól kiképzett és fegyelmezett, modern tüzérségük erejére támaszkodó császári egységek az őrgróf által személyesen vezetett lovasrohammal, véres küzdelemben felülkerekedtek.
A csatában elesett maga Köprülü nagyvezír, számos pasa és török katonai méltóság. A keresztény oldalon életét vesztette (sokak mellett) Holstein hercege, Charles-Louis de Souches táborszernagy és Zrínyi Ádám magyar zászlósúr, Zrínyi Miklós egyetlen fia. A keresztény koalíció szalánkeméni győzelme a Magyarország területének a töröktől elhódítására indított Habsburg–török háborúk egyik legvéresebb ütközete volt. A vereség több évvel visszavetette az újabb török hadjáratokat a Balkánon, tehermentesítve a Habsburgoknak a rajnai fronton háborúzó haderejét.
1. Itt a Szalánkeméni csata legyen. 325. évfordulós és Akela már a cikkajánlót is megcsinálta. Csütörtök déltől az lesz a Kezdőlapon.
2. Az Rlevente javasolta A Szent Korona tudományos kutatásának története jöjjön közvetlenül a Szalánkeméni csata után az augusztus 22-25. időszakaszba a Kezdőlap kiemelt cikkei/2016-34-1 sablonba. Mivel ez a közvetlen után következő, ezért a cikkajánló elkészítsét megkezdtem, melynek befejezésére és az egész véglegesítésére a stafétát a kezdeményező @Rlevente: részére átadom. Ha más fontos elfoglaltsága miatt szombatig nem tudná befejezni, akkor azt is megcsibnálom.
Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
A felső kép Révay Péter koronaőr 1613-ban megjelent könyvének illusztrációját másolja. Az alsó kép a Szent Korona 1790-es vizsgálata alapján készült
A Szent Korona tudományos kutatásának története több évszázadra tekint vissza. A királyi fejék létrejöttének helyéről, idejéről írásos források nem állnak rendelkezésre, de a középkorban Hartvik püspök legendája alapján természetesnek tartották, hogy ez teljes egészében az a korona, amit István, az első magyar szent király II. Szilveszter pápától kapott. Azok a képi ábrázolások, amelyeken már azonosítható, mind az újkorból származnak. A 17. század óta több tucatnyi magyar és külföldi szakember foglalkozott behatóan a korona szerkezetével, művészettörténeti párhuzamaival, történetével.
A tudományos igényű kutatás a királyi koronán lévő görög feliratok észrevételével és vizsgálatával kezdődött. Azonosították az ábrázolt személyeket, megfogalmazták az első elméleteket e megfigyelések értelmezésére. 1613-ban Révay Péter koronaőr tollából jelent meg az első könyv a koronáról. Révay a korona görög felirataiból a Konstantin nevet is kiolvasta, és ezt úgy magyarázta, hogy a fejék görög munka, amit Nagy Konstantin adományozott I. Szilveszter pápának, késői utódja, II. Szilveszter pápa pedig a pápai kincstárból adta Istvánnak.
1790-ben Weszprémi István megállapította, hogy az alsó koronarészen szereplő, világi személyeket ábrázoló képek görög betűs feliratai VII. (Dukász) Mihály bizánci császárt, I. Géza magyar királyt és Dukász Mihály Konstantin nevű fiát, vagy ugyancsak Konstantin nevű testvérét nevezik meg, akik az első magyar király halála után éltek. Katona Istvánjezsuita történész vetette fel elsőként, hogy a korona két részből állt össze. Elfogadta, hogy az alsó, görög részt Dukász Mihály adományozhatta, de ragaszkodott ahhoz, hogy a felső rész pántjait a Hartvik-legendának és a Szilveszter-bullának megfelelően a pápa küldte I. Istvánnak.
A kiegyezés után minden addiginál alaposabb vizsgálatot végzett a koronán a Magyar Tudományos Akadémia bizottsága. Ennek vezetője, Ipolyi Arnold püspök úgy foglalt állást, hogy a korona felső része lehetett az a fejék, amit Szent István kapott II. Szilveszter pápától, de véleményét többen is támadták.
A második világháború előtt és után, hazai és külföldi vizsgálatok eredményeit 2000-re, az új millenniumra Tóth Endre foglalta össze. A Szent Koronát a jelenleg érvényes, a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által is támogatott főáramlati tudományos eredmények szerint valószínűleg III. Béla idején, Magyarországon állították össze két részből. Az alsó rész, az úgynevezett görög korona eredetileg Bizáncból érkezhetett I. Géza király görög felesége számára mint női korona; és ezt a két rész összeállításakor átdolgozták. A felső, latin rész valamilyen módon Szent Istvánhoz köthető elemekből készült. A korona tetején lévő kereszt valószínűleg egy koronázás előtti sérülés miatt ferdült el.
Már kiemelt. 2016. augusztus 11-én megkapta a kiemelt státuszt és szócikke élére felkerült a csillag. Köszönet az ehhez hozzájárulásodért. Vállalom a cikkajánló elkészítését. – *feridiákvita2016. augusztus 11., 18:23 (CEST)[válasz]
augusztus 25. 12.00 és augusztus 28. 23.59 között: Niccolò Paganini
Niccolò Paganini (Genova, Genovai Köztársaság, 1782. október 27. – Nizza, Szárd Királyság, 1840. május 27.) itáliai hegedűművész, zeneszerző, a 19. század eleji romantika legjelentősebb hegedűvirtuóza. Kilenc éves kora előtt komponálta első szonátáját, 1793-ban már fellépett a nyilvánosság előtt. Megválasztották a luccai hercegi udvar első hegedűsének, és ott Európa legvirtuózabb hegedűsévé képezte magát. Többéves koncertkörútján elkápráztatta hallgatóit; hatalmas vagyont és nemzetközi hírnevet szerzett. A kortársak számára hihetetlennek tűnt ez a hangszeres tudás, ezért nevezték technikáját boszorkányosnak őt magát pedig az ördög hegedűsének. Munkássága hatással volt Brahmsra, Lisztre és Schumannra is. Szerzeményei Liszt zongoravirtuozitásának mintái lettek, Schumann pedig Paganini egyik, Frankfurt am Mainban adott koncertje után döntötte el, hogy nem a jogi pályának, hanem a zenének szenteli életét.
Káprázatos technikájú, a hangszer lehetőségeit korábban nem ismert mértékben kihasználó előadó volt. A legnagyob hatást a szülővárosában is fellépő lengyel hegedűművész, August Duranowski((wd)) virtuóz játéka gyakorolta rá. Jobb felkarját testéhez szorítva, alkarját és csuklóját mozgatva kezelte a vonót, amivel egészen sajátos dinamikát kölcsönzött muzsikájának és hibátlan kettős fogásokat produkált. Gyakorta virtuóz balkezes pizzicatójával lepte meg közönségét vagy azzal, hogy egyetlen húron játszott le egész futamokat. Nemegyszer élt az elhangolás eszközével, azaz egyes speciális hanghatások érdekében elhangolta hegedűjét. Nemcsak az Il Cannone (Ágyú) nevű, 1742-ben készült kedvenc hegedűjén volt virtuóz, de gitáron és Hector Berlioz hatására brácsán is művészi szintre jutott játékával.
Lelkes hangszergyűjtő is volt, kollekciójában több Stradivariusszal. Halála után gyűjteménye a Smithsonian Intézet tulajdonába került. Briliáns kompozíciói mindmáig a hegedűművészek állandó műsorszámai. 1954 óta GenovábanConcorso internazionale di Violino Niccolò Paganini néven évente versenyt rendeznek emlékére. 1978-ban a szovjet csillagász Nyikoláj Sztyepanovics Csernyik egy kisbolygót nevezett el róla: 2859 Paganini.
Kezdetben javarészt a tengelyhatalmak győzedelmeskedtek, majd 1942-ben a keleti, a csendes-óceáni és az afrikai fronton is a szövetségesek törtek előre; végül a tengelyhatalmak teljes vereséget szenvedtek. Az európai, ázsiai és afrikai földrészen közel hetven nemzet vett részt a harcokban. Több mint 73 millióan vesztették életüket, beleértve a megölt civileket és az elesett katonákat is.
A világháborút végigkísérte, hogy mindkét tömb rengeteg erőszakos cselekményt követett el a civil lakosok és a hadifoglyok ellen. A megszállt területeken a hadviselő felek rendre terrorizálták a lakosságot; ezen akciók közül kiemelkednek a japánok által Kínában és Mandzsúriában, a németek által az elfoglalt szovjet területeken és a szovjetek által Kelet-Európában elkövetett visszaélések. A nyugati szövetségesek sokszor rengeteg civil áldozattal jár terrorbombázásokat hajtottak végre Németország és Japán ellen — ilyen volt Drezda, Hamburg és Tokió bombázása. A világháború végén két atombombátdobtak Japánra, több tízezer embert pusztítva el. A világháború több módszeres népirtása közül az áldozatok számával és az elkövetés módszerével is „kiemelkedik” a több millió zsidót elpusztító holokauszt. A világégés után a győztesek Európában a nürnbergi perben, a Távol-Keleten a tokiói perbenháborús bűnössé nyilvánítottak német és japán vezetőket.
A világháborút a hadviselő felek többsége számára lezáró párizsi békét 1947-ben kötötték meg. Európa térképét átrajzolták, a Szovjetunió jelentős területeket szerzett. Lengyelországot német területekkel kárpótolták, és ezzel nyugatabbra tolták határait. A háború után megromlott a két korábbi szövetséges, a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok viszonya, és egy új világméretű konfliktus, a hidegháború kezdődött el. Az 1914–1945 közötti időszakot egyesek második harmincéves háborúnak nevezik. Már 1946-ban Charles de Gaulle úgy nyilatkozott: „A mi győzelmünkkel végződött harmincéves háború drámája számos váratlan eseményt foglalt magában”. Erről a teóriáról írt Sigmund Neumann könyvében, szerinte az első harmincéves háborúhoz hasonlóan a 20. század eleji nagy háború is több kisebb konfliktus eredménye.
Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
„Budavár visszavétele 1686-ban” (Benczúr Gyula festménye)
Ismeretlen német festő műve Buda ostromáról és bevételéről
Buda visszafoglalása a töröktől 1686. szeptember 2-án megtörtént. A mohácsi csata után pontosan 15 évvel, 1541. augusztus 29-énBuda török kézre került és csak 145 évvel és négy nappal később valósult meg a visszafoglalás. Ezt megelőzően összesen öt alkalommal, utoljára 1684-ben tettek kísérletet a magyar főváros visszafoglalására sikertelenül. A török hadsereg megpróbálta 1683-ban Bécs városát elfoglalni, emiatt Európának kétsége sem lehetett, hogy az Oszmán Birodalom végső célja az egész kontinens meghódítása. A történelmi veszélyt a pápa érezte talán leginkább, és felismerve az összefogás jelentőségét, létrehozta a Szent Ligát, amely egy többnemzetiségű keresztény ostromló zsoldos sereggé vált.
1686-ban Buda jól kiépített vár volt, melyet a török várvédők újabb és újabb erősségekkel, falakkal, bástyákkal bővítettek, és kijavították a két évvel korábbi sikertelen ostrom omladékait. A védők tudták, hogy stratégiai szempontból Buda a még meg nem hódított Észak-Magyarország kulcsa, és jelentőségét fokozza, hogy Bécshez is viszonylag közel fekszik. A védők nagy elszántsággal álltak ellen az ostromlók rohamainak, a török parancsnokok a végsőkig kitartottak. A szövetségesek hosszú hónapokig tartó ostroma, kifárasztó taktikája végül meghozta a győzelmet. Szeptember 2-án jött el a döntő nap.
A szövetségesek többnemzetiségű ostromló serege délután három órakor indult el a mindent eldöntő, harmadik általános rohamra. A jel hat ágyú háromszori elsütése volt. A balszárnyat Koháry István vezette, a vár északi falát Lotaringiai Károly herceg vezetésével hatezren rohamozták meg. Amikor a katonák beözönlöttek a várba, Fiáth János őrnagy tűzte ki a zászlót a bástyán, erről az ostrom után oklevelet kapott gróf Esterházy Páltól, hasonlóan azokhoz a tisztekhez és katonákhoz, akik elsők között értek fel a vár falaira, vagy az élbolyban harcoltak. Cserei Mihály történetíró Petneházy Dávid ezredes nevét említi az élbolyban küzdők közül, aki letépte a vár fokáról a török fennhatóságot 145 év óta hirdető lófarkas hadijelvényt.
De ezt a kis hibát javunkra fordítva nagy eredmény forrásává tettük. Akkor június 1. hétfőre esett, és a rendkívüli esemény olyan lendületes és kreatív együttműködést indított el, hogy június 4-re, csütörtökre már előre dolgoztunk, és a 2014/2015-ös tanévzáróra Wikipédiánk Kezdőlapjának Kiemelt cikk rovatában a rendszeres és igényes közösségi alkotásból sikeres vizsgát tettünk. Ennek bizonysága az is, hogy most még a kis hibát is megelőztük, sőt, amit Kezdőlapunk egyik rovatában tanultunk, a mostani új tanévben már kezdőlapunk egészének kiemelésére és megújítására tőkésíthetjük.
Ebben az akkor és most különbségei is sokat segíthetnek. Most szeptember 1. csütörtökre esik, s ez az a nap, amelyen az óvodától az általános és középiskolákon át az egyetemekig elstartol a 2016/2017-es tanév. A Kezdőlapunk élén levő Kiemelt cikk rovatban a kezdőlapra jelölésben, illetve a cikkajánlók készítésében már október közepénél járunk. Ha a kezdőlapi rovatok sorában lefelé haladunk, az Ünnepek és Évfordulók rovat tartalma is napról napra naprakész. Most a Kezdőlap végén lévő rovat igényel kiemelt figyelmet és tevékenységet. Blogjegyzetek vagy Magyar Wikipédia Magazin? - ez itt s most a kérdés. Ugyanazon tartalom, amely a Kezdőlap utolsó rovatában Magyar Wikipédia Magazin címen jelenik meg, az Vitalapunkon Blogjegyzetekcímen található.
Az új tanév egyik igazán szép feladata a Kezdőlapunk első és utolsó rovata, eleje és vége közti kiemelt kérdés a hídépítés. Ehhez fontos segítség az egész Aktuális rovat, s különösen az élén található tétel képes és szöveges tartalma: Augusztus 26-án Isztambulban átadták a világ legszélesebb és legmagasabb függőhídját, a Vitéz Szelim szultán hidat. – *feridiákvita2016. szeptember 1., 15:54 (CEST)[válasz]
Robert William Seton-Watson (London, 1879. augusztus 20. – Skye, 1951. július 25.) skót származású brit publicista, történész, politikai aktivista. Korai írásaiban a Scotus Viator (vándorló skót) álnevet használta. Ifjúkori ideáljai még a magyarok voltak, de aztán egyre jobban a szlovákokhoz kötődött. Történész tevékenysége vitatott, de kétségtelen, hogy jelentős történelmi kutatásokat folytatott és forrásértékű munkákat publikált a szlovák, a délszláv és a román történelemről.
1905 őszén Bécsbe utazott, hogy tanulmányozza a Habsburgok történetét. Ekkor még „a magyarok nagy barátjának” vallotta magát, de három év múlva, 1908 decemberében megjelent könyve, a Faji problémák Magyarországon(Racial Problems in Hungary) egyértelművé tette álláspontjának fordulatát. Íróként gondolatait saját, New Europe (Új Európa) című hetilapjában propagálta. Kelet-Közép-Európa etnikai elvű átrendezésének vízióját 1918–19-ben mutatta be — a központi hatalmak veresége után a a győztesek ezt kisebb módosításokkal a gyakorlatba is átültették.
A 20. század elején még sokan az Osztrák–Magyar Monarchia és Délkelet-Európa egyik legelismertebb nemzetközi szakértőjének gondolták. Írói és szervezőtevékenységének, valamint több politikus támogatásának következtében a trianoni békeszerződés egyik legjelentősebb előkészítője lehetett, majd később a határrevíziók ellenére is szívósan védelmezte az ott lefektetett elveket. A magyarok a történelmi Magyarország sírásójának kiáltották ki, és javarészt a felháborodás és a harag hangján írtak róla. A kisantant országai viszont dicsőítették: díszdoktori címeket adományoztak neki, királyok és elnökök hívták meg, emléktáblákat avattak és a szlovákok még szobrot is állítottak tiszteletére.
Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
A Himnusz első kiadásának címlapja (2013-as újrakiadása címlapján)
Magyarország himnuszát a magyarok közmegegyezése tette 1844-től egyre szélesebb körben és egyre nagyobb erkölcsi erővel ható nemzeti imádsággá, a magyar nemzet hiteles himnuszává. Az írott jogba 1989-ben került be, ekkor iktatták először törvénybe. Az Alkotmány 1989. október 23-án hatályba lépett módosítása kimondta: „A Magyar Köztársaság himnusza Kölcsey Ferenc Himnusz című költeménye Erkel Ferenc zenéjével”. Ezt erősítette meg és egészítette ki Magyarország 2012. január 1-én hatályba lépett alaptörvénye, amelynek kezdősora megegyezik a Himnuszéval: „Isten, áldd meg a' Magyart!”
Bartay Endre, a Nemzeti Színház akkori igazgatója 1844. február 29-én hirdetett pályázatot Kölcsey Ferenc Hymnus, a' Magyar nép zivataros századaiból című költeményének megzenésítésére. A pályázat a Regélő Pesti Divatlap március 3-i számában jelent meg. A többek közt Vörösmarty Mihály és Szigligeti Ede részvételével fémjelzett bíráló bizottság június 15-én hozott, másnap közzétett döntésében az „Itt az írás forgassátok,/ Érett ésszel, józanon. Kölcsey” jeligéjű alkotás szerzőjét, Erkel Ferenc zeneszerzőt és karmestert nyilvánította győztesnek. A pályaművet először a pestiNemzeti Színház mutatta be 1844. július 2-án, majd július 9-én. Szabadtéren először az Óbudai Hajógyárban, 1844. augusztus 10-én, a Széchenyi nevét viselő gőzhajó avatásán adták elő. Kölcsey Ferenc és Erkel Ferenc alkotása már a korabeli sajtóban is „valóságos nemzeti hymnuszszá magasult”.
Kölcsey költeménye Erkel zenéjével nyomtatásban 1844. szeptember 11-én került forgalomba. A Himnusz ezzel elindult azon az úton, amelyen a magyarok nemzeti imádsága, majd egyben Magyarország hivatalos állami himnusza lett. A magasztos szentesítést 1956. október 23-án este kapta meg, amikor Nagy Imre szónoklata végén énekelni kezdte, és a zsúfolásig telt Kossuth téren vele énekelték az emberek.
Miután az utolsó napokhoz értünk, és mivel senki nem készítette el, így még mindég hiányzik a szócikkajánló, ezért készítését megkezdtem, és látva, hogy még mennyi munka van hátra, két napra kitettem az „építés alatt” sablont. – *feridiákvita2016. szeptember 5., 11:22 (CEST)[válasz]
Az "építés alatt" sablon levéve, a cikkajánló a kezdőszó címlinkjétől a zárósablonig elkészítve, és további jobbításra átadva.
Kedves @Andrew69.! Te kezdeményezted kiemelését, elsőnek Téged kérlek, nézz rá a cikkajánló szövegére. + Képnek betettem a 2013-as hasonmás forráskiadás címlapját. Szíveskedj ezen kiadány arab 1. oldalán az 1844. szeptemberi első kiadás címlapját beszkennelni, és arra kicserélni. Kösz.
Kedves @Pásztörperc! Kérlek, szíveskedj ránézni, és beletásod szerint jobbítani. Kösz.
A magyar állam hivatalos himnusza csak 1989-ben, az 1956-os forradalom és szabadságharc harmincharmadik évfordulóján lett
Nos, ez nem igaz. Az írott jogba iktatás és a hivatalosság között hatalmas a szakadék, amit mi sem mutat jobban, mint "az államigazgatás egyéb eszközei" nevű szabályzattenger léte. Az 1989 előtti időkben egész egyszerűen nem tartottáxükségesnek ennek joxabályba foglalását. Mégis, akkor sokkal inkább volt ez a magyar himnusz, mint mostanság, mert 1989-ig mindig csak ezt játszották a „hivatalos” megemlékezéseken az állami szinttől a kisdobos csapatzászló felvonásáig, azóta viszont keverik a Szózattal.
Brandenburg 29 476 km2-es területével a legnagyobb az ún. új tartományok között. Legnagyobb észak-déli kiterjedése 291, legnagyobb kelet-nyugati kiterjedése 244 km. A tartományt négy nagy DK-ÉNY irányú ősfolyamvölgy (északról dél felé sorrendben: eberswaldi, berlini, baruthi és lausitzi) és a közöttük elhelyezkedő magasabb térszínek tagolják. A tartomány három nagy történelmi tájegységre tagozódik. A Berlin környéki központi területtől (Mark Brandenburg) délkeletre található Niederlausitz és a Berlintől délnyugatra fekvő Fläming válik el élesebben. Északnyugatra a Havel-vidék, északkeletre pedig az Oderbruch tartozik a tartományhoz. A tartomány szinte teljes egészében alföld, legmagasabb pontja a szász határvidéken fekvő Gröden területén emelkedik. A Heidehöhe (magyarul kb. „Pusztamagas”) 201,4 méter magas.
A második világháború után Németország szovjet megszállási övezetébe került és az 1949-ben megalapított NDK része lett. 1952-ben Brandenburgot feloszlatták és több megyét alapítottak területén. A német egység helyreállításával Brandenburg tartományt újraszervezték és benne a fallal kettészakított szövetségi fővárost, Berlint újraegyesítették.
Alī ibn Abī Tālib (Mekka, 599. március 17./július 29. – Kúfa, 661. január 24.) volt az iszlám negyedik, a „helyesen vezetettek” közé tartozó kalifája (uralkodott 656. június 17-étől haláláig). Mohamed próféta egyik unokatestvéreként és vejeként, illetve a legelső muszlimok egyikeként a társak (szahába) közé tartozott. Szerepe az iszlám síita irányzatában alapvető; ebben őt tekintik az első és egyetlen jogos kalifának, illetve az első imámnak. A síiták szemében Ali kalifa szerepe majdnem felér Mohamedével — nemcsak abban az értelemben, hogy helyesen, az iszlám törvény (saría) szellemében vezette a közösséget, hanem a tanítás ezoterikus jelentésének értelmezőjeként is. Történelmi szempontból Mohamed után az iszlám legmeghatározóbb alakja.
Alit már kortársi is eltérően ítélték meg, így szerepét, egyéniségét a szunnita és síita iszlám eltérően értékeli. Bár Alit a szunniták is rendkívül tisztelik, ők nem ismerik el Mohamed utódjának, mivel szerintük a próféta erről nem rendelkezett. Kalifasága alatt robbant ki az első muszlim polgárháború (első fitna), amely közben Ali hívei közül, de vele szakítva létrejött az első muszlim szekta, a háridzsitáké („kivonulók”). Bár a szunnita és a síita irányzat tényleges elkülönülését nem Ali kalifaságától számítják, ahhoz, hogy az iszlámon belüli szekták kialakulására Ali politikai döntései teremtettek alkalmat. Halála is a pártviszályok és a vallási fanatizmus következménye: 661. január 24-én a kúfai mecsetben gyilkolták meg, amikor a koránt olvasta. Nedzsefben temették el; ekkor lett – és maradt a mindmáig – a nedzsefi Ali imám mecset a síiták egyik legszentebb helye, szellemi központja és zarándokhelye.
Ali rövid beszédei közül több is az általános iszlám kultúra részévé vált. Ezek napjainkban is jelen vannak a mindennapi életben, mint közmondások, aforizmák. A 10. században összegyűjtött prédikációi, levelei, szólásai (Nahdzs al-Balága , „Az ékesszólás ösvénye”) az egyik legszélesebb körben olvasott és legnagyobb hatású könyv az iszlám világban. Mohamed próféta halála után Ali kalifa kezdeményezésére lett a Hidzsra az iszlám időszámítás kezdete.
Kőszeg (németül: Güns, horvátul:Kiseg, vendül:Küseg, szlovákul: Kysak) város Vas megye nyugati szélén, az osztrák határ közelében, a Kőszegi járás központja. Városrésze: Kőszegfalva. A városban három kultúra keveredik: a magyar, a német és a horvát. A németek a 200 évig tartó osztrák fennhatóság alatt települtek be, a horvátok a török támadása után. Több testvérvárosa van, és a Douzelage szervezetnek is tagja. Kőszegen egyetem működik. A szőlészetet és borászatot a rómaiak honosították meg. Okmány először 1279-ben említi, a „Szőlő Jövésnek Könyvét”1740-től vezetik. Itt mérték Magyarországon a legnagyobb hóvastagságot (151 cm) és a legtöbb éves csapadékot (1510 mm).
Jelentős szerepet játszott Magyarország és Ausztria történelmében. Vas vármegyében egyedüliként már 1328-ban királyi város címet kapott, és ezt 1648-ban szabad királyi város ranggal erősítették meg. 1532-ben Jurisics Miklós várkapitány megvédte a várat a törököktől, akik így nem próbálkoztak meg Nyugat-Magyarország és Bécs elfoglalásával. A város sikeres helytállása először a hírnevet hozta meg, majd a gazdaság felvirágzását is. Mivel ezután a hadjáratok már elkerülték, országunk műemlékekben egyik leggazdagabb városa maradt. Történelmi központjának felújításáért 1978-ban Hild János-díjat kapott, majd 2004-ben a Magyar Televízió nézőinek szavazata alapján az „Az év települése” címet érdemelte ki. 2009-ben a „Magyarország legjobban fejlődő ökoturisztikai desztinációja” címet érte el a Kőszegi-hegység településein működő Írottkő Natúrparkért Egyesület.
A Kőszegi Tájvédelmi Körzet számos látnivalót kínál a természet szerelmeseinek.
Nem emlékszem, hogy akkoriban milyen technikával működött a kezdőlap; talán Orsi vagy aki részt vett az átalakításban, meg tudja mondani. – Hkoala2016. január 4., 20:04 (CET)[válasz]
Amikor az európaiak gyarmatosítani kezdték a térséget, a jávai orrszarvú kedvelt vadásztrófeává vált. Egyedszámának drasztikus csökkenéséhez élőhelyének elvesztése mellett hozzájárultak a délkelet-ázsiai háborúk (például a vietnámi háború), visszaszaporodását pedig megakadályozta a folyamatos zavarás. Utolsó vadon élő és védett populációja az Ujung Kulon Nemzeti Parkban sincs teljes biztonságban, mivel továbbra is veszélyeztetik az orvvadászok, a betegségek és a kis genetikai változatosság miatt a beltenyészet.
Vadon körülbelül 30–45 évet élhet; természetes élőhelyei a síkvidéki esőerdők, a nedves láprétek és az ártéri területek. A hímek a párzási időszak kivételével magányosan járnak, a borjakat eleinte anyjuk neveli. Kisebb csoportjaik leginkább dagonyázó pocsolyáknál vagy ásványi sók lelőhelyeinél gyűlhetnek össze. A kifejlett jávai orrszarvúnak az emberen kívül természetes ellensége nincs. Az embert általában kerüli, de ha veszélyben érzi magát, támadhat. Az öt orrszarvúfaj közül a jávait ismerjük a legkevésbé. A kutatók és a természetvédők ritkán tanulmányozzák közvetlenül — egyrészt mert nagyon ritka, másrészt hogy ezzel ne rontsák tovább életkörülményeit. Viselkedésüket és egészségi állapotukat főleg kihelyezett kamerákkal és ürülékük vizsgálatával mérik fel.
A kiegyezést, a „deáki reáluniót” nem tartotta jó megoldásnak. Évtizedeken át szorgalmazta a közös minisztériumok és a delegációk eltörlését. Már az 1850-es évek közepén figyelmeztette kortársait a nemzetiségi kérdés fontosságára. Az 1868-as nemzetiségi törvénnyel kezdetben nem értett egyet, ám az általa sovinisztának nevezett irányzat megerősödése után ennek következetes végrehajtását kérte számon a mindenkori kormányokon.
Röpiratok sorában fejtette ki azt a meggyőződését, hogy az erőltetett magyarosítás és az igazságtalan választási rendszer miatt állandósuló, helytelenül kezelt konfliktusok katasztrófához fognak vezetni. Ellenfelei többször hazaárulással vádolták meg, sokan a romános Mocsáriulu gúnynévvel illették. A nemzetiségi sajtó gyakran fehér hollóként, Kasszandraként említette.
1874-től tíz évig vezette elnökként a Függetlenségi Pártot, de nemzetiségpolitikai elképzelései fokozatosan eltávolították tőle szövetségeseit. Politikai pályafutását a Román Nemzeti Párt képviselőjeként fejezte be. 1892-től andornaki birtokán élt. Röpirataiban, cikkeiben továbbra is bírálta a „közösügyi rendszer” visszásságait. Utolsó éveiben a polgári radikálisokhoz közeledett. Időben tett, ismételt figyelmeztetései valóban Kasszandra-jóslatoknak bizonyultak.
Megtörtént, @Andrew69.: megtette. Az így felszabaduló helyre Mocsáry Lajos 1826. október 26-án született és 1916-ban elhunyt magyar közíró, politikus, országgyűlési képviselő, a 19. századi függetlenségi politika kiemelkedő alakja szócikkét javaslom, és mivel 2011-ben születése évfordulóján már volt kezdőlapos, kész a szócikkajánlója is, van mit frissítenünk. – *feridiákvita2016. augusztus 24., 21:00 (CEST)[válasz]
Alakja különösen a hadakozó fejedelemségek és a korai Han-dinasztia idején vált kiemelkedővé, amikor a központosított állam egyik korai megteremtőjének, egyúttal az ezoterikusművészetek pártfogójának tekintették. A hagyomány számos, a civilizáció megteremtéséhez nélkülözhetetlen találmányt, újítást, sőt írásművet is neki tulajdonít. Ma általánosan a kínai civilizáció létrehozójának és a kínai nép ősének tekintik.
A kínai történelem egyes kutatói megkérdőjelezik valós történelmi szerepét. Feltételezik, hogy egyfajta isten lehetett, akit a Hadakozó fejedelemségek idején élt írástudók keltettek életre.
A cikkajánló szöveges javaslatát ugyancsak a jelölő Andrew69. készítette el és hozzá a kiemelt képet is ő választotta ki, mégpedig már a jelölés napján, 2015. szeptember 22-én.
Pásztörperc folytatta a tömörítéssel 2016. augusztus 13-án, majd véglegesítette szeptember 26-án.
Kezdőlapra kikerülés előtt Andrew69. ezt részt s együtt az egészet ellenőrízte.
A Sárga Császár mindezek után szeptember 29-én megjelent a Kiemelt cikk rovatban és ott marad vasárnap végéig. Ezért a figyelmesebben vizsgálatra és további javításra, jobbításra is van időnk. A jelölést indokló kezdőmondat egyben ehhez is kijelölte a főirányt: „Október 1-től kezdve 3 napos nemzeti ünnep Kínában a népköztársaság 1949-es kikiáltásának évfordulója.” A kezdőkérdést pedig az utolsó javítás szövegmódosítási javaslata adja meg: az ezoterikus művészetek kifejezés belinkelése befejezetlen, további pontosítást kíván. Fehér mezőben feketével kezd, pirossal folytat, zöldre, majd kékre vált és a sárgát a Sárga császár adja meg.
Az ezoterikus jelentése az Ezoterika szócikk szerint ez: Ezoterika, ezotéria vagy ezoterikus tanok „a titkos tanokra használt kifejezés, amelyet csak egy csoport beavatottjai számára ismeretesek, rejtélyes, okkult, rejtett", szemben az ún. exoterikus tanokkal. (Nevill Drury: A miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona, 80. old.)
0. alapeset fehér lapon fekete betűkkel: „ezoterikus művészetek”;
Annyiban ezoterikus a linkelés, hogy tartalma titkos, rejtett, rejtélyes, csak egy csoport beavatottjai számára ismeretes. A Kezdőlapon a Kiemelt cikk rovatban első ránézésre a 4. és 5. ugyanaz, kékre linkelt mindkettő. De „művészetek” szót a 4. változatban a Művészetszócikkel, az 5. változatban pedig a Művészetportállal linkeltük kékre. Itt két lépésben jutunk a Művészet szócikk tartalmához. Első lépésben ráklikkelünk a Kezdőlapon a szövegben a „művészetek” szóra, és akkor megjelenik a „Művészet” portál, benne bal szélen és kicsi képként Vincent van Gogh Íriszek 1889-es festménye. Második lépésben ráklikkelünk a Művészet portál szövegének kezdetén a Művészet szóra, s akkor megjelenik a Művészet szócikk, s benne Vincent van Gogh festménye jobb szélen és nagyban. A Portál:Művészet portál-linknek magának is további, a Sárga császár Kiemelt cikkbe belinkelt változatán felül két változata van.
6. Az egyik a Kezdőlapon a Kiemelt cikk rovat feletti Fejrész-doboznak a Portál-dobozában lévő Portál:Művészet. A Portál-dobozban van 11 kiemelt portál, ebből egyik a Művészeté. A 12. az Öszes portál, amelyre rákattintva új lapra: Portál:Portálok lapra váltunk.
9. Holnaptól helyét változtatja a Sárga Császár, amelyből elindultunk, és a Kiemelt cikk rovatnak A kezdőlapon legutóbb megjelent szócikkek allapjára kerül.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar-történelem szakán végzett. Aktívan sportolt, futásban ifjúsági országos bajnok volt. Fiatal korában inkább költőként vált ismertté. Fogadalom című versét az 1956-os forradalom alatt beolvasták a Magyar Rádióban, Magamról című költeménye pedig az angol (BBC) rádió adásában szerepelt. Történészként a magyar történelem azon részeit kutatta, amikkel nemigen foglalkoztak kortársai, így a „Fekete hóesés” című művében arról írt, hogy Zrínyi Miklóst 1664-ben nem vadkan sebezhette halálra, hanem egy merénylő. Az úgynevezett magyarságkutatásról publikált munkáit a magyar történettudomány nem fogadta el. A „nemzeti ősvallás” alapjainak lerakására irányuló erőfeszítései gyakorlatilag visszhangtalanok maradtak.
Közvetlenül László Gyula 1978-as „kettős honfoglalás” elmélete után, 1979-ben tette közzé a Tárih-i-Üngürüsz ismertetését. Az ősgesztát az 1860-as évekbenVámbéry Ármin és Budenz József is ismertette, az 1960-as évekbenTörökországban török nyelven Hazai György több írást is publikált a műről. Grandpierre érdeme, hogy a krónika magyar nyelven is elérhetővé vált, hiszen ő érte ezt el a Művelődésügyi Minisztériummal levelezve az ősgeszta megjelentetése érdekében (60483/80-as ügyiratszám) és nagy hatású tanulmányával. Az 1970-es években felhívta a figyelmet arra is, hogy a krónikában található egy, a közismerttől egészen eltérő csodaszarvas-történet is.
A lepantói csatát1571. október 7-én vívta az egyesült keresztény flotta az Oszmán Birodalom hajóhadával a Jón-tengeren, a mai Görögországhoz tartozó Patraszi-öbölben. A megerősített tengerparti kikötő, Lepanto, amelyről az ütközet a nevét kapta, az összecsapás helyszínétől jó pár tengeri mérföldre nyugatra van. Az ütközetben nagyjából 600 hajó vett részt, a Földközi-tenger összes gályájának hetven százaléka, valamint 140 ezer ember – katonák, tengerészek, szabad vagy rabszolga evezősök.
Az 1568-as drinápolyi béke megkötése után II. Szelim szultán úgy döntött, hogy a Földközi-tengeren folytatja a hódítást. A muzulmánok elleni egységes fellépés legerőteljesebb híve V. Piusz pápa volt, aki 1566 óta ösztökélte a keresztény hatalmakat, hogy indítsanak új keresztes hadjáratot az Oszmán Birodalom ellen. Az ellentétes érdekeik miatt egymásra gyanakvó Spanyolország és Velencei Köztársaság csak 1570-ben szövetkezett, miután a törökök elfoglalták a velenceiek termékeny birtokát, Ciprust. 1571. május 25-én született meg a Szent Liga. A megállapodásban Velence, Spanyolország és a pápai állam vállalta, hogy közös katonai erővel hadjáratot indít a török ellen.
A két hajóhad négy-négy egységből állt fel: főerőből, két szárnyból és tartalékból. A törököknek több hajójuk és emberük, viszont a keresztények tüzérsége jóval erősebb volt. Ali pasa ezért kevés hajót hagyott a tartalékban, inkább a centrumot erősítette meg. A törökök a csata elején eredményeket értek el a Csuluk Mehmed vezette jobbszárnyukon, de végül vereséget szenvedtek. Balszárnyukon [Ulucs Ali]] pasa egy átkaroló hadművelettel szétzilálta Giovanni Andrea Doria egységét és betört a keresztény hajók közé. Súlyos veszteségeket okozott a máltai, szicíliai és velencei gályáknak, de végül menekülnie kellett a keresztény erősítés elől. Az ütközet a főerők között dőlt el, ahol összecsapott a két zászlóshajó, a La Real és a Szultána. A keresztényeknek sikerült visszaverniük a török támadását, és elfoglalták Ali pasa hajóját. Ez zűrzavart váltott ki a törökök között, sokan menekülni kezdtek. Az ütközetben a keresztények közül nagyjából nyolcezren vesztették életüket; az elesett törökök számát húszezerre becsülik. Bár a török flotta megsemmisült, Ciprus nem került vissza velencei fennhatóság alá. A Szent Liga hamarosan felbomlott, de az Oszmán Birodalom soha nem nyerte vissza egykori tengeri erejét. A csata egyben a kézi erővel hajtott hajók utolsó nagy ütközete lett, a gályák helyét ezután átvették a vitorlások.
Eredetileg gyógyszerészként dolgozott, de festői tehetséget érezve magában otthagyta állását, és 41 éves korától különböző mesterektől festészetet tanult. Rendszeresen utazott, jelentősebb képeit a Közel-Keleten festette. Viszonylag kevés, mintegy száz nagyobb művet alkotott. Külföldi kiállításairól (például a maga által szervezett 1907-es párizsi tárlatról) általában elismerően nyilatkoztak, de Magyarországon nemigen méltányolták. Ehhez különc (mértéktartó) életvitele, és – élete vége felé egyre kifejezettebb – látnoki-prófétikus allűrjei is hozzájárultak; ezeket képeinek több elemzője pszichopatológiásnak vélte. Megismerését nehezítette az is, hogy képeit megtartotta. Örökösei anyagárban, kocsiponyvaként akarták eladni alkotásait, amiket az utolsó pillanatban vett meg Gerlóczy Gedeon.
Festészetét az expresszionizmushoz, illetve posztimpresszionizmushoz kapcsolják, de egyik, elhatárolható művészeti irányzathoz sem tartozott. Magát a „Napút festők” közé sorolta. Talán a legismertebb festménye a Magányos cédrus. Magyarországon jóval halála után, képeinek 1963-as székesfehérvári kiállítása tette népszerűvé. Alkotásai ritkán cserélnek gazdát, a magyar árverési rekordot 2012 óta 240 millió forinttal a Traui tájkép naplemente idején című festménye tartja. Életének első jelentősebb összefoglalása Németh Lajos: Csontváry Kosztka Tivadar című, tudományos igényű műve, ami 1964-ben jelent meg.
Damon Hill, teljes nevén Damon Graham Devereux Hill (London, 1960. szeptember 17. –) visszavonult brit Formula–1-es versenyző, világbajnok. A kétszeres világbajnok Graham Hill fia, így máig ő az egyetlen pilóta, akinek apja is világbajnok volt.
Karrierjét későn, 23 évesen kezdte motorversenyzéssel, és csak 1985-ben váltott az autóversenyzésre, előbb a Formula–Ford, majd a brit Formula–3-as sorozatban versenyzett. Itt három szezont töltött, ezalatt négy futamot sikerült megnyernie. Ezt követően ismét feljebb lépett, és 1988-tól 1991-ig a Formula–3000-ben szerepelt.
Formula–1-es karrierje 1992-ben kezdődött a Brabham csapatnál. Első versenye a brit nagydíj volt. Első győzelmét 1993-ban, a magyar nagydíjon aratta. 1994-ben megnyerte a brit nagydíjat (érdekesség, hogy rajtszáma a 0-s volt), ez apjának hosszú pályafutása alatt egyszer sem sikerült.
Az 1990-es évek közepén Hill volt az akkor kétszeres világbajnok, Michael Schumacher egyik legkeményebb ellenfele. Párharcukat sok vitás eset kísérte. 1996-ban nyolc futamgyőzelmet aratva sikerült megnyernie a világbajnokságot, csapattársát, a kanadai Jacques Villeneuve-öt megelőzve. 1997-ben vb-címvédőként az Arrowshoz szerződött, miután a Williams nem hosszabbította meg szerződését. Itt a magyar nagydíjon érte el legjobb eredményét, amikor második lett. Palik László kommentátor vele kapcsolatos megjegyzése internetes mémmé vált.
1998-ban a Jordanhez igazolt, és még egy évig ott versenyzett, majd visszavonult. Itt egy futamot nyert még 1998-ban, és hozzásegítette a csapatot a valaha volt legjobb konstruktőri eredményéhez, egy harmadik helyhez.
Szabadidejében zenész, korábbi csapatfőnökével, Eddie Jordannel rockbandát is alapított, amely a futamok kísérőprogramjaként koncertezett. Rövid ideig szakkommentátorként is tevékenykedett.
A Brit Kelet-indiai Társaság egyszerű kereskedőcégnek indult a 16. század utolsó évében, de 150 év alatt a kegyetlen gyarmati kizsákmányolás és a korrupció jelképévé vált. A nyolcvan londoni kereskedő és vállalkozó alapította társaság olyan hatalmas birodalommá nőtt, amely adót szedett, irányította az indiai közigazgatást, háborúzott, ópiumot csempészett és rabszolgákat árult. Mohósága miatt milliók haltak éhen, és közvetve az amerikai függetlenségi háború kirobbanásához is hozzájárult. Fénykorában 260 ezer katonával védte érdekeit; ez a hadsereg kétszer akkora volt, mint az Egyesült Királyságé.
Az alapító kereskedők célja pusztán annyi volt, hogy ők is bekapcsolódhassanak az addig a spanyolok és portugálok által ellenőrzött távol-keleti kereskedelembe – ezt a spanyol armada pusztulása tette lehetővé. I. Erzsébet angol királynő adománylevele 15 éves monopóliumot biztosított a társaságnak, és 1601. február 13-án, James Lancaster parancsnoksága alatt kifutott az első négy hajójuk Szumátra és Jáva felé. Mivel a rajtuk szállított ruhákra és vastárgyakra nem volt kereslet, a brit hajósok kénytelenek voltak más iparcikk után nézni. Választásuk az indiai textilre esett. Csaknem másfél száz év alatt a britek a textíliák első számú kereskedői lettek, és árujukkal elárasztották a piacokat.
A szervezet az 1700-as években kihasználta a Mogul Birodalom meggyengülését, és egyre gyakrabban avatkozott bele az indiai politikába, ami végül a társaság és a bengálinaváb közötti fegyveres konfliktussá fajult. 1757. június 23-án a palási csatában az angol társaság csapatai győztek, majd az újabb háborúskodást az 1765-ös allahábádi béke zárta le. Ebben a Mogul Birodalom átruházta a bengáli és bihári adószedés és igazságszolgáltatás jogát a társaságra. A szervezet klasszikus kereskedőcégből India urává vált, megszerezve az ehhez szükséges kormányzati és katonai előjogokat is. A kifosztott Bengál termékeit Angliába vitte, amivel mohó vezetői elképesztő vagyonokra tettek szert.
A Bengál-buborék 1772-ben pukkadt ki. A fosztogatás és az éhínség miatt az indiai adóbevételek csökkentek, és a társaság hiánya 1,5 millió fontra nőtt. A segítség fejében a brit korona beleszólást és belelátást kért ügyeikbe. A társaság 1834-től a brit kormány ügynökségeként működött, majd 1873-ban teljesen megszűnt; minden javát az Egyesült Királyság vette át.
Kedves @Dudva! Mindent jól csináltál, és köszöntünk a szűkebb szerkesztői körben. Megcsináltam a maga helyén a további műveleteket. Két lépés van még hátra. Az egyik az olvasószerkesztő megkérése. A másik annak tisztázása, hogy ki linkeli be a kiemelt szócikk vitalapja és a cikkajánló illetve ezen vitalapja közti kapcsolatot. – *feridiákvita2016. szeptember 16., 08:11 (CEST)[válasz]
A Kezdőlap Kiemelt cikk rovatába jelölés belinkelésének kérdése
A kérésre @Pásztörperc a cikkajánlót még aznap Kezdőlapra-késszé tette, melyet ott már megköszöntünk, s itt is megköszönünk. Ezzel napirendre került a kettős belinkelés kérdése. A felelet ott a szemünk előtt. Aki kérdez és feleletre vár: maga @Rlevente, aki tudja, és adja példájával a feleletet. Mielőtt erre rátérnénk, előbb mi válaszolunk ezen kérdésére (s utána térünk vissza a folytatáshoz): „És ezt miért itt, a vitalapon csináljátok? Miért nem a Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2016-42-1 oldalon? – Rleventeüzenet2016. szeptember 15., 16:08 (CEST)”.[válasz]
Kedves @Rlevente! Itt kérem én is elnézésed, hogy rövid időre átmenetileg tanműhelyként használtuk ezen vitafelületet. A cikkajánló már az általad is megjelölt helyére van átirányítva, s itt a fogalmazványt és a szerkesztett változatot zárjeleztem, hogy csak pár sort foglaljon el, de így a laptörténetnek is megőrízzük. Ezek után a Te ellenőrző-segítő figyelmedet is kérve viszatérünk a folytatáshoz.
Zsidó származása miatt emigrálnia kellett: 1939–1945 között Svájcban élt. 1942-ben elnyerte a genfi zongoraverseny első díját, és ezzel megalapozta ismertségét. A második világháború után ismerősei a Bajor Állami Opera főzeneigazgatói tisztéhez segítették. 1952-ben a frankfurti opera főzeneigazgatója lett, majd 1959-ben a londoniRoyal Opera House alkalmazta. A londoni társulatot újjászervezte és a világ legjobb operaházai közé emelte. 1969-től a Chicagói Szimfonikus Zenekar igazgatója volt, itt a szokásos opera repertoár mellett szimfonikus műveket is vezényelhetett. 1971-től az Orchestre de Paris zeneigazgatója, 1979-től a Berlini, 1985-től pedig a Londoni Szimfonikusok főzeneigazgatója volt.
Kiváló hanglemezdirigensként tartják számon, külön tehetsége volt a stúdiómunkához. Számtalan lemeze közül kiemelkedik Richard Wagner: Ring ciklusának teljes felvétele a Bécsi Filharmonikusok élén. 31 Grammy-díjat kapott, európai és amerikai egyetemek avatták díszdoktorrá, az angol királynő pedig lovaggá ütötte (KBE).
Hatalmas repertoárja volt, aminek részeként világszerte fáradhatatlanul propagálta magyar szerzők – Bartók Béla, Kodály Zoltán, Dohnányi Ernő, Weiner Leó – műveit. Élete utolsó lemezét is magyar komponisták műveiből állította össze. Egy dél-franciaországi fürdőhelyen hunyt el; hamvait kérésére a budapesti Farkasréti temetőben, Bartók Béla sírja mellett helyezték örök nyugalomra. Síremlékén ez olvasható: „Hazatért”. Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) a 2012-es esztendőt születése 100. évfordulója előtt tisztelegve Solti György évnek jelölte.
Kedves @Rlevente! Tehát van egy hiánypótló feladat, kell egy kiemelt szócikk, mégpedig éppen a 42. hét október 20. és október 23. közötti, tehát a március 15. és augusztus 20. melletti harmadik nagy nemzeti ünnepünket is magába foglaló második felében. Sőt, épp az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulós, gyémántjubileumi évében. Felfogtam a helyzetet és a feladatot, melynek megoldásához pioritást adva segítek. Ehhez kérlek, hogy szíveskedj segíteni pont a közvetlenül előtte lévő 2016-42-1 cikkajánlót, illetve Kezdőlap kiemelt cikkei/2016-42-1 vitalapot mielőbb lezárni. Addig töröm a fejem. Üdv: – *feridiákvita2016. szeptember 18., 18:21 (CEST)[válasz]
Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
Guillain-Barré-szindróma - idegsérülés
A Guillain–Barré-szindróma (GBS), néha Guillain–Barré–Strohl-szindróma vagy Landry-típusú bénulás számos perifériás ideg egyidejű, gyorsan kifejlődő működési zavara (polineuropátia), típusosan az alsó végtagokban kezdődő, felszálló jellegű, szimmetrikus végtaggyengeséggel és zsibbadással. Nevét Georges Guillain és Jean Alexandre Barré francia orvosokról kapta, mert 1916-ban André Strohllal közösen ők írták le.
A perifériás idegrendszernek ez a betegsége, az immunmediált idegek hibás működése jellemzően valamilyen fertőzés hatására alakul ki. Sok beteg érzékelésének változását észleli vagy fájdalomról számol be. A lábizmok gyengeségét gyorsan (fél és két nap között) követi a kezeké. A szindróma károsítja a perifériás idegeket körülvevő mielint, aminek eredményeképp az idegi impulzusok átvitele a sclerosis multiplexhez hasonlóan megszakad. Az akut fázisban a betegség életveszélyessé válhat; körülbelül a betegek negyedének légzését mesterségesen, intenzív osztályon, géppel kell fenntartani. Néhány betegnél az autonóm idegrendszer működésének hullámzása veszélyes, abnormális szívveréshez és vérnyomáshoz vezethet.
A klinikai diagnózis többnyire a hasonló tüneteket okozó betegségek kizárásával, úgynevezett differenciáldiagnózissal állapítható meg; vizsgálatokkal kell igazolni, hogy a tüneteket nem más betegség okozza. Ilyen az ingervezetés és az agy-gerincvelői folyadék vizsgálata. Különböző típusait különböztetjük meg attól függően, hogy mely izmok gyengülnek el, mi az ingervezetési vizsgálat eredménye és milyen anti-gangliozid antitestek vannak jelen. Az intravénás immunglobulin vagy plazmaferezis folyamatos ápolással többnyire még a súlyos izomgyengeséget is teljesen gyógyítja, csak néhány betegnél marad vissza nehezebb járás, fájdalom és nehéz légzés. A betegség ritka; 100 000 emberből évente egy-kettő, tehát Magyarországon 100-200 ember kapja meg.
A Diplodocus klasszikus dinoszaurusz formája, hosszú nyaka és farka, valamint erős lábai miatt a legkönnyebben azonosítható dinoszauruszok közé tartozik. Éveken át a leghosszabb ismert dinoszaurusznak számított. Nagysága elrettenthette az olyan ragadozókat, mint az Allosaurus és a Ceratosaurus, amelyek maradványait ugyanazokban a rétegekben találták meg, tehát együtt éltek vele. Hosszú farkával akár nagy ragadozókat is agyonsújthatott, emiatt öreg ostorfarkúnak is nevezik.
Apja, Liszt Ádám, aki Esterházy herceg uradalmi hivatalnoka volt, korán felismerte fiának kivételes zenei tehetségét, és minden lehetőséget megadott annak kibontakoztatására. Liszt kilencéves korában már nyilvánosság előtt zongorázott Sopronban és Pozsonyban, majd műpártoló főurak támogatásával Bécsben folytathatta tanulmányait Czerny és Salieri tanítványaként. 1822. december 1-jén mutatkozott be az osztrák fővárosban. Első, nagy feltűnést keltő bécsi koncertjén az akkor 11 éves művészre még Beethoven is felfigyelt. Itt jelent meg nyomtatásban első műve – variációk Diabellinek ugyanarra a keringőtémájára, amelyre Beethoven híres zongoraművét írta. Az ifjú Liszt bécsi szereplése, majd négy nagy sikerű pesti, illetve budai koncertje után 1823 őszén apjával az európai művészeti élet központjába, Párizsba utazott.
Cherubini, a párizsi Conservatoire vezetője meggátolta, hogy felvegyék az intézménybe, ezért Bécsben maradt, ahol zeneelméletet és ellenpontot magánúton tanult. Közben hangversenykörútra indult. Londoni bemutatkozása után több helyre is meghívták Franciaországba, Svájcba, majd ismét Angliába. Többnyire népszerű operák témáira írt ábrándokat, parafrázisokat játszott. 1827-ben egy időre a francia fővárosban telepedett le, ahol tehetsége a társasági élet ünnepelt hősévé tette. Itt ismerkedett meg Chopinnel, akitől eltanulta a zongorajáték árnyalatait, valamint Berliozzal, akitől a zenekari nyelvet és a programzene új vívmányait sajátította el. Az 1830-as évek végén újabb turnékra indult, bejárta egész Európát PortugáliátólOroszországig. 1835-ben a genfi konzervatórium tanára lett. Az 1838-as pesti árvíz károsultjait bécsi hangversenyeinek jövedelmével támogatta. Ugyanilyen bőkezűen járult hozzá néhány évvel később a bonni Beethoven-emlékműhöz. Oroszországi hangversenykörútjain nemcsak az orosz komponisták művészetét ismerte meg, hanem szerelmét, Carolyne zu Sayn-Wittgenstein hercegnőt is, aki később irodalmi munkásságában is közreműködött. A negyvenes évek elején Weimarban lett az udvari színház karmestere: népszerűsítette és vezényelte kortársainak műveit, tanította a kontinens minden sarkából érkező pályakezdő muzsikusokat és komponistákat. Élete utolsó évtizedeit Weimar, Róma és Budapest között osztotta meg. A később róla elnevezett budapesti Zeneakadémia első éveiben készséggel segítette a magyar zenekultúra új központját, és az év néhány hónapjában tanított is itt.
Az ír labdarúgó-válogatottban1991-ben mutatkozott be. Tizennégy év alatt összesen hatvanhat mérkőzésen lépett pályára, ezeken kilenc gólt szerzett. A nemzeti csapattal egy világbajnokságon, az 1994-esen szerepelt. Eredetileg a 2002-esen is kerettag volt, azonban összeveszett a szövetségi kapitánnyal, ezért otthagyta a válogatottat és hazautazott.
Trónra lépésétől törekedett világi és egyházi hatalmának erősítésére. 1239-ben sikerült megvásárolnia II. Balduinkonstantinápolyilatin császártól egy Krisztusnak tulajdonított töviskoszorút, amihez 1241-ben a Szent Kereszt egy darabját is megszerezte. Hogy méltó módon helyezhesse el a rendkívüli szakrális értékű ereklyékéket, egy minden addiginál szebb kápolnát építtetett közvetlenül a palota mellé. A munka rekord idő, alig 7 év alatt elkészült. 1246-ban a király kanonokokat nevezett ki a még épülő kápolnába. Ők 1248. április 26-án szentelték fel a világ akkori legnagyobb palotakápolnáját, amely ezután sokáig mintaként szolgált a későbbi hasonló épületek számára. Az oltár mögötti falfülkében elhelyezett ezüst ereklyetartót 1264 és 1267 között díszes emelvényre állították. Ezután a Sainte-Chapelle Szent Keresztnek és Szent Koronának ajánlott felső szintje a király és kíséretének magánkápolnája lett; az udvari méltóságok a Szűz Máriának szentelt alsó szinten vehettek részt a szertartásokon.
Szent Lajos király testesítette meg a keresztény lovagkirály eszményét: két keresztes hadjáraton is részt vett. Uralkodása alatt katonailag, gazdaságilag és kulturálisan is Franciaország volt Európa vezető hatalma. A király gyóntatója, Robert de Sorbon alapította meg a Sorbonne-t, felépült a Sainte-Chapelle, és a király udvarában gyakran megfordult Aquinói Szent Tamás is. Lajost sokan már életében szentként tisztelték, és több uralkodó is elismerte kivételes helyzetét, amikor őt kérték fel vitás ügyeik rendezésére. Heroikus erőfeszítésének és állhatatosságának egyházi elismeréseként VIII. Bonifác pápa1297. július 11-én szentté avatta. Ünnepnapjává augusztus 25-ét tette – azt a napot, amelyen elhunyt/visszaadta lelkét Teremtőjének.
Richard Wagner (Lipcse, 1813. május 22. – Velence, 1883. február 13.) németzeneszerző, karmester, esztéta. A 19. század egyik legnagyobb hatású zeneszerzője, a német opera megreformálója volt. Zeneszerzőként operái tették halhatatlanná, bár számos más műfajban is alkotott (színpadi kísérőzenék, zenekari-, kamara- és kórusművek, dalok, áriák, zongoradarabok, -átiratok és hangszerelések). Zenéjének meghatározó jellemzői a Gesamtkunstwerk (összművészet: a szöveg, a zene és a színpadi cselekmény elválaszthatatlan egysége), a vezérmotívumok következetes alkalmazása, a végtelen dallam és a Sprechensang, a deklamáló énekbeszéd. Zeneelméleti munkássága is jelentős.
Bár korán kapcsolatba került a színházi világgal, az irodalom eleinte jobban érdekelte, mint a zene: gimnazista korában még tragédiákat is írt. Rendszeres zeneoktatásban sohasem részesült, a mesterség legfontosabb elemeit néhány hónap alatt Theodor Weinlingtől, a lipcsei Tamás-templom nagyra tartott karnagyától sajátította el. Az igazán meghatározó zenei élmény, amelynek hatására véglegesen a muzsikus pálya mellett döntött, Beethoven IX. szimfóniájának megismerése volt. 1833-ban karigazgatóként a würzburgi színházhoz került, majd egy évvel később a magdeburgi városi színház karmestere lett. Itt ismerte meg Minna Planert, akivel 1836-ban házasságot kötött. 1837-ben Königsbergben, majd Rigában lett karmester, azután hitelezői elől 1839-ben Párizsba menekült, ahol a legnagyobb nyomorban élt, amíg operáját, a RienzitDrezdában be nem mutatták. Ennek sikere az ottani színház karmesterségéhez segítette. Részt vett az 1848-as forradalmi megmozdulásban, és emiatt német földről Svájcba menekült.
1861-ben térhetett vissza hazájába, amikor II. Lajos bajor királyMünchenbe hívta. Ettől kezdve rendezett, sőt, fényűző körülmények között egyedül az alkotásnak szentelhette idejét. 1865-ben kicsapongó és költséges életvitele a müncheniek nemtetszését váltotta ki, ezért távoznia kellett a bajor fővárosból. Újra Svájcban, ezúttal Luzern közelében, Tribschenben telepedett le. Itt kapcsolta össze sorsát Liszt Ferenc leányával, Cosimával, akiben nem csak megértő élettársra, hanem eszméinek lelkes támogatójára is talált. Párjával 1872 áprilisában Bayreuthban ért vándorútja végére és pályája csúcsára. Életének legtevékenyebb négy esztendeje következett. Irányításával, operáinak bemutatására megépült régi álma, a Bayreuthi Fesztiválpalota (Bayreuth Festspielhaus). A Bayreuthi Ünnepi Játékok (németül: Bayreuther Festspiele) ma is élő sorozatának megnyitóján, 1876. augusztus 13-án a jóbarát Richter János vezényelte legismertebb kompozíciója, a Ring-tetralógia első darabját, A Rajna kincsét.
Janovics Jenő (Ungvár, 1872. december 8. – Kolozsvár, 1945. november 16.) színész, rendező, színigazgató, forgatókönyvíró. Kolozsvári színigazgatóként fontos szerepet játszott a Hunyadi téri színház építésében, illetve a nyári színkör kőszínházzá alakításában. Az 1911–1914 között rendezett, nagy sikerű drámaciklusai kiemelkedőek a magyar színház történetében. Az első világháború előtt és alatt a magyar filmgyártás egyik úttörője volt filmgyártó és mozitulajdonos vállalkozóként, filmesztétaként, rendezőként és forgatókönyvíróként. Filmstúdiójának bevételeiből a színházat támogatta egészen vagyonának elapadásáig.
A trianoni békeszerződés után az állami és városi támogatás nélkül maradt magyar színjátszás új intézményeinek kiépítésére összpontosított. Műsorpolitikája miatt sokat támadták: a magyar nacionalisták a román darabok műsorra tűzése miatt léptek fel ellene, a román nacionalisták a magyar kultúra szervezésében játszott szerepét kifogásolták, a konzervatív polgárok a munkásoknak rendezett darabokat vetették a szemére. Zsidó származása miatt az 1930-as évek második felétől mellőzték; ekkor írta meg színháztörténeti visszaemlékezéseit.
Noha 1895-ben református hitre tért át és egész életét a magyar kultúrának szentelte, nem mentesült a zsidótörvények hatálya alól. A második bécsi döntés után származása miatt nem őt nevezték ki a visszakapott színház igazgatójának. Az Egyetemi Könyvtárban 1941. november 9-én, a színház díszelőadásának napján megnyitott Erdélyi zene- és színművészeti kiállításon Janovicsról és tevékenységéről semmit sem mutattak be. Bandi nevű öccsét a nyilasok agyonlőtték, ő maga keresztény feleségével 1943-ban (más források szerint 1944 tavaszán) Budapestre utazott, ahol barátaik bújtatták őket.
1945 tavaszán Kőmíves Nagy Lajost követte a Városi Színház nevű, 1944 októberében létrehozott magyar nyelvű színtársulat élén. 1945. január 20-án újra átvehette a kolozsvári Hunyadi téri magyar színház igazgatását, de csak október 21-ig maradhattak az épületben, utána ismét a volt nyári színkörbe kellett költözniük. A Bánk bán bemutatójának előkészületei közben, az évadnyitás napján érte a halál.
Megjegyzések, vita:[szerkeszt (vitalap módosítása)][frissítés] Janovics Jenő november 16-án hunyt el és szócikke augusztus 21-én megkapta a kiemelt státuszt, ezért a november 14. és 17. közötti helyre a még szabad Kezdőlap kiemelt cikkei/2016-46-1 sablonba javaslom, illetve jelölöm. Az Ungváron 1872-ben született (így jövőre évfordulós), Kolozsvárott elhunyt színész, forgatókönyvíró, filmrendező, a magyar filmgyártás egyik úttörője, Kertész Mihály és Korda Sándor felfedezője, tehát igen fontos személy cikkének kiemelését @Hkoala: kezdeményezte és ő hivatott a cikkajánló megírására is. Természetesen ha más fontos elfoglalásai igénylik, én is készséggel megírom. Az ajánlóhoz a képet az Életrajz infobox adja. Mivel halála okán kapta ezen helyre a jelölést, ha arcképe alá odafér, javaslom feleségével közös kolozsvári síremlékük képét is betenni. – *feridiákvita2016. augusztus 22., 10:37 (CEST)[válasz]
Kedves @Hkoala! Mivel már novemberben járunk, elkészítettem a cikkajánló első változatát. Kérlek, hogy mint a kiemelés kezdeményezője, szíveskedj jóváhagyni, illetve a szükségesnek tartott változtatásokat elvégezni.
Köszöni és üdvözöl: – *feridiákvita2016. november 7., 18:55 (CET)[válasz]
november 17. 12.00 és november 20. 23.59 között: Hollókeselyű
A ma is élő hét újvilági keselyűféle egyike. Előfordulási területe az Amerikai Egyesült Államok délkeleti részétől egészen Chile középső harmadáig és Uruguayig tart. Megjelenése és angol neve (black vulture) ellenére nem közeli rokona se a barátkeselyűnek(Aegypius monachus) (angolul: Eurasian black vulture), se bármely más óvilági keselyűnek(Aegypiinae), lévén az óvilágiak a vágómadárfélék(Accipitridae) egyik alcsaládja. Főleg a nyíltabb területeket kedveli, például ligetekkel és bozótosokkal tarkított füves pusztákat. Szárnyának fesztávolsága valamivel kevesebb, mint másfél méter. Teste, bár meglehetősen nagy, a többi újvilági keselyűénél kisebb. Tollazata teljesen fekete. Feje és nyaka teljesen csupasz, szürke. Rövid csőre kampós.
A család többi tagjához hasonlóan elsődlegesen dögevő, de nem veti meg tojásokat sem, és időnként újszülött állatokat is zsákmányol. Emberi lakóhelyek környékén étrendjét a szeméttelepeken egészíti ki. A táplálékot főképp éles látásával fedezi fel — önállóan vagy más, jobb szaglású keselyűket követve. Mivel nincs alsó gégefője(syrinx), alig ad hangot, az is főképp sziszegés vagy mély torokhang. Tojásait sziklaüregekbe, odvakba, vagy ezek hiányában közvetlenül a talajra rakja le. Évente általában két fiókát nevel, őket visszaöklendezett táplálékkal eteti. Az USA-ban a vándormadarakról 1918-ban létrehozott szerződéssel (Migratory Bird Treaty Act of 1918) védetté nyilvánították.
A tigriscápa(Galeocerdo cuvier) a porcos halak(Chondrichthyes)osztályába sorolt kékcápaalakúak(Carcharhiniformes)rendjében névadó kékcápafélék(Carcharhinidae)családjának egyik faja. Nemének egyetlen élő képviselője és így típusfaja is. Körülbelül 56 millió éve, az eocén kor elején jelent meg. Az óceánok és tengerek egyik nagytestű ragadozója; akár öt méternél hosszabb is lehet. A Föld számos trópusi és mérsékelt övi tengerében fellelhető, főleg a Csendes-óceán középső részének szigetei körül. A „tigris” elnevezést testének sötét csíkjairól kapta. Ahogy öregszik, csíkjai elhalványulnak, elmosódnak.
2016-ban rendezték a 15. labdarúgó-Európa-bajnokságot. 1960 és 1984 után harmadik alkalommal Franciaország volt a házigazda. Ez volt az első 24 csapatos Eb; címvédőként, június 10-én a spanyolok kezdték a tornát.
A magyar válogatott az 1972-es Európa-bajnokság óta nem szerepelt Európa legjobbjai között. Az élmezőnyhöz zárkózást még csodálatosabbá tette, hogy meglepetést okozva csoportelsőként jutott tovább a nyolcaddöntőbe, ahol a belga labdarúgó válogatott állta útját. A játékvezetők között ott volt Kassai Viktor, aki három mérkőzést vezethetett és negyedik játékvezetőként szolgálhatta a döntőt.
A döntőtjúlius 10-én Saint-Denis-ben, a Stade de France-ban játszották. Története során először Portugália lett az Európa-bajnok, mivel a döntőben hosszabbítás után 1–0-ra legyőzte a házigazda Franciaországot. Portugália lett a 10. olyan csapat, amely nyert már Európa-bajnokságot. Bajnokként részt vehetnek a 2017-es konföderációs kupán, amelyet Oroszországban rendeznek.
Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
Vitorlázva repül, nagy távot bejár
Testének felső része közelebbről
A kaliforniai kondor(Gymnogyps californianus) az újvilági keselyűfélék(Cathartidae)családjába tartozó madár, a Gymnogypsnem egyetlen élő faja. A pleisztocén kor óta ismert, közvetlen rokonairól csak fosszíliákból tudunk.
Észak-Amerika legnagyobb röpképes szárazföldi madara. Tollazata nagyjából fekete, a szárnyak belső felén fehéres foltokkal. Csaknem csupasz fején a fiatal példányok bőre szürkés, a felnőtteké sárga, költés idején élénk narancssárga. Az észak-amerikai madarak közül a kaliforniai kondor szárnyfesztávolsága a legnagyobb, mintegy három méter. Testtömege eléri a 12 kilogrammot, alig kevesebb a trombitás hattyúénál(Cygnus buccinator), ami a legnehezebb észak-amerikai madár. Kizárólag dögöket eszik. A világ egyik leghosszabb életű madara, hatvan évnél tovább is élhet. Több kaliforniai bennszülött nép számára igen fontos, mitológiájukban jelentős szerepet játszik.
Állománya a 20. században főleg az orvvadászat, az ólommérgezés és élőhelyeinek elvesztése miatt jelentősen lecsökkent, 1987-re már csak 27 példány maradt. Ezeket Amerikai Egyesült Államok kormánya által elrendelt fajmegőrző program részeként befogták, és a San Diegó-i (San Diego Zoo Safari Park), valamint a Los Angeles-i állatkertben (Los Angeles Zoo) szaporították oly sikeresen, hogy, mivel 1991-ben néhányat már visszatelepíthettek a vadonba. Azóta visszatelepítették Arizona északi és Utah déli részére (többek között a Grand Canyonba és a Zion Nemzeti Parkba), valamint Kalifornia középső és déli partvidéki hegységeibe és Alsó-Kalifornia(Baja California) északi felén. Még így is a világ egyik legritkább madara.
2014. április 14.-én a Zooniverse internetes portál elindította a Kondor Figyelőt (Condor Watch, CW). Ennek a projektnek az a célja, hogy az önkéntesek - aki lehet akárki -, a vadonban kitett fényképezőgépek által készített képek segítségével próbálják megállapítani a kaliforniai kondorok számát és azonosságát. Ezt a projektet az Amerikai Egyesült Államok Hal- és Vadvédelmi Szolgálata, a Nemzeti Park Szolgálat és a Ventana Wildlife Society igazgatja. Ilyenformán számon lehet tartani a megjelölt madarakat, az útvonalaikat és a táplálkozó helyeiket. 2014 októberében a kaliforniai kondor 425 példányát tartották számon.
Körülbelül 23–2,6 millió éve, vagyis a kora miocén és késő pliocén korok között élt. Rendszertani besorolását már majdnem egy évszázada vitatják, és a vita máig sem dőlt el. Először a heringcápafélék közé sorolták be Carcharodon megalodon tudományos névvel, de lehet, hogy a fosszilis Otodontidae cápacsalád tagja — ebben az esetben Carcharocles megalodon lenne a helyesebb neve. E bizonytalanság miatt a szakirodalomban csak C. megalodon-ként említik.
A valaha is létezett egyik legnagyobb húsevő gerincesként valószínűleg jelentősen befolyásolta korának tengeri élővilágát. A megtalált maradványokból ítélve körülbelül 18 méter hosszú lehetett. Világszerte, így a Kárpát-medencéből is kerültek elő maradványai, tehát kozmopolita élőlény volt. A kutatók szerint körülbelül úgy nézhetett ki, mint egy tömzsibb fehér cápa(Carcharodon carcharias), de annál jóval nagyobb, körülbelül nagy ámbráscet méretű lehetett.
A Magyar Nemzet mai száma 2. oldalán jobb alsó sarokban a mai napon születettek közül első helyen Peter Carl Goldmark amerikai mérnök (1906) neve olvasható.
Legalább itt javítsuk ki a szarvas hibát, s hívjuk fel a figyelmet a Wikipédiára. Ez a december 2-án napvilágot látott mérnök valójában Budapesten született és szócikke Goldmark Péter Károly néven található.
Jövőre születésével jubileumi évfordulós lesz. Javaslom, kerek egy év múlva már mint kiemelt szócikk szerepeljen a Kezdőlapon. Emléke előtt tisztelgésül és a jövő évi jubileum méltó ünneplésére buzdításul idézem a szócikk bevezető sorait:
Goldmark Péter Károly büszkén vállalta őseit. (Nevében a Károly tudatos emlékezés dédnagybátyjára, a zeneszerző Goldmark Károlyra). Maga is vonzódott a zenéhez, késő éveiben szívesen muzsikált a szomszédjában lakó Benny Goodmannel. Pesti középiskolás korában azonban fizikai ismereteivel és készségével lepte meg tanárát. Nem csoda hát, hogy amikor családjával 1920-ban Bécsbe emigrált, a bécsi műszaki egyetemre jelentkezett. Ezután Berlinben folytatta tanulmányait, a charlottenburgi műszaki főiskolán tanult, és dolgozott Gábor Dénes mellett, aki felismerte a fiatal kutató tehetségét, és további kutatásokra ösztönözte. Goldmark Péter Károly visszatért tehát Bécsbe, s itt Ernst Mach professzor irányításával megírta Egy új eljárás ionok sebességének meghatározására című értekezését, amelyet a bécsi tudományos akadémiának nyújtott be.
Már ekkor intenzíven érdeklődött a még gyermekcipőben járó televíziózás iránt. A BBC-ben megindult kísérletek nyomán Goldmark Péter Károly egy olyan berendezést állított össze, amelynek 2,5 x 3,8 cm-es képernyőjén sikerült képet kapnia. Ez 1926-ban történt, Goldmark 20. születésnapján. [...]
Születésének 20. évfordulóját 1926-ban (ahogy egy évvel korábban József Attila művészi alkotással) Goldmark mérnöki alkotással ünnpelte meg.
Születésének 50. évfordulója szülőhazájában az 1956-os forradalom és szabadságharc éve.
Születésének 65. évfordulóján, 1971-ben és december 10-én vette át mestere majd barátja, az ugyancsak Budapesten született Gábor Dénes a holográfia feltalálásáért a fizikai Nobel-díjat.
1977. november 22-én vette át az amerikai elnöktől teljesítményéért a legrangosabb állami tudományos kitüntetést és hunyt el autóbalesetben a Nobel-hét megkezdése után, december 7-én. Magyar nyelvű szócikkének laptörténete 2007. december 6-án, a Nobel-hét kezdőnapján kezdődik és jelenleg ez a befejezése: Már 71. évében járt, amikor az Egyesült Államok elnöke, Jimmy Carter - 14 tudóstársával együtt - neki is átnyújtotta a tudományos munka legmagasabb amerikai elismerését jelentő nemzeti tudományos érdemérmet, a National Medal of Science-t.
Így 2016. december 2-án emlékezünk Goldmark Péter Károly születésének 110. és 2017. november 22-én (mely nap 1991 óta a Magyar Közoktatás Napja) kitüntetésének és december 7-én halálának 30. évfordulójára.
Javaslom, hogy a Better Together, az együtt jobb/jobb együtt jegyében emeljük kiemelt cikk szintjére, majd tegyük ki a Kezdőlapra ennek a kiváló magyar-amerikai mérnöknek és kiemelkedő embernek hídépítő szócikkét. - *feridiákvita2015. december 3., 08:59 (CET)[válasz]
Időben javasoltam egy kiemelkedően fontos személyt. Mivel nem kapott támogatást, a jelölést az Óriásfogú cápa szócikkre módosítom, amelynek folyik a kiemelési eljárása, sőt, már a kiemelt státusz elnyeréséhez elég támogatást is megkapta, így nagy valószínűséggel a kiemelt státuszt is megkapja november 25-én. – *feridiákvita2016. november 11., 13:45 (CET)[válasz]
December 1. napján a déli harangszó után a magasban szárnyaló kaliforniai kondor szócikke után a levegőből a mélyvízbe merülve folytattuk kiemelt szócikkekből épülő utunkat: megjelent és a hét végéig az óriásfogú cápa szócikke látható a Kezdőlapon. Köszönet érte egyenként minden résztvevőnek és együtt a jó csapatmunkának, amely eddig vezetett. Hajrá tovább! – *feridiákvita2016. december 1., 12:48 (CET)[válasz]
49. hét
december 5. 0.00 és december 8. 11.59 között: Puskás Ferenc (labdarúgó)
Puskást minden idők legjobb magyar futballjátékosának tekintik. Nemcsak Magyarországon és Spanyolországban örvend máig köztiszteletnek, de a sportág számos nagy alakja, például Cruyff, Beckenbauer, Di Stéfano és Pelé is nagyra becsülte. Páratlan játékát a rendkívüli robbanékonyság, a tökéletes labdakezelés, a kiismerhetetlen cselek, a szellemes megoldások, a szinte centiméterre pontos átadások, a nem mindennapi helyzetfelismerés és a briliáns rúgótechnika jellemezte. Ismert volt erős és hihetetlenül pontos ballábas lövéseiről. Akaraterejét igazolja, hogy nagy túlsúllyal igazolt Spanyolországba, de átállt a spanyol ritmusra, és gyorsan lefogyott a megfelelő szintre. Harmincéves kora után is meg tudott újulni, és a publikumot régi játékával, sőt néha annál is jobbal kápráztatta el.
Neves orvosprofesszor dinasztia tagja. A Budapesti Tudományegyetemen szerzett orvosi diplomát 1917-ben, majd az első világháború után Németországban és Hollandiában dolgozott kutatóként. 1927-ben a mellékvesében felfedezett egy redukáló hatású anyagot, amit hexuronsavnak nevezett el, és tanulmányozására elnyert egy ösztöndíjat a Cambridge-i Egyetemre. Az 1930-as évek elején Szegeden izolálta a C-vitamint, majd az 1930-as évek közepén felfedezte a citrátciklus három tagját, a bioflavonoidokat (P-vitamin) és munkatársaival áttörést ért el az izomműködés biokémiájának megértésében. Tanítványa, Straub F. Brunó fedezte fel az izom két alapvető proteinje közül az egyiket, az aktint. Munkásságát 1937-ben orvosi és élettani Nobel-díjjal ismerték el. 1940–41-ben a Horthy Miklós Tudományegyetem (a mai Szegedi Tudományegyetem) első rektora volt.
A második világháború alatt részt vett az ellenállásban. Már 1942-ben illegális antifasiszta csoportot szervezett, amely vezetőjéről a Szent-Györgyi Szervezet nevet kapta. A kiugrás előkészítésére szerveződő „Tizenegyek” csoportjának vezetője volt. Kállay Miklós miniszterelnök tudtával, a magyar demokratikus erők kérésére Magyarország átállásáról tárgyalt a szövetségesekkel, emiatt a német megszállás után bujkálnia kellett. A háború után egy új demokratikus Magyarország létrehozásában bízva aktív közéleti szerepet vállalt. Budapestre költözött, a Pázmány Péter Tudományegyetem biokémiai tanszékének vezetője lett, 1945–1947 között a nemzetgyűlés tagja, az Országos Köznevelési Tanács elnöke. Megalapította a Magyar Tudományos Akadémiától független Magyar Természettudományos Akadémiát, majd a két akadémia összevonása után az MTA másodelnöke volt. Az országban bekövetkezett politikai fordulat és annak következményei miatt 1947-ben Amerikába emigrált, a massachusettsi Woods Hole-ban telepedett le. Itt létrehozott egy alapítványt, amelynek keretei között eleinte az izomműködés biokémiáját, majd a rák kialakulását kutatta.
1955-ben kapott amerikai állampolgárságot, 1956-ban az Amerikai Tudományos Akadémia (NAS), majd 1957-ben az 1780-ban alapított amerikai Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia(wd) tagja lett.
Emigrációja alatt csak kétszer látogatott Magyarországra: 1973-ban a Szegedi Biológiai Kutatóközpont átadására, 1978-ban pedig a Szent Koronát visszaszolgáltató küldöttség tagjaként. 1986-ban, 93 évesen hunyt el.
Tudományos munkásságát 1937-ben Corvin-koszorúval, 1948-ban az első alkalommal kiosztott Kossuth-díjjal ismerték el. 1983-ban megkapta a Magyar Népköztársaság rubinokkal ékesített Zászlórendje kitüntetést, amelyet az Amerikai Egyesült Államokban vett át. Több neves külföldi egyetem díszdoktora és az Albert Lasker-díj kitüntetettje. Egyike volt azon magyar kutatóknak, akik a legnagyobb hatást gyakorolták a nemzetközi tudományos életre. Ő az első olyan magyar tudós, aki hazai kutatásáért kapott természettudományos Nobel-díjat.
A 42. nyílt és 27. női 2016-os sakkolimpiát2016. szeptember 1–14. között Azerbajdzsán fővárosában, Bakuban rendezték. A jelentős biztonsági intézkedéseket összehangolták a FIDE által kifejezetten a sakkolimpiára megalkotott csalás elleni szabályzattal is. A nyílt versenyen 176 ország 182 csapata, a női versenyen 137 ország 141 csapata vett részt; mindkettő rekord a sakkolimpiák történetében. A rendező Azerbajdzsán három csapatot indíthatott, és csapattal képviseltette magát a vak sakkozók nemzetközi szervezete (International Braille Chess Association – IBCA), a mozgáskorlátozottak nemzetközi sakkszövetsége (International Physically Disabled Chess Association – IPCA), valamint a hallássérültek nemzetközi sakkszervezete (International Chess Committee of the Deaf – ICCD) is.
A résztvevő versenyzők tekintetében is az egyik legerősebb olimpia volt: a nyílt és a női versenyen is nyolc-nyolc ült asztalhoz a világranglista első tíz helyezettje közül. A férfiak közül csupán az exvilágbajnok Visuvanátan Ánand és az örmény csapat távolmaradása miatt Levon Aronjan, míg a nők közül az indiai Kónéru Hanpi és az orosz Jekatyerina Lagno hiányzott. A nyílt versenyen 253 nemzetközi nagymester, 1 női nemzetközi nagymester és 139 nemzetközi mester, a női versenyen 20 nemzetközi nagymester, 67 női nemzetközi nagymester, 39 nemzetközi mester és 118 női nemzetközi mester ült asztalhoz. A sakkolimpia ideje alatt ült össze a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) 87. kongresszusa, amelyen – többek között – bejelentették Gledura Benjámin nemzetközi nagymester címét.
A nyílt versenyen az Amerikai Egyesült Államok csapata nyert a vele azonos csapatpontszámot elért Ukrajna előtt, a harmadik helyen Oroszország végzett. A női versenyt magabiztosan, három pont előnnyel Kína válogatottja nyerte, az ezüstérmet Lengyelország, a bronzérmet a vele holtversenyben végző Ukrajna kapta. A magyar válogatottak egyaránt 15 pontot szereztek, ami a nyílt versenyen a 15. helyre volt elég. Ha a női versenyen az utolsó fordulóban győz a magyar csapat, akkor dobogón végzett volna, vereségével viszont a 16. helyre csúszott vissza. Egyéni teljesítménye alapján Almási Zoltán a 3. táblások között ezüstérmet, Gara Anita az 5. játékosok között bronzérmet kapott.
Az Erzsébet tér (korábban: Szabadság tér) egy utcánál alig szélesebb közterület Miskolcbelvárosában, a Széchenyi utca („Főutca”) és az Avasalja között. Jelentősebb épületei az Erzsébet fürdő és a műemlék Arany Szarvas Gyógyszertár. Közvetlen közelében van az avasi református templom, valamint a Herman Ottó Múzeum egyik kiállítóépülete. A tér kialakításában nagy szerepet játszottak az esztétikai szempontok. A főutca addig házsorok közé zárt részéről a lebontott malom helyén ráláthatunk a zöld lombok borította Avasra és gótikus templomára, előtte pedig a Szinva vizére. A Széchenyi utcának a térrel közös sarokházai nagyrészt eklektikus stílusúak, a főutcától távolodva azonban enyhül a stílus zárt, szabályos szigorúsága, a homlokzatok szabdaltabbá, egyre természetközelibbé válnak. A kötetlen, játékos hatást erősíti a fürdőépület üvegkupolája. A főutca felől nézve így mintha a természetre nyílna ablak.
Az 1878-as miskolci árvíz után elrendelték a Szinvára épített malmok lebontását és a malomárok feltöltését. A mai tér helyén álló, úgynevezett „Papmalom” azonban a rendelet dacára még 1890-ben is működött. 1891-ben már komolyan követelték a malom lebontását és az idetelepült cserzőmesterek kitelepítését — ugyanekkor a város egy építendő közfürdőnek keresett helyet. A teret nem a főutca, hanem a Szinva felől kezdték beépíteni. A lebontott malom helyét a város közgyűlése először Papmalom térnek nevezte el, később Fürdő, majd Erzsébet térnek hívták. A közfürdő kupolás épületét 1892-ben kezdték építeni, és egy év múlva már el is készült; vele szemben körülbelül ugyanekkor épült fel a Diószeghy-ház, amelynek homlokzata tervezési hiba miatt nem teljesen párhuzamos a fürdőével; a látványt a két épület lábazatának feltöltésével sikerült javítani.
A Diószeghy-ház és a főutca között állt pékség helyére 1894–1895 között húzták fel azt a házat, amely ma a Miskolci Akadémiai Bizottság székhelye. A Széchenyi utca melletti sarokház 1898-ra épült meg. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kezdetének 50. évfordulójára állították fel a téren Róna JózsefKossuth-szobrát; ez az országban az államférfi legrégibb egész alakos köztéri szobra.
Ezen rovatban másfél éve, 2015. június 1. óta közös munkánknak köszönhetően minden rendben szokott lenni. December 14-ig már véglegesített, a Kezdőlapra irányítás is kész, és időben, december 13-án már a jövő hét végéig is készen lesz, véglegesítésre majd rendelkezésetekre áll. Üdv: – *feridiákvita2016. december 11., 19:03 (CET)[válasz]
A szövegből kiderül, hogy a két kép egy pár. Méretüket csökkentettem, az ajánló szövegét bővítettem, és a stafétát átadom. Kedves @Pásztörperc! Szíveskedj a lektori és olvasószerkesztői részt hozzátenni. Kösz és üdv: – *feridiákvita2016. december 13., 23:36 (CET)[válasz]
„Az Erzsébet tér (korábban: Szabadság tér) egy utcánál alig szélesebb közterületet Miskolc belvárosában, a Széchenyi utca („Főutca”) és az Avasalja között.” Ezt javítottam, bizonyára valami ilyesmi akart lenni: egy utcánál alig szélesebb közterületet (jelent?) Miskolc belvárosában ... Csujaposta2016. december 16., 12:11 (CET)[válasz]
Most, hogy a nap végéhez közeledünk, megköszönöm mindenkinek a jó együttműködést és vélelmezem, hogy csütörtök közepétől vasárnap végéig minden fontos észrevétel és korrekció megtörtént, mondhatni kitehetjük a „Megoldva” sablont és mehetünk tovább. Ezen folytatáshoz pedig épp a cikkajánló befejezése lehet egy új szakasz kezdete, amelyben @Alensha társunkra vár az egyik kulcsszerep. – *feridiákvita2016. december 18., 21:27 (CET)[válasz]
51. hét
december 19. 0.00 és december 22. 11.59 között: Sacher-torta
Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
Sachertorta-szelet
Az „Original Sacher-Torte” csokoládépecsétje
A Sacher-torta az osztrák gasztronómia egyik legismertebb süteménye, ami két réteg sűrű, nem túl édes csokoládés piskótatésztából és közöttük egy vékony réteg sárgabaracklekvárból áll. Tetejét és oldalát csokoládéval vonják be. A monarchia híres cukrászkülönlegességeinek egyike — a kor nevezetes süteményei még a dobostorta és az Esterházy-torta.
Nevét Franz Sacher (1816. december 19. – 1907. március 11.) bécsi cukrászról kapta — ő a városi legenda szerint 1832-ben, Metternich herceg kérésére alkotta meg. Bár Sacher ekkor mindössze 16 éves volt, süteménye azóta is az egyik legkedveltebb bécsi tortaspecialitás. A receptet fia, Eduard Sacher fejlesztette tovább, amikor Demel udvari szakácsnál volt tanonc. Később maga is vállalkozásba fogott; ez adott okot a pereskedésre, hogy ki készíthet eredeti Sacher-tortát. A felek peren kívüli megegyezése alapján a bécsi Hotel Sacher csokoládépecséttel ellátott, fadobozos tortája lett az „Original Sacher-Torte”védjegy.
Az „Original Sacher-Torte” védjegyet ma is csak a bécsi Hotel Sacher által készített tortákon használnak. A Sacher szállodát 1876-ban alapította Franz Sacher fia, Eduard Sacher és a torta receptjét is vitte magával családi örökségként. A torta és az üzleti vállalkozás sikerében nagy szerep jutott Eduard feleségének, Annának is, aki, amikor valaki a hotel igazgatójával akart beszélni, csak ennyit mondott: „Én vagyok a ház ura!” 1887-ben naponta 200 és 400 darab közötti tortát sütöttek és az Osztrák–Magyar Monarchián kívül is szállítottak belőle például Berlinbe, Londonba, Párizsba, de még az Amerikai Egyesült Államokba is. A szálloda olyan hírnévre tett szert, hogy a Monarchia egyik szállóigéje lett az a mondás, hogy „Ausztria házában” uralkodik a császár, „Ausztria szállodájában” pedig a Sacher.
A jelentős keresletnek köszönhetően a „sütiháború” már a múlté. A torta értékesítésére Cafe Sacher néven bolthálózatot hoztak létre; sokat szállítanak Ausztrián kívülre is. A Demel Kávéház is készít „Demel’s Sachertorte” néven tortát, és természetesen más cukrászdákban is kapható, házilag otthon is elkészíthető az osztrákok nemzeti büszkesége. A két legnagyobb osztrák forgalmazó közel félmillió tortát értékesít évente. Népszerűsége mai napig töretlen, és már napja is van — december 5-e.
Prága (csehülPraha, németülPrag) a Cseh Köztársaság fővárosa, egyben legnagyobb települése. Gyakran hívják „száztornyú városnak”, „arany városnak”, vagy egyszerűen a városok királynőjének. Történelmi központját az UNESCO1992-ben a Világörökség részévé nyilvánította. Európa és Csehország közepén, a Moldva(Vltava) két partján fekszik, körülbelül 600 km-re a Balti-tengertől, 700 km-re az Északi-tengertől és 700 km-re az Adriától. Közel van a többi közép-európai nagyvároshoz: Prágától Bécs 300 km-re, Pozsony 320 km-re, Berlin 350 km-re, Budapest 530 km-re, Varsó 630 km-re, Koppenhága 750 km-re található.
A kilenc dombra épült városban 31 km hosszan kanyarog a Moldva, ami a legszélesebb pontján 330 m széles. Ágai sok szigetet ölelnek közre. Nevét állítólag azokról a zúgókról (csehül: práh) kapta, amelyeken nagy robajjal folyt át a víz. „Arany Prágának” az egyik elmélet szerint az alkimisták és az aranycsinálók tevékenységét ösztönző II. Rudolf német-római császár uralkodása alatt nevezték el, a valószínűbb változat szerint viszont I. Károly király — 1346-tól haláláig IV. Károly német-római császár — idejében, amikor arannyal vonták be a prágai vár tornyait. A város középkori arculatát a 700 éve, 1316-ban itt született és 1378-ban ugyanitt elhunyt Károly alakította ki.
Korának egyik legműveltebb uralkodója trónra lépése előtt a párizsi egyetemen tanult. Prágát szellemi központtá kívánta építeni: 1348-ban itt alapította meg Közép-Európa első egyetemét. Uralkodása alatt Prága volt a Német-római Birodalom fővárosa. Népessége és területe fokozatosan nőtt, így Európa három legnagyobb városának egyikévé vált. Az Óvároson túl új negyed (a mai Újváros) jött létre, és folyamatosan beépült a Petřín oldala is. Az uralkodó nagy alkotásai közül kiemelkedik az 1356. december 25-én kihirdetett Német Aranybulla, a Német-római Birodalom alkotmánya.
Kedves @Nemokap! Kösz a megerősítő támogatást s az üzenetet, hogy Részedről is rendben. Akkor a következő lépés Pásztörperc felkérése, s ha a maga részéről ő is véglegesítette, akkor utána visszatérünk Puskás Ferenc és a karácsonyi ünnepkör viszonyának itt (is) függőben maradt kérdésére. Üdvözöl: – *feridiákvita2016. november 20., 12:15 (CET)[válasz]
Talán lehetne az Erzsébet tér (Miskolc), mely az ottani karácsonyi vásár színtere és erről pl. csinálhatnának szép képet a miskolci wikipédisták (mehetne a kezdőlapra). Ide passzolhat, ha a névadó: Wittelsbach Erzsébet magyar királyné (nem találtam rá forrást, de nagy valószínűséggel az lehet) is, aki 1837. december 24.-én született. Ez lehetne a bemelegítése a jövő évi munkának, ami kiemelt cikké fejlesztené a Mi Sisi királynénkat, hogy jövő Karácsonyra (születésének 180. évfordulóján) ott lehessen életrajza a kezdőlapon. Andrew69. 2016. november 28., 10:53 (CET)[válasz]
Ragyogó ötlet. Köszönöm. Gasztronómia-műhelyünkből a Miskolcon lakó Ágival telefonon beszéltem, ő tud fotóval segíteni. Tehát Erzsébet tér (Miskolc) mehet.
Három képet semmiképpen nem támogatok. Korábban egy kép díszítette a kiemelt cikkajánlót, újabban szokássá vált, hogy két képet teszünk be, de a három kép mindenféleképpen sok. Ne váljunk képeskönyvvé. – Rleventeüzenet2016. december 5., 15:28 (CET)[válasz]
1995-ben, majd második kiadásban 2003-ban jelent meg az Akadémi Kiadó gondozásában és Nagy Ferenc szerkesztésében Harsányi János - A játékelmélet Nobel-díjasa című kötet. A könyv 93. oldalán ez olvasható: A nagy előrelépések a játékelméletben is a kapcsolatok felismerésén és az általánosításon keresztül történnek. Ezt a módszert emeli ki Neumann művét folytatva Harsányi János is: „...a legjelentősebb tudományos eredmények akkor születnek, ha egy-egy kutató több tudományterületet művel és átviszi eredményeit, ismereteit egy másik, esetleg távoli tudományterületre. Koestlernek igaza volt, amikor azt fejtegette, hogy igazi tudományos újítás akkor születik, ha két-három tudományterületet összekapcsol az ember.” Itt csupán néhány tartalmilag összetartozó szócikk közti összefüggés felismerése történt: Prága cseh főváros, amelyben 700 éve született és I. Károly cseh királyként egyetemi várossá, majd IV. Károly német-római császárként a Német-római Birodalom fővárosává tette szülővárosát, A Német-római Birodalom története szócikk IV. Károly és az Aranybulla szakaszában olvashatóan megalkotta és 1356. december 25-én hatályba léptette a Német Aranybulla néven ismert birodalmi alkotmányt. Természetesen ezen összefüggések kapcsolati hálózatának felismerése szabad enciklopédikus gondolkodást kíván. De hisz a Wikipédia épp a szabad enciklopédia! Ahhoz azonban, hogy mindez pont 2016. december 25-én karácsonyi ajándékként a Kezdőlapon a Kiemelt cikk rovatban szerepeljen, egy alkotó közösség jó csapatmunkája kívánatos. Szerintem eredményes csapatmunkánkra mindannyian büszkék lehetünk. – *feridiákvita2016. december 22., 01:51 (CET)[válasz]
Prágában készült az Aranybulla? Vagy itt hirdették ki? Vagy itt őrzik? Vagy mi köze van Prágához? Feltételezem, ha lenne köze, akkor szerepelne a valamelyik cikkben. De nem szerepel. Pláne nincs rá forrás. Akkor ne tegyük a Kezdőlapra! – Rleventeüzenet2016. december 22., 11:29 (CET)[válasz]
„Szilágyi / Örzsébet / Levelét megirta; / Szerelmes / Könnyével / Azt is telesirta. / Fiának / A levél, / Prága városába,…” Ennyi erővel Mátyás király képe is szerepelhetne ott. – Puskás Zolivita2016. december 22., 22:49 (CET)[válasz]
19. századi festmény phanszori(pansori)-előadásról
A phanszori (hangul: 판소리, RR:pansori?) vagy koreai népi opera egy, az énekbeszédhez hasonló narratív zenei előadásmód a koreai kultúrában. Egyik szereplője az énekes, aki énekkel, narrációval és dramatizált testbeszéddel, kezében legyezővel egy történetet mesél el, másik a dobos, aki kíséri. Az előadás több órás is lehet.
A phanszori(pansori) a phan(pan) („tér, szabadtér”) és szori(sori) („hang” vagy „éneklés”) szavak összetétele, az előadók ugyanis eredetileg nyílt tereken, például piacokon léptek fel. A műfaj eredete a 17. század végére vezethető vissza, és valószínűleg a sámánénekekből fejlődött ki. Az eredeti phanszori(pansori)művek közül csak öt maradt fenn, de a 20. században írtak újakat is. Többféle változata alakult ki, van például kajagum(kayagum)kísérettel előadott phanszori(pansori) és van színházi előadásra szánt, több szereplős változat is. A phanszori(pansori) összetett zenei és énektechnikát kíván meg az előadóktól; a dobos szerepe épp oly lényeges, mint az énekesé. Eredetileg interaktív műfaj, ahol a közönség is aktívan részt vett az előadásban.
A műfaj legkiválóbb képviselőit mesterénekesnek nevezik. A Csoszon(Joseon)-korban a legjobb mesterénekeseket alacsony származásuk dacára a nemesség is megbecsülte. Egyes nagy mesterek iskolákat hoztak létre a rájuk jellemző énektechnikákkal és előadásmódokkal. Az eredetileg csak férfiak által művelt műfajba később a nők is bekapcsolódtak. A modern Dél-Koreában a legkiválóbb hagyományőrző phanszori(pansori)énekeseket az állam „élő nemzeti kinccsé” nyilvánította. 2003-ban a phanszori(pansori)t az UNESCO felvette az emberiség kulturális örökségének listájára.
Petőfi Sándor (Kiskőrös, 1823. január 1. – Fehéregyháza, 1849. július 31.) magyar költő, forradalmár, nemzeti hős, a magyar költészet egyik legismertebb és legkiemelkedőbb alakja. Rövid élete alatt közel ezer verset írt magyarul, közülük körülbelül nyolcszázötven maradt az utókorra; az ismertebbeket sok nyelvre lefordították.
A tanulást 18 éves korában abbahagyta és színész lett, verseket is ekkor kezdett írni. 1844-től élt Pesten, 1846-ban baráti körével irodalmi társaságot szervezett. Fiatal kora dacára ekkorra már az egész országban ismerték.
A „márciusi ifjak” egyik vezetőjeként részt vett az 1848. március 15-én kitört forradalomban, amelynek egyik szimbólumává vált. A 26 éves költő ezután a szabadságharc küzdelmeiből is részt vállalt, a harcban helyét hadvezére, eszményi hőse, Bem József mellett találva meg. A történészek mai álláspontja szerint életét áldozta a magyar szabadságért, hiszen 1849. július 31-én esett el, amikor a segesvári csata után fejvesztve menekülő honvédeket a kozák ulánusok lemészárolták. Eltűnésének nem minden körülménye tisztázott.
A magyar romantika kiteljesítőjeként korábban ismeretlen témákat honosított meg költészetünkben: nála jelent meg először a családi líra, felesége, Szendrey Júlia ihlette szerelmi költeményeiben a hitvesi, házastársi szerelem, tájköltészetében pedig a „puszta”, a magyar Alföld méltó rajza. Ő írt először verseiben a „világszabadságról”, teljesen új hangot ütve meg a magyar irodalomban. Közérthetően, egyszerűen szólt mindenkihez: a szabad gondolatot, a nép nyelvét emelte be az irodalomba.
Legismertebb költeménye a Nemzeti dal, amely az 1848-as forradalom máig ható üzenete, a magyar hazafias költészet kiemelkedő alkotása. János vitéz című elbeszélő költeményéből daljáték, bábelőadás, rajzfilm és rockopera is készült. Emlékét Magyarországon és a Kárpát-medence magyarlakta helységeiben több múzeum, emlékház és iskola, valamint számtalan utca, szobor és emléktábla őrzi. Hidat, tévé- és rádiócsatornát, sőt kisbolygót is neveztek el róla.
Petőfi Sándor szócikke a jó státuszt 2015. áprilisában megkapta, és ezen hónapban már kiemelési eljárása is véget ér, továbbá születésnapja az újév kezdetére esik, tehát ide illik, ezért @Rlevente: észrevételére így módosítom a jelölést. – *feridiákvita2016. november 4., 11:42 (CET)[válasz]
„a versek formája helyett a gondolatot állította középpontba” — ez egész egyszerűen nem igaz. Tömérdek olyan verse van, amiket kimondottan azért írt, hogy kipróbáljon vmilyen versformát (pl. az időmérték és a keresztrím kombinációját stb.).
Valóban jó lenne, és előre gratulálok annak, akinek sikerül. De még mint utolsó szerkesztést gyertyagyújtás előtt, felvetek egy másik javaslatot. Petőfi A Szeptember végén című versének önálló wikiszócikke és önálló szobra is van, amelynek benne a képe a szócikkben. Úgy gondolom, érdemes ebbe az irányba is keresni, s remélem, itt is igazolódik, hogy aki keres, talál. Kellemes ünnepeket kíván: – *feridiákvita2016. december 24., 17:07 (CET)[válasz]
üzenet 2016. április 5., 10:05 (CEST)
megjegyzés Tetszik a cikkajánló, esetleg be lehetne tenni a cikkbe is, mert ott nem is nagyon van meg a miniszócikk szintű bevezetés. Andrew69. 
2016. június 27., 09:00 (CEST)
.jpg)
.jpg)
_and_the_Crown_of_the_Kingdom_of_Poland_(red)_in_1386_-_1434.png)
támogatom Andrew69. 
2016. július 19., 14:49 (CEST)
.svg)
_-_British_Museum.jpg)
Ecce homo, 1476 után
.jpg)
.jpg)
.jpg){kind=small}
2016. január 4., 20:04 (CET)
üzenet 2016. január 5., 09:05 (CET)
2016. július 30., 14:15 (CEST)
vitalap 2016. szeptember 14., 15:05 (CET)
.jpg)
támogatom– Némo (Morgóhely) 2016. szeptember 1., 18:32 (CEST)
Testének felső része közelebbről
ellenzem ezt a komolytalan javaslatot. A Szeplőtelen fogantatás cikk nem kiemelt, és ráadásul távol áll attól, hogy a kiemelt cikkek színvonalát megközelítse. – Malatinszky vita 2016. szeptember 15., 15:36 (CEST)
Az „Original Sacher-Torte” csokoládépecsétje
